Kedves Klubtagok! A következő néhány napban ütemezett publikálásra kerül egy új irománycsokor, Retrospektív gyűjtőnév alatt. Árulkodó cím; korábbi írásaim fognak benne helyet kapni, a kezdetektől egészen mostanáig. Az első részben életem legelső két novelláját olvashatjátok. A közömbösítés megtestesülése 2011. máricus 12-én, az Ébredés egy nappal később íródott. Mit gondoltok, van fejlődés? ;) Jó szórakozást hozzájuk(bár ahhoz túl bonyolultak)!

A Közömbösítés megtestesülése

Megállt a vonat. Pont ott, ahol terveztem. A karórám 11 óra 50 percet mutatott. Az emberi kemencém munkásai már döngölték a kemence falát. Az üzemanyag fogytában van.
 A kisváros előtt egy leamortizálódott farm, melyet egy haldokló, sikoltó szélmalom őriz. A farmörzőtől északra egy kisváros feküdt. A megnevezése hamis ugyan, mert mérete egyenlő a glóbus legminiatűrebb falujával. A falu mindössze 40 háztömbből állt, beleszámítva a hivatalt, az Isten házát, a bankot, s a három vészhelyzeti főhadiszállást. A felhő párolgó testtömegéből egy pár kilót izzadott ki éppen, mely a földre landolva a fizikát megtévesztve lehül, s a növényi életet táplálja. A faluba toppanva minden úgy néz ki, mint egy kis falu. Öltönyömmel jelzem inteligenciám feléjük. 'Merre van a menza?' hangoztattam el a kérdést egy párszor, de hiába az ismételgetés, a kérdés nem találja párját. Hát senki sem szereti ezt az egyszerű, művelt, általános kérdéskét? Nem találhatná meg végre szíve választottját, s hallgathatna végre mindörökké? Úgy látszik nem. S hiába hívom elő újra az árva kérdést, nem találja sorstársát csak azért sem. A kemencében a munkások egyre jobban döngölik a falat, már szinte üvöltenek a félelemtől. Kiálltják a csövön a rágógumigyárnak:
- Főnök, nincs üzemanyag!
- Sajnos a Rája még nem azonosított üzemanyagot uraim. Döngöljék még határozatlan ideig a falat! Más dolguk most úgysincs!
Azonban a Rája a kerítés fogságában van. Ha felnyílik a kerítés, akkor vagy sűrű szélvihar simogatja hátát, vagy minőségi üzemanyagot adagolnak neki azonosításra. Szegény Rája azonban most magányos. Oly magányos a szerencsétlen, jajj..... Igazán adhatnának neki már munkát! De a kérdés még mindig reménytelenül bókol a mindenségnek, még mindig eredménytelenül utazik a szélben, az oxigén molekulái közt. A munkások egyre jobban döngölik a falat, de hiába. Míg végül elhaláloznak.
Az öltönyös ember nyugovóra tért. Az emberek egyszer csak odanéznek. S a kárörvendő pillantás után folytatják életüket. Mindannyian ugyanazt gondolták:
,,Ha ez az ember minden éjjel malaccal álmodik, ki jól túrja a földet, akkor miért jön abba a falucskába, ahol még malac sincsen? Nem elég neki a hazájában a hasát fogni és vakarni? Még az ilyen embernek kell idejönni az Isten háta mögé?"
Az öltönyös embert el sem temették. Otthagyták porrá lenni. S mikor porrá lett, a ruháját beledobták a közeli patakba hamvaival együtt. Jól gondolták az angyalok, hogy legyenek más gondolkodású emberek a Földön. Ezek az emberek, akik a falucskában éltek jól gondolkodtak. S akármiért is jött a titokzatos ember a faluba, lemerülni ígyis-úgyis lemerült volna, hiszen a falucskának még menzája sincs. Mert itt mindenki saját maga alakítja a sorsát, s itt mindenki egymással, ki ugyanazon sorsú, jól viselkedik. Legyen még ilyen csodás évszázadotok, Kis Falucskalakók!

Ébredés

JÁJ, mi ez a kavar meg zavar hirtelen? Ja, csak a vekker. Egyszer még pórul jár ez a gyanús vekker. Elüldözi a manókat a fejemből! Na, jól van, már fent vagyok, nyugodj le, kedves Vekker. Nem kell rajtunk kitölteni a feszültségedet a sötétfóbiád miatt, szépen le kell nyugodni, és megbarátkozni eme hétköznapi helyzettel. És most, hogy ezt tisztáztuk, Mr. Vekker, engedelmével lenémítanám. Köszönöm a megtiszteltetést. Na, persze, fél órával hamarabb üvöltött a fülembe ez a marha! Csúnya, rossz, utálatos maga, Mr. Vekker! Vesztegeti a hasznosítható időmet, mégis mit képzel?!! Szégyelje magát! Na, akkor én addig a sűrű levegő támadásától védem íriszemet még egy csekély ideig....Hejj, de jó is aludni, a Mindenségbe! Persze, ha a manók és a koboldok közt háború van, s a koboldok nyernek, akkor már nem olyan jó aludni. Sőt, kifejezetten, határozottan rossz! Na, most, hogy eme gondolaton túl vagyunk, élesszük fel sejtjeimet. Ébresztő, ébresztő, Sejtecskék! Lábtorna következik!
 Akkor szépen tegyük le a talpamat a parkettára. Hű, de nagy Szauna-Parti volt a paplan alatt! Ez a hideg oxigén H1N1-et okoz néki! Nem baj, a zokni még ráér. Jaj, de hát ez a bal lábam! Ha bal lábbal kelek fel, akkor rossz napom lesz! Ahhoz azonban, hogy a jobb féltekemet tornásztassam meg először, a magzati helyet kell nyomásnak ereszteni, az pedig reggel kellemetlen a receptoroknak. Jaj, Anyu, távozz innét, ne indítsd háborúba a fotonokat nékem!
- Fotonelvtársaim! Kötelességünk megtámadni a látótávolságban lévő homo sapiens íriszét! Haditervünk szerint először a pupillát kell eliminálnunk, de előtte destrojálnunk kell a szaruhártyát, s ott a hadsereg kettéosztásával északi és déli irányban a Sejt Hadsereget leverve elfoglaljuk az Íriszt! Értik? Rendben! Akkor, támadás!
S a támadást minden alkalommal blokkolta a héj. A fotonok ezt a csatát nem nyerték meg. Azonban kényszerítették a somo sapienst arra, hogy felegyenesedjen újradinamizált teste. Ezúttal, először a jobb féltekén tette.