Radiátor javítás +18

József óvatosan lépett be a nappalijukba, miután kitapogatta a kilincset. Nyöszörgő-ziháló hangok ütötték meg a fülét. Ledobta a táskáját, mely zengve és porozva huppant a padlószőnyegre.

 A nappali közepén József felesége, Klaudia épp József egyik legjobb barátját, Viktort lovagolta önfeledten. Annyira szenvedélyesen belefeledkeztek az együttlétbe, hogy csak a táska puffanására figyeltek fel. Klaudia lepattant Viktorról, majd mindketten feltápászkodtak, és dermedten figyelték Józsefet.

– Mi történik? – kérdezte a ház ura.

Klaudia és Viktor összenéztek, aztán a remegő nő megköszörülte a torkát és megszólalt:

– Képzeld, Józsi, elromlott a radiátor.

– Elromlott? - kérdezte József meglepődve.

– Igen, el. És mivel nem tudtam, hogy hamarabb érsz haza, áthívtam Viktort, hogy nézze meg. Le kellett szerelnie, és megkért, hogy tartsam meg, amíg rendbe hozza.

- Értem. Viktor, itt vagy?

- Igen, Józsikám, itt… Segítsek?

– Áh, nem kell. Kiigazodom már – Azzal József odatotyogott melléjük, és görnyedten, ide-oda poroszkálva kitapogatta a foteljét. Leült és jóízűen sóhajtott, mint aki az egész napi robotból ér haza. Pedig ő csak a rendszeres délutáni sétáján volt, ami ezúttal kivételesen nem húzódott el órákig. – És, sikerült megjavítani?

– I-igen – felelte Viktor. – Vagyis még dolgozom rajta, de már mindjárt kész.

– Klaudia te még most is tartod?

– Igen, még most is – mondta a felesége, és rápillantott a mellette álló ,és talán még tőle is nagyobb zavarban lévő Viktor merev péniszére.

– Akkor – tolta fel magát József a fotelből nehézkesen, – átveszem, menj, pihenj kicsit. – József odacammogott, ahonnan hallotta őket, és két kezét előre nyújtva várta, hogy a kezébe adják a radiátort.

A meztelen Klaudia és Viktor tanácstalanul pásztázták egymás tekintetét. Az asszony némi gondolkodás után kacsacsőrt formálva kézfejével jelzett partnerének. Viktor egy darabig elmélázva nézett, mielőtt felfogta a jelentését. Aztán megszólalt:

– Hagyd csak, Józsikám, mindjárt megvan.

– Dehogy hagyom a feleségemnek, hogy megerőltesse magát. Hát milyen férfinak nézel te engem? – József közelebb hajolt, és kinyújtott ujjbegyei egyikével hajszál híján megérintette Viktor makkját.

A férfi hátraszökellt, szeme valósággal kiguvadt.

Ezalatt Klaudiának sikerült arrébb osonnia, és felkapta az egyetlen számításba vehető, közvetlen közelében lévő tárgyat... aztán hosszába elfektetve odatartotta Józsefnek a falról leszedett festményt, és így szólt: - Itt van, fogd!

Viktor hüledezve figyelte előbb a nőt, aztán a férfit. Lassan kísérte szemével, ahogy József átveszi nejétől a képet,  majd térdét behajlítva várakozón tartja azt.

– Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű – jegyezte meg József.

–A radiátorok ilyenek – vágta rá Klaudia, és biccentett Viktornak.

– Igen, a radiátorok már csak ilyenek, Józsikám – erősítette meg a férfi.

– Vagy úgy – mondta József, és jó, ha egy percig ha bírta tartani a képet, mert gúnyosan elröhögte magát. – Ti tényleg ilyen hülyének néztek engem?!

Klaudia összerezzent, és férje szemébe nézett.

– Mi a tökömet nézel? – kérdezte József.

Klaudia a szájához kapta a kezét. – Te látsz?!

– Ja.

– Mégis hogyan?! Mióta?!

– Az nem fontos. Megmondom, mi lesz, üljetek le. És az ég szerelmére, vegyetek már fel valamit!

Mindketten úgy tettek, ahogy József mondta, majd félve ám egyben kíváncsian hallgatták.

– Klau – kezdett bele a férj –, ha nem akarsz balhét, akkor szépen, csendben elválunk.

– De, Józsi…

– Még nem fejeztem be! Elkészíttetem az ügyvéddel a szerződést, és te szépen aláírod, hogy lemondasz a vagyon téged illető hányadáról.

– Kérlek Józsi legalább beszé…

– Ezek után ez a minimum, amit megteszel, szuka!

Klaudia elpityeredett, és láthatóan nehezére esett levegőt vennie. – Mi lesz így velem? Hogy kérhetsz ilyesmit? Költözzek valami patkányfészekbe, vagy mi?

– Itt jön a képbe Viktor – mondta József a lehető legnyugodtabban.

– Én?! – kérdezte a férfi.

– Igen, te. Majd te eltartod Klaut, és élhettek tovább együtt.

– De… – Klaudia és Viktor teljesen egyszerre mondták, ám befejezni nem tudták.

– Semmi de! Nincs apelláta. Különben – nézett feleségére – szétkürtölöm az ismerőseink körében, hogy mit tettél… sőt, anyádéknak is elmondom. Te pedig – fordította fejét Viktor felé –, ha az imént férfi voltál, hát légy az ezután is.

Viktor és Klaudia egymásra pillantottak, majd beletörődve leszegték a fejüket.

– A legjobb barátom voltál, baszod – sziszegte József lemondóan.

Viktor összeráncolta a homlokát, de türtőztetve magát, hallgatott.

*

– Egészségedre, haver! – emelte poharát József.

– Egészségedre Józsikám! – Viktor arcán elégedett mosoly húzódott, és jóízűen legurította a hideg, habos sört. – Most mi lesz?

– Most? – húzta fel szemöldökét József huncutul grimaszolva. – Most az lesz, hogy keresek valami fiatal, energikus és hajlékony lányt, és hagyom, hadd segítsen feledni a válás okozta sokkot.

Mindketten felröhögtek, Viktornak még a könnyet is ki kellett törölnie a szeméből. – Úgy érzem, azért picit túljátszottad néha.

– Miről beszélsz? Úgy volt jó, ahogy volt.

– Azonnal leleplezhettél volna pinket, kicsit túltoltad a dolgot. De annyi baj legyen!

József intett a felszolgálónak, hogy vigyen nekik egy újabb kört, és közben elégedetten nyugtázta, hogy hosszú éveket átölelő terve beérett.