Szamospart

           Szinte mindennap arra járok ahol gyerek és ífjukorom nagy részét eltöltöttem, és nosztalgiával tölt el , annak a helynek a látványa ahol fiatalságom büneit, vagy akár jótéteményeit elkövettem. Mert nemcsak rosszat cselekedtünk,hiszen  volt olyan eset is, hogy fuldoklót mentettünk ki a vizből vagy kóbor kutyának keritettünk gazdát. De akkori főfoglalkozásunk a játék volt , amire ez a hely számtalan lehetőséget nyújtott. Mert itt lehetett bujócskázni , futballozni, horgászni , lehetett volna szallonát sütni , ha lett volna szalonna , vagy akár grillezni , ha lett volna hozzávaló.. Minden meg volt csak a hozzávaló nem. Ezt csak most igy útólag mondom , mert akkor ezek a tevékenységek úri kiváltságnak tüntek amihez nekünk nemigen volt hozzáférhetőségünk, és nem is nagyon erőltettük a dolgot mert május -juniusban már volt a senki földjén az árterületen cseresznye, meggy és nem sokára szilva is , ami ritkán érte meg az érett kort mert mi  fiatalok és jógyomrúak voltunk, ezért az alig kékülő szilvát már nyugodt lelkiismerettel fogyasztottuk, sokszor csak azért , hogy ne kelledjen hazamenni ebédelni , mert az az idő is az állandó játék megkurtitását okozta volna.

            Most hogy igy a grillezést szóbahoztam , eszembe jutott az a furcsa , de számtalan eset, amikor  hajnali öt órakor már lenn voltunka Szamos partján és apróhalra horgásztunk--  mi vizen b...ónak hivtuk -- akkor még nem tudtuk , hogy a rendes magyar neve szélhajtó kűsz . De minket már megelőztek a környék szegény cigánygyerekei, akik ahogy fogták a vizenjárót, egyetlen szájmozdulattal leharapták a hal fejét, azt kiköptéka többit viszont úgy egészben  nyelték le mint kacsa a nokkedlit, és ezt nem virtusból , vagy úri passzióból tették , hanem az éhség enyhitése céljából. Megjegyzendő , hogy emlékeim szerint soha egyikőjüknek sem lett semmi baja , pedig ezeket a vizenkufircolókat éppen a város a  szennyvizét levezető kanális Szamosbaömlésénél fogtuk. Most miközben  ezeket irom egy kicsit fintorgok, de akkor ez teljesen "normális" eseménynek számitott. Igaz, akkor nem volt eldobott fehérkenyér, szalámi rúd, netán csokoládé.

           Ha már a horgászatról ejtettem néhány szót feltétlenül elkell időzzek egy kicsit a bujócskánál is , mert ennek több válfaja is volt. Hát volt először is a normális , hogy elbujtunk,  és aztán keresett bennünket  a hunyó--és volt ennek egy úgymond kitolós változata , amikor egy kisebb , fiatalabb, vagy éppen antipatikus valaki volta hunyó , akkor fogtuk magunkat , mig a hunyó hunyt mi elszaladtunk vagy száz-kétszáz méterre , és nekiálltunk horgászni , a szegény hunyó, meg még most is keres bennünket.Ettől nagyobb kitolás csak az volt, amikor egyszerűen hazamentünk!

           A harmadik változat az már egy kicsit nagyobb  --mondhatnám olyan szőrösödő-- korban ért utól bennünket , amikor már nagyobb lányok is részt vettek a játékban, olyanok akiken már volt valami fognivaló,és a játékhoz pontosan azért csatlakoztak, amiért mi meghivtúk őket. Ezt  onnan tudtuk meg , hogy a lányok a bujócska közben éppen oda akartak elbujni ahova mi fiúk. És hogy egyáltalán, vagy nehezebben találjanak meg bennünket , mit tehettünk ? --összebújtunk, és felfedező utra inditottuk kezünket szemünket .

Istenbizony még emlékezni is jó rá. 

          Ezeket a játékokat nagyobbrészt a déli hőség idején játszottuk mert jól esett a bokrok, fák hűs árnyékában elbújni , akár egyedűl akár egy lánnyal. De az igazi fénypont az esti focimeccs volt. Lévén, hogy  a város ezen környékén legalább négy náció lakott--magyarok románok zsidók és cigányok. Minden nációból volt legalább egy csapatra való cserejátékossal együtt.A most emlegetett alkalommal egy magyar -cigány mérkőzés volt kibontakozóban --ezen nációk voltak a legnagyobb számban képviselve. A csapatok már megvoltak, mindenki kötelező módon mezitlábasan kellett  játszodjon  az esélyegyenlőség biztositása érdekében, és már volt igazi bőrgolyó, az egyik módosabb gyerek szüleinek jóvoltából.

          De ne feledkezzünk el a tribünről sem-- nem igazi tribün volt de a célnak teljesen megfelelt a várost a Szamos vizétől védő támfal. A tribünön a drukkerek aránya egyértelmüen a cigányok oldalára billentette a mérleget. Ott volt Zsuzsi , Bekkesnek a felesége , Kati ,a Rigi felesége  és Bözsi, a Guszti felesége , meg még vagy ötvenen felnőttek gyerekek. Még mielőtt a meccs elkezdődne elkell mondanom , hogy a nevek nem kitaláltak, hanem igaz valós személyek nevei , akiket nem csak én ismertem , hanem minden környékbéli lakos, mert mindannyian a köztisztasági vállalat alkalmazottai voltak.Másrészt, délután amikor hazajöttek a munkából ,a férfiak azonnal vették a horgászbotot, átúgrották a támfalat és már horgásztak is. Az asszonyok is csináltak valamit otthon mert nemsokára elkezdődött a kiabálás : Gusztííí--hozzá má egy cigarettát , mert az enyim elfogyott! Vagy: Rigiíí! fogtá má valamit? --vagy mit akarsz vacsorázni?--és így tovább.

          Elkezdődött a meccs, változatos volt a játék , hol egyik kapunál , hol meg a másik kapunál adódott gólhelyzet.Aztán Rigi lövése szállt a két nyárfa közé --ami a kaput helyetesitette ,de akkor kitört a balhé , mert a biró nem adta meg a gólt mert magasnak itélte--felsőléc nem volt. Később lecsitúlt úgyan  a hangulat , de csak látszólag, mert amikor Rigi megint elhúzott a jobbszélen és hatalmas lövést akart leadni, lába a labdával együtt, egy a földből kiálló nyárfa gyökérbe ütközött. Rigi nagyott orditott a fájdalomtól és ez elég volt  ahhoz , hogy felesége Kati is orditani kezdjen , hogy megöltétek az úramat!--minekutána parázs verekedés alakult ki előbb a játékosok majd a nézők között is. Az akkori focipálya helyén a kilencvenkét méter magas közigazgatási palota áll. Nekem, valahogy, a régi Szamospart jobban tetszett!