Közös udvar 1O.

           Viktor, úgy élt mint egy török basa, semmi gondja nem volt azonkivűl, hogy  a Bözsike szerelmi igényét kellőképpen kielégitse. Talán nem is jó ez a szó, hogy basa, mert annak egész háreme van, Viktornak viszont csak egy  háremhölgye volt. Igaz, annak a libidója felért hároméval . És ezt nem az ujjamból szoptam , hanem onnan tudom , hogy a tavasz eljöttével , újra felmásztunk a szomszédház padlására , és nagy figyelemmel kisértük az eseményeket, egészen közelről , mert a szomszéd srác kiváncsisága enyhén meghaladta az enyémet , ezért aztán szert tett szinházi távcsőre , hogy jobban élvezhessük az élő egyenes adást, napjában többször is. Bözsike munkaideje két részre tagolódott , mert reggel  kilenctől , egy óráig dolgozott, akkor hazajött --és Viktort dolgoztatta-- majd délután négytől este nyolcig újra ott ült a mészárszék kasszájába, függetlenül attól, hogy volt árulni való, vagy nem volt. Egyébként, ebből az időből származik az a vicc miszerint nálunk kinai mészárszékek vannak és a nevűk: Kint sor áll--bent csak csont csüng!

           De hagyjuk a komolytalan dolgokat , mert időközben megtudtunk egy et-s mást, Viktor barátunk előéletéről . Ő kolozsvári származású volt , és ötvenhat októberében -- anélkül , hogy  fogalma lett volna a magyar forradalomról-- megpróbált nyugatra szökni, és éppen a forradalom előestéjén került Magyarországra, ahol csatlakozott két magyarországi  fíúhoz, akiknek szintén az volt a szándékuk , hogy nyugatra szökjenek. Az egyik fíú szlovák származású volt, aki azt javasolta , hogy menjenek CSehszlovákián keresztül , mert ő többé kevésbé beszéli a nyelvet,és némi helyismerettel is rendelkezik.

          Az út elég körülményes volt, számára mert kevéske pénze megfogyatkozott , mert minden nap élelmet kellett venni. Nagyobb részt szekerekre kéredkeztek fel, amelyik  egy darabig vitte öket, majd  letette. Néha falusi házakhoz mentek be , egy kis vizet beszerezni , hogy legalább vizük legyen a kilátástalan úton. Egész jól haladtak, simán átjutottak a magyar-csehszlovák határon, és már közelitettek a csehszlovák osztrák határhoz, amikor is csehszlovák határőrök lefülelték őket , és kihallgatásuk útán visszatoloncolták a magyarokat Magyarországra , őt viszont Romániában, egyenest  a büntetés végrehajtó intézetbe,Szatmárnémetiben.

          Az eset , szinte napra egybeesett a Bözsike letartóztatásával, és a tárgyalóterembe látták meg egymást először, és értesültek arról is, hogy ki miért került be.Már ott elkezdtek szemezni, és amikor megtudták , hogy mindketten azonos büntetést kapnak --az elég különböző büncselekményekért -- szinte elis döntötték , hogy szabadulásuk után együtt kezdenek valamit az életükkel.Ezt telepetikus uton döntötték el , mert beszélgetésre  nem sok alkalom adódott.

          Viktor elég nehezen viselte a bezártságot, ennek oka az volt , hogy ráakarták varrni , hogy köze van a kolozsvári szervezkedéshez, és szökni is pontosan ezért akart. Próbált lázadozni, ezért kapott néhány nap magánzárkát, és ott volt alkalma megtapasztalni, hogy hőzöngésnek semmi értelme, mert azzal csak a saját helyzetét neheziti meg. Lassan belenyugodott a megmásithatatlanba, és boldogság töltötte el amikor csikos ruhájában sétálni látta Bözsikét a börtönudvaron. Aztán számolni kezdte a napokat-- körmével  mindennap egy vonalat húzva a börtöncella fehér falára.

         Bözsike,amikor tehette  mindig kedvesen mosolygott Viktorra--nem sok ílyen alkalom volt de igy a bezártságban , egy-két perc is mérhetetlen örömöt okozott mindkettőjüknek. Plátói börtön szerelem! Viktor, csak azon csodálkozott, hogy Bözsike, hogy viseli ílyen vidáman a bezártságot,  néha még arra is gondolt, hogy esetleg meghibbant és mosolyog,  netán akkor is amikor nem akar.Bözsikének, nem a bezártság okozott gondot, hanem a többségükben cigány női bünözökkel való közös élet, a silány tisztálkodási lehetőség. Mert ő elég edzett volt a koncentrációs táborból való hazatérése után tiz évvel is.

         Viktor, itt ismerte meg Szerdahelyi elvtársat aki szinte minden nap látogatta a cigány bűnözők celláit. Ílyenkor, pofonok csattantak, és tompa ütések  hangját lehetett hallanni , és amikor az  ö cellájukba látogatott akkor, látni is lehetett, amint felfegyverzetten csőre töltve  veréssel próbálták kicsikarni a számukra kedvező vallomást!

          Hetente , egyszer-kétszer megjelent Grósz úr is, de neki egész más feladata volt, mert ő a titkosszogálat, a szekuritáté embere volt! De ezt csak nagyon kevesen tudták róla.