Közös udvar 7.

          Nagyobbik bátyám és Sára között dúlt szerelem, a legnagyobb diszkréció mellett.Nem tudták mi az elég, és  nem számoltak a következményekkel sem.Ebben, közrejátszott az is hogy a gyönyörű május, még inkább serkentette, élesztgette, vagy egyszerűen nem hagyta lankadni a vágyat , az érzést, ami megállithatatlanul kergette űzte őket a szerelem kifürkészhetetlen ösvényén. A találkozások már napi rendszerességgel folytak, mert Szerdahelyi elvtárs, egyre jobban belemélyült a munkájában , amit akkor mi még nem tudtuk , hogy mi is az. De erről majd később, mert most egy váratlan dolog történt. Minekutána bátyám a tavaszi behivót sikeresen, megúszta és azt hitte , hogy legalább őszig nem zaklatják ílyesmivel -- most nagyon meglepődött mert újabb behivót kapott. Ez már a harmadik volt-- a másik kettőt , különböző láthatatlan, és mérhetetlen betegségre való hivatkozzással sikerült eltussolnia , most viszont egy teljesen új praktikát volt kénytelen bevetni. Kitalálta , hogy gyomorfekélye van. Egy kicsit utána is olvasott, hogy a betegsége  elmondása után az orvos , a katonaorvos , valami, a betegséghez illő diagnózisra gyanakodjon. Ez volt  az  elméleti rész , de állitólag a röntgengépnek nem lehet hazudni, ezért kikellett találni valamit , amit a röntgengép is kimutat.

            Nem tudom , honnan származott az  ötlet , de a bátyám esetében is bevált , mert a röntgen is talált valamit, valami nem odaillőt a gyomrába, de ők sem tudták , hogy mit. Bátyám viszont  tudta elsősorban azt , hogy kutya baja másodsorban meg azt , hogy ha ő reggel  hét órakor lenyel egy körülbelül egy centi átmérőjű minél vastagabb szalonnabőrt egy darabba , akkor az az okos röntgengép,tiz-tizenegy órakor ,pontosan azt fogja megállapitani, amit éppen  ő akart vagyis gyomorfekélyt. Úgyanis ekkor már bátyám , nem csak a katonaság alól akarta kivonni magát, hanem, egyáltalán nem akart megválni attól az asszonytól aki testestől lelkestől az ővé volt,bár a más nevét viselte. 

           Sára szerelmi vágya kiolthatatlan lett, mert minden találka után hosszasan elmerengett azon , hogy mit hagyott ki , mit mulasztott el az alatt a nyolc év alatt, amióta a kapitány felesége -- igaz akkor még csak hadnagy volt--akivel még a házasságuk kezdetén sem érezte azt a mindenen túltevő érzést amit a szerelmi együttlét ad neki, és nem tudott eleget hálálkodni Bözsikének amiért kinyitotta a szemét amiért megmutatta neki azt a utat,ami  kacskaringós veszélyes, de számára immár nélkülözhetetlen.

           Sárának volt annyi esze, bármikor elment a találkára , mindig vásárolt is valamit, vagy az élelmiszerboltból, vagy a piacról, amivel igazolni tudta a közösudvar előtt , hogy teljesen legális uton jár. Csakhogy a szinte mindennap vásárolt gyümölcs és édesség nem fogyott olyan mértékben , mint ahogy vásárolni volt kénytelen-- ezért aztán egyre gyakrabban kinált bennünket mindenféle finomsággal ,amit mi szépen megköszönve el is fogadtunk.

           Szerdahelyi elvtársnak, bokros teendői miatt nem tünt fel , hogy felesége , jóval vidámabb, türelmesebb, és egyáltalán nem követelőző az ágyban-- ami  néhány hónappal korábban, bizony előfordult, s olykor vitává is kerekedett. Azt gondolta , hogy Sára belátja megérti, hogy sokat dolgozik, sokat van uton, és amikor hazaérkezik, már vágyik a csendre a nyugalomra, az alvásra. Hogy a kapitánynak mi a dolga a rendőrségen, azt még a feleségének sem mondhatta el , mert az szigoruan titkos volt. De titkos volta Grósz úr munkája is, mert arról sem lehetett semmit megtudni.

           Grószné , és Bözsike -- bár mindketten  zsidók voltak, sőt mindketten megjárták a haláltábort-- egyáltalán nem voltak olyan jó viszonyban, mint amilyen az elvárható lett volna.Grószné érezhetően elitélte  Bözsike életvitelét, Bözsike viszont sejthetett valamit Grósz úr munkájáról.

           Aztán valami megbolydult, valami történt a világba, mert a felnőttek idegesebbek lettek, Szerdahelyi elvtársat napokig nem láttuk-- nem mintha hiányzott volna --Grósz úr is többet volt távol , és apám is egyre gyakrabban csavargatta kis rádiónk gombját, hogy hireket halljon a nagyvilágból, Amerikából, a Szabadeurópa  rádióból , vagy akár Bécsből. Ezeket a hireket csak anyámmal osztotta, nekünk még arról is hallgatni kellett , hogy egyáltalán van rádiónk.

           Csak egy dolog volt ami nem változott, bátyám és a Sára titkos szerelme!, bár a rövidülő napallok ezt is korlátozták egy kicsit! Október volt!