Közös udvar 15.

           Vékonyné, ócska, kopott gyerekkocsijában tologatta az udvaron a kis Erzsikét.Kiszolgált szerszám volt , mert már a negyedik gyerek nőtt ki belőle-- lassacskán. Mondta is neki Karcsi -- akár el is adhatod , vagy dobhatod , mert több belevaló nem kell, mert már igy is egy ráft kenyér csak a Vékony pulyáknak kell! Vékonyné hallgatott egy kicsit , majd megszólalt-- ne legyél te olyan biztos abban, vagy már lassan arra sem vagy képes? Éppen arra járt Sára , aki bánatos szemmel nézte a kocsiban viruló kis Erzsikét. Vékonyné megszólalt: Hallja Sárika , már igazán jól állna magának is egy ilyen gyermek , hát miért nem csinálnak már egyet. Sára, el is pirult  a Vékonyné tapintatlanságán, és tovább indulva azt válaszolta , hogy mindennek eljön az ideje.

          Bözsikének, ujabb nézeteltérése támadt a leltározó bizottsággal, de ezuttal megúszta egy kis büntetéssel, és azzal ,  hogy a főleltározó, néha beúgrik egy kis húsért -- természetesen dijmentesen ! Bözsikének is kezdett elege lenni az egészből, és elhatározta , hogy nem csinálja tovább, mert itt amiért egyik nap megbüntetik , másnap arra kérik, sőt követelik , hogy újra elkövesse  úgyanazt a büntettet.Neki is betelt a pohár, merész lépésre szánta elmagát.Érdeklődni kezdett a kivándorlás lehetőségeiről , pontosan Grósz úrtól. Grósz úr, meglepődött , hogy honnan tudhatja Bözsike, hogy ő is készül kivándorolni, akkor amikor eddig még azt sem tudták , hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik. Csak hápogott, hogy nem tudja , majd utánanéz, megérdeklődi. De, titkos szolgálat ide , titkosszolgálat oda , Grósz úr nem volt elég jó szinész mert Bözsike azonnal ráérzett , hogy Grósz úr szándékai sem különböznek az övétől. 

          Bözsike mindent megmozgatott, amit meglehetett-- ígért fűt, fát, bokrot-- annak érdekében , hogy mielőbb távozhasson az országból. Ő, Izráelbe akart menni első lépésben, mert állitolag , valami nagyon öreg távoli rokonai éltek ott, akikről csak annyit tudott-- azt is legalább egy tizéves információ alapján ,hogyHajfában laknak , ha élnek még egyáltalán.

          Viktorral nagyon jól megvoltak , olyan jól , hogy Viktort is magával akarta vinni. Csakhogy,  Viktor esetében a kérést azonnal elutasitották, mert már priusza volt a tiltott határátlépés miatt. Itt megtorpant egy kicsit az ügy, mert Bözsikének választani kellett , hogy Viktor , vagy a kivándorlás. Bözsike a kivándorlást választotta, és óriási léptekkel haladt a beteljesülés felé. Igaz a héber nyelv  már csak nyomaibanm élt benne, de döntött, és ő nem volt egy olyan jellem , aki meghátrál , ha egyszer  elhatározott valamit. Sokat nyomott a latba az is, hogy deportálva volt.

         Grósz úr sem tétlenkedett, nagy erőkkel szerezte be a hivatalos papirokat,hogy mielőbb távozhasson családjával együtt. Bár ő közelebb volt a tűzhöz, mégis időbe telt  amig minden szükséges okiratot beszerzett.Úgy festett , a helyzet , mintha Grószék versenyeztek volna Bözsikével. , hogy ki tud  hamarabb kereket oldani.

         Viktor belenyugodott hogy  Bözsike nem viheti magával , de egyáltalán nem mondott le Bözsikéről , hanem azt mondta , ha te nem tudsz kivinni , majd ki megyek magamba. Bözsike ezen jót nevetett, és azt mondta jó!-- majd várlak! Viktor megemberelte magát, elővette szerszámjait --villanyszerelő mestersége volt, és neki állt dolgozni. Délelőtt a villanytelepen , délután meg saját zsebre. Nem lehetett ráismerni a korábbi "selyemfíúra" , aki kora reggeltől késő délutánig  keményen dolgozott. Sajnos ekkor már kevesebb energiája és ideje jutott Bözsikére.Ezért Bözsike felmelegitette néhány korábbi kapcsolatát.

        Hilda és én egész nyáron pimpikáltunk és ugróköteleztünk, közben szomorúan gondoltunk arra, egyre kevesebb az idő, amit még együtt tölthetünk , de Hilda fogadkozott, hogy ha elkell menni , ő akkor nekem sok-sok levelet fog irni-- magyarúl-- ugyanis idöközben megtanitottam magyarul is  írni .