Közös udvar 8.

           Ezerkilencszáz ötvenhat oktober vége volt. Egy nap, apám a szokásostól eltérően hamarabb jött haza a munkahelyéről, és a megszokott komolysága helyett , most mosolygósan lépett be a lakásba. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, de aztán kiderült: Magyarországon kitört a forradalom mondta ,és remélem hamar vége lessz ennek a kommunizmusnak! Mert láttam én az oroszoknál , és mostmár itt is, hogy mire megy ki a játék -- arra , hogy kisemmizzék a népet , és amikor semmijük sincs , akkor már úgyis úgy táncolnak , ahogy ők fütyülnek!

           Különben is alig egy éve , hogy kimentek Ausztriából, kifognak menni Magyarországról is , és visszafog állni minden a maga rendjébe, és talán akkor nálunk is más lesz helyzet.

           Apám öröme korai volt, nagyon korai, és rövid életű, mert alig telt el egy hét és a nagy orosz medve ráharapott a kis magyar népre , és rövid idő alatt, ujra igába hajtotta, mert magyarországi cinkosaik ezt lehetővé tették. Mi, közel laktunk a határhoz, csak magyar rádiót hallgattunk , és éppen úgy tisztába voltunk a politikai helyzettel , mint az anyaországiak. Azt viszont észre kellett venni , hogy azon a néhány napon , nagyon nyugtalankodtak a kommunisták , pontosabban a kommunista vezetők-- mint később megtudtuk, fegyverrel jártak, és készek voltak bármilyen megmozdulást azonnal megtorolni. Szerdahelyi kapitány csak ritkán tartózkodott otthon , de olyan is volt , hogy alig ért haza rögtön jöttek utána, de hasonló volt a helyzet Grósz úrral is . Talán, sohasem láttam őket együtt annyit beszélgetni ,mint azokban a napokban. Az emberek, egymás között beszélték meg a forradalmi  eseményeket , mert akkor nem volt mindenkinek rádiója, és csak egymástól való értesüléseikre hagyatkozhattak.

          Ezekben a napokban eltünt a rádióból  a "Jó ebédhez szól a nóta" és eltünt a "Szivküldi", és eltünt "Mihály meg Róza" is ami egy falusi közegben játszódó rádiójáték volt -- ami természetesen az új kommunista rendet dicsőitette, tehát azt hallgattuk, mert nem volt más.

          És amikor újra talpra állt a kommunista "rend" , pontosabban a hazugságra épitett rendetlenség Magyarországon, nálunk csak akkor keményitettek be a rendszer elvtársai.Sokakat csak azért hivtak be , és osztottak ki nekik néhány pofont,, hogy példát statuáljanak , hogy ne legyen kedvük, és merszük meg sem szólalni , nem hogy lázadni. Személyes ismerőseim is voltak köztük ,  tizenhatéves szatmári srácot is elvittek Szamosújvárra, majd a Duna-deltába nádat aratni. Országos viszonylatban meg még a nevüket felsorolni is sok lenne. Ezeket a dolgokat feltétlenül elkellett mondanom , hogy folytathassam  a közös udvar környékéről, mert itt sem maradt hatás nélkül a megtorlás, vagy inkább meg félemlités..

           Bözsikééket,a mészárszékben  egy rajtaütésszerű leltározásnál  bűnösnek találták mert két kiló húst találtak pluszban, ezért a mészárossal együtt négy- négy hónap letöltendő börtönbüntetést kaptak. Csak annyit engedélyeztek nekik , hogy civilruhás rendőrök hazakisérték , hogy némi fehérnemüt vegyen magához , és hogy bezárja az ajtót. De ehhez a történethez tartozik egy teljesen véletlen esemény amin az ember , vagy sir vagy nevet, vagy megáll az esze! Történt úgyanis, amikor a civilruhás rendőr kisérte Bözsikét az udavarról ki -- és a rendőrségre be--Vékony Karcsi éppen akkor érkezett hazafelé jó kapatosan , és amikor meglátta Bözsike  sirós arcát, és szemét , a tőle megszokott vidámsággal nótába kezdett: Bözsi ne sirjon ,Bözsikém drága feledj... de nem tudta befejezni, mert a zsaru megkérdezte, ki ez az ember?-- na hordja el magát mert , ha nem akkor velünk jön.Vékony Karcsi anélkül , hogy tudta volna , hogy mit vétett elsomfordált, és bement élete párjához. Az ílyen esetek , biztosan nem olyan hamar mint manapság,  de egy-két nap alatt közismertté váltak, mert a kontyos rádiókapcsolatok akkor is nagyon jól müködtek.

          Vékonyné, miután megbeszélte Silághinéval az esetet, azt mondta a férjének: Te Karcsi, azért ez a Bözsi mielőtt elvitték igazán, igazán kiírhatta volna az ajtójára , hogy az űgyfélfogadás négyhónapra szünetel. Viszont Karcsi sem ment a szomszédba egy-két keresetlen szóért, rögtön megjegyezte -- miért talán attól félsz, hogy Bözsike helyett téged fognak keresni?-- megnyugtatlak nem fognak, attól jobb az izlésük -- mondta még halkan, amit már Vékonyné nem hallhatott, mert akkor már  éppen a Grószék lakásajtójának közelében sepert , arra gondolva , hogy hátha begyűjt valami friss információt-- mindegy , hogy miről!