Rongyfoci

           Tekintettel arra , hogy ezen az oldalon sok a fiatal és sokan közülük nem szerencséltettek megismerkedni közelebbről ezzel a játékszerrel , úgy határoztam , hogy az utókor számára megörökitem--itt ezen az oldalon,mint kuriózumot. Megörökitését, két dolog is sűrgeti: Az egyik kedves klubtársunk a rongylabdáról való értesűlése kapcsán azt nyilatkozta , hogy sokat hallott felőle , de nem ismeri , hogy az milyen volt. Másik ok  pedig az hogy megnevezés magán viseli a mai foci valóságát. A rongylabda házi elkészitését maga a kor hivta életre, mert  a gyereknek játszani KELL! A gyerek az főfoglalkozásu játékos. Aki nem igy tudja az óriási tévedésben van. Mert labda nélkül a gömbérzéket, nem lehet  fejleszteni. Mivel sem a nagyipar sem a kisipar ilyesmivel nem foglalkozott,maradt a játék házi elkészitése.

          Hozzávalók: Egy darab nádlis harisnya.

          A labda méretétől függően, kellő mennyiségű rongy, zégrác-- eredeti nevén See grass, (tengeri fű), spárga , vagy madzag , esetleg zsinór.

Elkészitése: Elemeljük édesanyánk egyik harisnyáját-- akinek nagymamája is volt az könnyebb helyzetbe kerűlt, mert legalább két helyről tudta beszerezni a legfontosabb kelléket . A megmaradt félpár harisnyát anyánk önkéntesen ajánlotta fel közhasznositásra. Előszöris, a harisnyát megtömtük ronggyal, egyenlő elosztásban, hogy ne legyen fals és ezt kézzel jól összetömöritettük. Második fázisban, a már gömbölyű labdaformát mutató félkész terméket a felső részén spárgával keményen megkötöttük, és a harisnya szárat visszaforditottuk, és ujabb tömörités után ujra megkötöttük. Ezt a tömöritést visszaforditást, meg kötést, addig lehetett folytatni, ameddig a harisnya tartott,  de a szükös időkre való tekintettel, egy felnőtt harisnyából, legalább két rongylabdát illet kihozni.Az utólsó kötés után kikellett hajtani, és tűvel cérnával körbevarni. A keménységet is elkellett találni , mert ha puha volt akkor nem ment elég jól, és ahol leesett ott meg is állt, ha viszont nagyon keményre sikerült, akkor meg a rugásától a lábfejünk inkább hasonlitott egy vereshagymához mint egy emberi lábfejhez. A jól elkészitett rongylabda még pattant is , és kitünően lehetett vele dekázni. Baj csak akkor volt, amikor édesanyánk utólsó pár nádlisharisnyájának felét használtuk el labdakészitésre , mert akkor nem úsztuk meg szárazon, viszont adva volt az alapanyag a következő labdához. Bővebb felvilágositás kortársaimnál beszerezhető!

Ja, és az a baj a mai focival, hogy nem rongylabdával tanultak focizni , hanem bőrgolyóval-- akadémián!