Közös udvar 19.

            Csak a kivűlálló szemében tünt felületesnek  a Bözsike és a Viktor kapcsolata , erre azután jöttem rá amikor Bözsike  elutazott, és Viktor ott maradt egyedül. Ez alatt a nem túl hosszú idő alatt,  úgy összemelegedtek, annyira  eggyé váltak -- hogy azok a felületes viselkedésnek tünő megnyilvánulások , csak az igaz mély érzelmeket akarták elfedni. Úgyanis amikor Bözsike elment, Viktorral nem lehetett beszélni, annyira maga alatt volt ,hogy három napig egyfolytában ivott. Egy kicsit feltünő volt mert azelőtt sohasem láttam részegen. Volt ebben a párban valami különleges, valami láthatatlan, megfoghatatlan,  kiszámithatatlan,  ami összetartotta őket. Ez talán, pontosan a liberalizmusuk volt, mert képesek voltak   papir nélküli elkötelezettségben élni, anélkül , hogy akár hangos szóval illették volna egymást. Pedig Bözsikét sem angol kisasszonyok nevelték, és Viktornak a gyerekszobája -- saját bevallása szerint, az égre nyilott!

           Igaz, Bözsike könnyen tovasiklott a Viktor mondatán, amikor azt mondta neki, hogy ha te nem viszel ki,  akkor  majd kimegyek egyedül. És Viktor ezt halálosan  komolyan is gondolta, mert akkor már végképp eldöntötte , hogy nem óhajtja erejét, energiáját ebben az országban koptatni, ahol bár merre megy mindenütt falak gátak állnak az utjába. Viktor egyszerüen nem birta a bezártságot, azért próbált már egyszer disszidálni --akkor sikertelenül , de azt nem is igen bánta , mert annak kapcsán ismerkedett meg Bözsikével, akiről nem akart lemondani semmi áron, mert ez a nő új értelmet adott az életének.

           Bözsike egy nappal távozása előtt, minden lakásba bekopogott, elnézést kért , ha netán valakit megbántott, és őszinte szavakkal elbúcsuzott.Nekem, külön, egy puszit is kiosztott a homlokomra-- nagy dús fekete haja eltakarta az egész arcomat , és valami nagyon finom parfüm illatta bóditott el.Aztán  két keze közé fogta arcomat , és azt mondta: Zolika , neked majd fogok írni levelet, csak azért , hogy emlékezz rám, mert nálatok te vagy a legfiatalabb, és nem szeretném ha elfeledkeznél rólam, mert amig emlékeznek, rám addig én is élni fogok.

           Elgondolkodtam ,  mennyire különbözünk mi emberek, hisz alig két héttel korábban költöztek el Vékonyék, akik  az udvarról dobtak  egy jónapotot, és egy viszontlátást. Az is igaz , hogy ök nem mentek olyan messzire.

           Viktor , miután megbékélt a gondolattal , hogy Bözsikéje messze van, és kiheverte a néhány napos italozását, komoly tervet készitett ujabb disszidálása érdekében. De most már jóval óvatosabb volt. Eldöntötte , hogy teljesen egyedül, magányos "farkasként", a zöldhatáron fog átmenni. De mindenek előtt pénz kell csinálnia , mert pénz nélkül, nem érdemes hozzáfogni.Néha, lecsónakázott a Szamoson egész a határig , horgászást szinlelve , sőt egyszer meg is fogatta magát, hogy ismerje meg az ottani helyszineket, mert másképp nem lehetett megközeliteni azt   a határsávot, amit senkiföldjének neveznek. Ezt sem úszta meg szárazon, mert egy éjszákát töltött a pikéten, és másnap reggel hozták be a szatmári rendőrségre , ahol kihallgatták, elővették régí űgyét, és alaposan megfenyegették , hogy ha még egyszer előfordul , akkor nem ússza meg ilyen könnyen. Viktor, bizonyitotta a  három  már megbüdösödött hallal, hogy nem állt szándékába a határsértés, mert ha ő át akar menni, akkor nem visz magával három horgászbotot , gilisztát és kukacot.

          Arra viszont nem gondoltak a határőrök , hogy Viktor barátunk, pontosan megtudta , amit akart. Látta határátkelőt, a lemenő nap fényében -- amikor pontosan nyugatról sütött a nap -- egész alacsonyan ,hogy azzal szembenézni speciális szemüveg nélkül nem lehet. Látta , hogy kutyák vagy farkasok, netán rókák , minden akadály nélkül  jönnek mennek  át a határon.Ezeket egy kicsit irigyelte, vagyis nem ezeket , hanem az állatok szabadságát-- még olyan gondolatai is támadtak , hogy vajon meddig kell még várjon az ember itt Keleten , hogy utólérje, kiharcolja  az állatok szabadságának szinvonalát.

        Aztán, azt is megtapasztalta , hogy a határőrökkel lehet beszélgetni is, meglehet tudni tőlük azt is hogy hányan vannak , milyen időközönként váltják egymást , és még azt is , hogy melyik határőr mennyire veszi komolyan feladatát. Viktor nem kérdezett semmit , csak beszélgetett velük és közösen elszivtak két doboz cigarettát , aminek végeztével már azt is tudta, hogy a túloldalon a magyar részen,  milyenek a viszonyok, és milyenek a szokások!