Közös udvar 9.

           November vége volt már, és úgy nézett ki hogy elcsendesül a világ-- ez a mi kis közép-keleteurópai világunk. Pedig egyáltalán nem volt vége semminek , mert erőre kapott-- a néhány héttel korábban még veszélyt érző patkányként futkározó hatalom, és sorra vitte el , hallgatta ki , és küldte munkatáborba a neki nem tetsző elemeket.

           Az első hó is leesett, nem is akármilyen, az udvaron legalább félméteres , de a Bözsike  bejárati ajtajánál legalább egy méter magasra fujta fel a szél. Néha még lábnyomokat lehetett látni , de azok is elmaradtak amikor látták , hogy Bözsike nincs otthon, és úgy néz ki , hogy jó ideig nem is lesz odahaza. Szerdahelyi elvtárs is többet tartózkodott otthon, és Sára szemei is csak sóvárgó pillantásokat vethetett bátyámra. A nyári , és őszi idill szünetelt, és talán igy volt ez jó, mert mind két fél már úgy belelovalta magát a tiltott szerelembe, hogy félő volt , hogy ha ez kitudódik , akkor  akár tragédiába is torkolhat.

           Silághiné özvegyi nyugdija semmire sem volt elég ezért mosást vállalt a még létező gazdagabb családoknál, ílyenkor ott is kosztolt , és másnap meg eljárt vasalni  ugyanoda. Ezt, heti két három alkalommal kellett megtennie, ami nagyban hozzájárult jövedelme kiegészitéséhez. Csak a fiatalabbak kedvéért mondom, hogy ez nem volt egy könnyű munka, mert vizet kellett melegiteni, a nagy mosófazékba, a  forró vizet belekellett tölteni a fatekenőbe, szappanozni, áztatni, két léről kimosni , aztán öbliteni kicsavarni, teriteni.Az akkori szenesvasaló sem volt pihekönnyű mert a legkisebb is legalább öt kilót nyomott, és a benne lévő parázs-- hozzá nem értő kezekben-- nem csak az éppen vasalandó ruhát égette meg , hanem a vele dolgozó kezét is.Most hogy megismerkedtünk a korabeli mosás, vasalás technikájával lépjünk tovább egy kicsit. Szilághiné éppen egy börtönőrnél mosott , ahonnan megtudta , hogy Bözsikének , már csak két hete van és szabadul, sőt olyasmit is hallott, hogy a kapitány  úgy lett kapitány, hogy ismerte a cigány nyelvet és őt használták arra , hogy kihallgassa cigány bünözőket, amikor egymás között cigányul beszéltek, anélkül, hogy felfedte volna magát és elárulta volna hogy ő bizony érti a nyelvüket.

            Már kezdett tavaszodni és Grósz úr feleségével és gyerekeivel valamibe törte a fejét-- nem túdtuk , hogy mibe , de az eddigi titokzatosság mellé még egy újabb járult. Mivelhogy másoktól is hallottuk , sőt láttuk , hogy a zsidók készülnek és mennek , szinte biztosra vettük, hogy nekik is elég volt a kommunizmusból-- pedig jól éltek.Igaz, hogy azidőtájt először az ortodox zsidók mentek el. Ők a hitüknek megfelelően Izraelbe mentek öt hat gyerkükkel együtt. De Grószék nem voltak ortodoxok, és gyerekük is csak kettő volt.

           Egy szép márciúsi napon Bözsike libbent be a kapun, kibontott hajjal megcsinosodva -- mondhatnám lefogyva egy kicsit-- és vidám arccal, és egy pillanatra sem mutatott, sem szégyent sem bünbánatot.Csinosabb és szebb volt mint annak előtte. Munkáját ott folytatta ahol abbahagyta , csak egy másik mészárszékbe , más mészárossal. Haza érkezése után, néhány nappal megjelent egy jóvágású harmincévkörüli pasas, kissé soványan legyengülve--bizonyos Viktor--aki egy két napig este még elhagyta az udvarunkat és a Bözsike szobáját , de aztán úgy nézett ki véglegesen ott maradt. Munkája, jövedelme  nem volt, ezért Bözsike gondoskodott róla, amit Viktor szerelmi szolgáltatással fizetett meg.

           Viktor és a kapitány, néha találkoztak az udvaron, de gúnyos tekinteten kivül semmit sem lehetett leolvasni az arcukról , talán annyit mégis , hogy ismerik egymást, de ez az  ismeretség egyáltalán nem baráti.

           Bátyám hamarosan  összehaverkodot Viktorral , aki a bizalmába fogadta, és néhány dolgot elmesélt korábbi életéről, tetteiről sőt arról is hogyan került a szatmári börtönbe , hogyan ismerkedett meg Bözsikével, sőt jövőbeni terveiről is beszélt. Megemlitette azt is,  hogy Grósz úrat is ismeri nem olyan közelről, mint a kapitányt , de egyes más dolgokat túd őróla is.Aztán egy időre elcsitultak az események-- legalábbis a felszinen -- de valahol tovább munkálkodtak az indulatok, a sérelmek,és a megaláztatások ellen.