2180 – Pegazus Galaxis, EI 603

 - Bolygó körüli pályára álltunk, kicsatolhatják öveiket – recsegte a hangosbemondó.

A leghátul ülő szmokingos úr, a vállalat vezérigazgatója ünnepélyesen felállt, majd magabiztosan elindult a pilótafülke felé.  A Planetar nevű magánhajó a régi repülőgépek mintájára készült, több, mint száz utast volt képes volt elszállítani. Ezúttal civilek nem jöttek, hisz´ éppen egy idegen égitestet terveztek  közelebbről is megvizsgálni, úgyhogy csak tudósok és katonák jöttek. Ez rendkívül veszélyes feladat volt.  A hódítás azért volt szükséges, mert az emberiség már régen  felélte a föld készleteit és sürgősen új lakhelyre volt szükség. Ezért az Államok Szövetsége hatalmas jutalmat – a holdkolóniák feletti tejhatalmat ígért annak, aki megfelelő bolygót talál az evakuációhoz. A HonitoCommand húsz év kemény munka után talált is. Azonban ez még kevés volt,  oda is kellett juttatni  egy expedíciót, ami igen nehéz feladat volt, hiszen a bolygó a Pegazus törpegalaxisban volt található. Az utóbbi másfél évszázadban az emberiség meghódította a holdat, sőt, az egész naprendszert, a technika pedig eközben természetesen gyorsan fejlődött. Borzalmas fegyvereket hoztak létre, amelyekkel egész bolygókat lett volna képes elpusztítani. Ugyanakkor szerencsére erre nem volt szükség, 150 éve nem voltak már háborúk. Mégpedig azért, mert 2030-ban megalakult az Államok Szövetsége, ami 100 fős szenátusból és a Kompozitorból állt. Minden szenátor egy népet képviselt. Az utóbbi egy fejlett számító gép volt. Arra programozták, hogy bármilyen körülmények közt megvédje az emberiséget a kihalástól, méghozzá bármi áron. Mikor kiírták a kolonizálási pályázatot, rengeteg cég alakult csakis a hatalomvágy miatt. Köztük a legbefolyásosabb pedig a HonitoCommand volt. Elnöke pedig a japán milliárdos: Mr. Honito volt. Azonban ő már nagyon öreg volt. Még az apja kezdte a vállalkozást kevés sikerrel ugyan, de Honito egész életében vakon hitte, hogy még az ő életében sikerrel jár a vállalkozásuk. Utódja viszont nem volt, és tekintve, hogy elmúl 130 éves, tudta, nem is lesz. Az elmúlt években folyamatosan ez a gondolat gyötörte, de ma emiatt nem aggódott, nem szorongott nagyon elégedett volt. Már csak egy lépésre volt a sikertől.

Az öregember végigsántikált az utasok között a pilótafülke ajtajáig, hogy mindenki jól lássa. Egész életében ezt a pillanatot várta. Ez már régen nem a hatalomról szólt. Már csak az érdekelte, hogy fennmaradjon a neve. Jól tudta, hogy már nincs sok hátra, és a visszautat feltehetően már nem éri meg.