Előzmények: Ronald West, képregény-, számítógépes játék-, és filmrajongó rossz nővel kezdett ki, amikor lefeküdt Jenny-vel, a bandavezér Georgie Fawcett testvérével. Georgie ötmillió dollár vérdíjat tűzött ki a fejére, ezért menekülnie kell Marshville-ből, persze, ez nem megy olyan könnyen, az őt üldöző rendőrautók gyűrűjében pedig összeütközik egy földöntúli lénnyel, akivel sikerül összehaverkodnia...

            4. Fejezet

Ronald West: Rebirth

(folytatás)

Még nem akarom elmondani, mennyi idő múlva:

Fantasztikusan jót aludtam végre. Én úgy tartom, hogy a jó álom mércéje az álmok mennyisége. Ez alapján ez volt minden idők legjobb alvása. Ráadásul így sok hülye gondolattól megszabadulok, amik sosem jutnak eszembe többé. Mindenféle ordas baromságot összeképzeltem álmomban: hatalmas, több mérföld átmérőjű mókusok csapódtak be a Hold felszínébe, miközben Adolf Hitler bajszán egykerekeztem a Harley Davidsonommal. Ez tipikusan olyan dolog, ami sosem történhetne meg a valóságban. És épp ezért volt olyan jó. Minél valószerűtlenebb egy álom, annál királyabb. Persze az életem is egyre furcsább mostanában… mégsem nevezhetném királynak.

-AAHHHH… bakker. Mennyi az idő, Ronnie?

-Reggel 9 óra.

-Mi a franc? Csak ennyit aludtam volna?

-Ja, és már vasárnap van.

-Hoppá! Átaludtam volna két egész napot? Még egy dolog, amit kihúzhatok az Egyszer-Az-Életben-Ezt-Meg-Kell-Tenned listámról. Következő pont: kettőnél több nővel szeretkezni.

-Egyszerre, vagy összesen?

-Hehe, látom tanultál pár dolgot a TV-ből, Ronnie! De mit csináltál addig, amíg aludtam?

-Azt tettem, amit mondtál. Néztem a TV-t.

-Két rohadt napig?!

-Jól lekötött.

-Az igen. El sem tudom képzelni, hogy megtelhetett hülyeségekkel az agyad.

-Hát ja. De legalább kezdek képben lenni a világgal kapcsolatban. Minden a reklámokról meg a pénzről szól manapság. Tehetségtelen emberek adnak el milliónyi lemezt, érnek el hatalmas nagy sikereket… mikor csak a marketingeseknek köszönhetnek mindent. Minden a látványra van kihegyezve: ahelyett, hogy írnának egy jó sztorit, teletömik speciális effektekkel a filmeket, mint azt az Avatart. A mai gyerekek meg szánalmasak: hitvány emós mindegyik, férfiasság meg erő nuku… rossz hely ez a világ annak, aki törődik vele. Kedvem lenne 30 évet visszamenni az időben.

-Ha megtanulsz az időben is utazni, akkor számíthatsz rám. Visszamehetünk a képregények aranykorába, veszünk pár jó cuccot, aztán dollártízezrekért eladjuk most.

-Heh, nem is rossz ötlet.

-Na jól van, megyek és lezuhanyozok. Igencsak megéheztem ennyi alvástól. Az evéstől álmos leszek, az alvástól éhes. Az élet szép. Meg tudnék enni most egy fél lovat is akár. Jól megsütve grillen, chillivel és majonézes mártással. Vajon milyen íze lehet?

-Biztos, mint a csirkének…

-Lehet… a legtöbb állatnak úgyis olyan íze van… –különös. Itt ez a srác, aki rendelkezik minden emlékemmel, hihetetlen szuperképességei vannak, én meg jópofizok vele, ahelyett, hogy leállnék gondolkodni, hogy akkor most mi is van? De mindegy. Inkább sodródok tovább. Ha megpróbálnám megérteni, mi folyik itt, csak megfájdulna a fejem…

40 perc múlva:

Éppen egy király kis bisztróba tartunk kicsi Ronnal, amit még repülés közben láttunk. Barátságosak az árak, és ez a lényeg. Másra most nem is lenne pénzem. Csak fel ne ismerjenek. Igaz, hogy van itt mellettem egy szupererős testőr, de zsarukat akkor sem akarok gyilkolni. De erre is lehet megoldás.

-Figyelj, Ronnie, nem tudnál csinálni valamit az arcommal?

-Hát, nem vagyok én egy plasztikai sebész, úgyhogy szerintem törődj bele, hogy ilyen ronda vagy…

-Hú basszus, ez aztán nagyon vicces volt… neked nem szabad többet TV-t nézned, az biztos… Csak azért kérdem, mert ugye engem most köröznek, és vérdíj is van a fejemen, szóval nem akarom, hogy valaki kiszúrjon.

-Aha, értem. De semmi sem jut eszembe, mit kezdhetnék vele.

-Valami hologramot létrehozhatnál… vagy az emberek tudatát is módosíthatnád… esetleg az arcomat átalakíthatnád valami genetikai hülyeséggel… bár az rohadt fájdalmas lenne…

-Hát, ezeket biztos nem tudom megcsinálni, már megmondtam, hogy nem vagyok szuperhős! De esetleg felvehetnél egy nagy sombrerot, napszemüveggel, és álszakállal.

-Nem rossz ötlet. Csak azt mondd meg, hol kapni ilyeneket vasárnap délelőtt.

-Na jól van, feladom. Ha majd felismer valaki, akkor elrepülünk, és kész.

-Persze, mint tegnap este, amikor landolás előtt beleestünk abba a medencébe a motel mögött?

-Héj, az nem az én hibám volt! Egy bazi nagy… hogy is hívják azt a madarat… pisztráng? Na, az repült a képembe.

-Az egy hal, te idióta. Ami az arcodba repült, az egy fekete rigó volt. Ismételd: R-I-G-Ó. –na jó, azt azért be kell vallanom jó érzés haverkodni Ronnie Jr-al. Egyedül nagyon szar lenne menekülni az államokon keresztül, de így, egy megbízható társsal, aki ráadásul jó arc, és szupererős is, sokkal királyabb. Ráadásul közben még segíthetek neki megtanulni, hogy kezelje az erejét. Ez a vita sem volt igazi vita. Csak cukkoljuk egymást, ahogy a jó haverok szokták.

-Srácok, ti aztán tényleg úgy veszekedtek, mint két öreg homokos! –hátranézek, és egy olyan sunyi patkányarcú fickó áll mögöttünk, hogy ösztönösen a pénztárcámra csúszik a kezem, hogy megnézzem, megvan-e. A fickó kb. 35 lehet, kicsit olyan olaszos kinézetű, csontos alkat, karvalyorra van, és keskeny feje, kiálló állal, na meg csíkbajusszal. A szájában fogpiszkálót rágcsál, mint a nagy vagányok. Dolce &Gabbana márkájú bőrkabátja és napszemüvege elárulja, hogy kivel is állok szemben. A helyi vagány. A partik királya. Lányok felcsinálója. Bérgyilkos.

-Hát te meg mit akarsz itt, öreg? Azt ajánlom, fuss el, amíg még van lábad.

-Ha-ha. Csak szeretnék bemutatkozni. A barátaim Villám-nak hívnak.

-Miért Villám? –kérdezi Ronnie Jr teljesen őszinte idiótasággal. Olyan, mintha néha teljesen normálisan viselkedne, máskor meg mint egy hülye.

-Azért, mert olyan gyors vagyok, mint egy villám, te idióta! Tudod, melyik az a két szitu, amikor azonban lassú vagyok?

-N-Nem.

-Hogyha a nőmmel szexelek, na meg ha szarok! –el kell ismerni, ez a duma elég vicces volt, de legalábbis arra épp elég jó, hogy elterelje a figyelmünket, miközben Villám előkap két pisztolyt a gatyájából. Szegény Ronnie pontosan a feje közepébe kap egy golyót, én meg a nyaki ütőerembe egy kábítólövedéket. Na jó, elismerem, ez a csávó tényleg villámgyors.

-Hú bazzeg Ronnie -ugye így hívnak?-, képzeld el, milyen égő lett volna, ha összekeverem a pisztolyokat, és téged lőlek fejbe! Ugrott volna az 5 millió!

-Na, az tényleg kínos lett volna… –mondom, miközben megpróbálok nem elaludni. Az lenne az utolsó alkalom az életben, hogy álomra hajtom a fejem… Nemmm… Kibírom… 48 órát aludtam bakker, nem dőlhetek ki…