Laci

A festék száradása kétségkívül egy rendkívül hosszú, és látványos folyamat, annak ellenére, hogy a munkások jórésze durván, modortalanul kenik fel az anyagot a falra, nem törődnek ők azzal, hogy mesterművük késöbb gyönyörködtesse az unatkozó egyedeket. Ezt leginkább a fehér festék száradásánál lehet a leginkább érezni, ahol kitünően látni az aprócska hibákat. Mégis, a férc eredmény ellenére, Cigány Laci még nem találta magát olyan helyzetben, amikor ne a száradást figyelné elmélyülten a konferenciákon. Ki a manót érdekelnek a gazdasági helyzetek , a lakosság szokásai, a kötelességek, mikor a mázolók teljesítményét is elemezheti. Természetesen van időszak, amikor megpróbál ő figyelni, követni az eseményeket, esetleg néha kiegészíteni az elhangzottakat, de annyira látványosan semmibe veszik a gondolatait, hogy egy időre elment az egésztől a kedve. Végülis, ki hallgatna egy 18 éves kölyökre, aki csak azért került be a tanácsba, mert az apja gyengélkedik. De ki tudja... Lehet nem is Laci szakmai tudásával van itt a probléma, hanem azzal, hogy a tanács átlagéletkora olyan 80 év körül stagnál ( Kérlek ne haragudj meg, drága jó olvasóm, de elég volt egyszer végigülnöm egy ilyen tanácskozást, éppen ezért  megkímélnélek az ott elhangzott, mélyenszántó gondolatok megosztásával.. Éppen ezért, hogy valamivel kitöltsem a lap maradékát, inkább mesélek még megannyi sok, izgalmas, rejtélyes dologról, ami a világunkban fellelhető) S ha csak stagnálna... Akkor még volna esélyes a Cigány úrfinak egyszer utolérni az átlagot, de ez a szám egy, német kifejezéssel élve, streng monoton steigende függvény, s a meredekségéről nem is beszélve.. Adja is magát a kérdés, hogy minek tudható be, ez a rendkívül magas szám, illetve, hogy ez nem alacsonyabb,hanem csak magasabb lesz évről évre. Az egyik legfőbb oka, hogy a saroksári Cigánytanács az 1932-es alapítása óta új tagokat csak háromszor toborzott, de azt is 25 éven belül. Azóta nem történt tisztújítás, így esély sem volt arra, hogy bármiféle ostoba, buta, esetleg eretnek gondolat megmérgezze a település bölcseinek elméjét. Oly annyira tiszták maradtak, a “káros” behatásoktól, hogy a 82 év alatt egy nőt se választottak közéjük, köszönik szépen, ők nem kérnek a feminizmusból, a nőnek a konyhában a helye... Hisz ha ott is lebzselnének az asszonyok, akkor ki főzné meg a vasárnapi ebédet?  

A második ok, ami talán a természet különös humorérzékének tudható be, a tanácstagok közül nem a legidősebbek, hanem a legfiatalabbak hullnak el többnyire 

Már amennyire egy 80 éves ember fiatalnak mondható . Ez lenne az első eset, hogy valaki a legidősebbek közül esik ki a praxisból, s nem is akárki, hanem maga az alapító, Cigány Attila, vagy ahogy barátai szólítják: a vén Cigány. Olyan életet élt, amiről a mai legények még csak álmodni se mernek. A házasságkötéssel várt egészen 80 éves koráig, mikor elvette Rezes Áron unokáját, Rezes Jennifert, majd egy jó évre rá teherbe is ejtette a leányzót. S most, a megfoganás után 19 évvel, itt ül Attila sok gyümölcse közül az egyik, az ifjú Cigány az apja bőrkarosszékében, elmélyülten figyelve Lakatos báró előadására. Oly elméjülten figyeli a bárót, no meg a festék száradását  hogy majdnem kifolyik a szájából a nyál. Amint megindulna egy igen szép vastag csepp, észbekap, és kezével finoman, feltűnés mentesen letörli. Lassan két órája tart az előadás, és még mindig nem akar véget érni, sőt, mintha Lakatos báró most érne a feléhez. Egészen elképesztő, hogy az ilyen konferenciákon mi mindent tanul meg az ember, például, hogy Saroksáron 10 háztartásból 4-nek van kutyája. Elképesztő, és földrengető újdonság, nem is érti a leendő hűbérúr, hogy a manóba tudott úgy élni, hogy ezt nem tudta. 

Tizet ütött az óra. Az urakba mintha új erőt öntöttek volna, felpattanak, és korukat nem is megszégyenítően , hanem egyenesen megalázó módon hagyják el a termet, hogy lent a büfében vagy a legközelebbi kávé automatánál sorba álljanak. Laci nem mozdult, neki van ideje. Nem szorul kávéra, cigire, vagy bármi hasonló káros szenvedélyre. Ő jó gyerek, az erkölcs, és a becsület mintaképe , annak ellenére, hogy a női dolgairől fura dolgokat pletykálnak, de bocsássuk meg neki hisz luventus ventus... (Elnézést eme latin szó fordulatért, de ha az ember cigány közé keveredik, akaratlanul is átvesz bizonyos dolgokat) Lassan megemeli a zsírtól párnázott valagát, és lemászik a székből. Kiroppantja kétajtó széles nyakát, átmozgatja az izületeit, és ásít egyet. Ő áll már csak egyedül a teremben. A kivetítőn éppen egy statisztika állt arról, hogy a lakosság mely Tv csatornákat követi rendszeresen. Egy véletlen köszönhetően kiszúrja, hogy Orsós uraság papírján rajzok szerepelnek, kétségkívül ő is élvezte az előadást. A terem egyébként apró, átlagos, a tervezők a legkisebb kreativitást is sajnálták belőle... Nem úgy mint a szobafestők, ahogy Laci korábban kivizsgálta. 

Lent nagyban folyt a kapzsidőzsi, a legtöbb nemes krémest, vagy minyont töm az apró kicsi szájába, néha ugyan az ujjuk maszatos lesz, de ez nem zavarja őket, lenyalják azt is , nem törődve vele, hogy a szájuk esetleg még tele van. A tornácon vagy fél tucatnyian szívják a cigarettájukat, miközben nagyokat nevetnek valami rendkívül vicces dolgon. A sok hangosan csámcsogó főúr neki is meghozza az étvágyát, és rögvest beáll a büfé előtt kígyózó sorba. Maffint egyen, vagy minyont? Az almáspite most 10%-al olcsóbb, esetleg az érné meg jobban? Esetleg epertortát egyen, amit több hónap után újra kapni a székházban? Egy átlag ember számára, ezek jelentéktelen kérdések, de Lacinak... Majd holnap elkezdi azt a francos diétát... Kár, hogy tegnap is holnap volt, és azelőtt is és... Képzeld el még azelőtt is holnap kezdődött elvileg a fogyókúra... Ezek a fránya megszorítások mindig másnap kezdődnek ...kivéve, a pénzügyileg, azokat az állam sosem halasztja el holnapra.  Pedig ráfért volna a kölyökre egy kiadós fogyókúra. Noha nem fenyegette a veszély, hogy napokon belül gurulni fog, azért tisztességesen vastagnak mondhatta, aki látta, s ezen még az se segít, hogy mindig karcsúsított zakót hord. Talán egy kicsit hiúnak is mondható, habár minden oka meg van rá. Apja a férfiszépség egyik kiemelkedő alakja, s ezeket a gyönyörű vonásokat a gyermek is megkapta, igaz, túlsúlya miatt csak az arcán sikerült megtartani ezeket a különleges jegyek. És azok a földöntúli apró barna szemek, amik rabulejtik minden lány szívét ( ha cinikus lennék, még azt hinném, csak a pénz miatt kedvelték a hölgyek ). Hogy a kedvese(i) kedvében járjon, hosszú fekete haját folyton zselézte, illetve nem enged a csábításnak, és nem növeszt pofaszakállat, mint jó pár kortársa. Akár a babapopsi, oly sima és finom az orcája. 

A sor percről, percre rövidül, ő pedig kiveszi a tárcájából az epertortához szükséges összegett. Hirtelen egy nem várt vendég, Mészáros Raffael lép mellé, Saroksár általános iskolájának igazgatója. Épp most tömi be a szájába az utolsó falatot, majd a szalvétával megtörli a ragacsos ujjait. 

- Sherbus Laci öcsém - rival rá jó kedvűen, teliszájjal. A leendő hűbérúr szemei elkeregednek, ugyan mit akar tőle ez az elvetemült, és miért néz rá ilyen undorítóan. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Raffael arcát olyannyira elcsúfították már a ráncok, hogy szegény vénember akárhogy próbál barátságosan tekinteni a másikra, az illetőből az valami undort vált ki mindig, ezekután talán szükségtelen taglalni, milyen sikeres az iskolában a gyerkőcöknél. Pedig fiatalkorában biztos helyes úriember lehetett 

- Szép jó napot kívánok önnek is Mészáros Raffael, tehetek valamit önért?  - próbál mosolyt erőltetni az arcára, de nem túl sikeres ilyen téren, noha nem mintha a vendégét zavarná  ilyesmi

- Noblesse oblige tudja, édesapja állapota felől érdeklődnék. Mikor gyógyul fel az a vén Cigány? És ugye nem zavarja, ha bejövök ön elé - Nem várja meg a választ az igazgató, befurakodott Laci elé, pedig a fiatalúr most került volna sorra - Jónapom kívánok, azt az utolsó szelet epertortát kérném - feleli nyugodtan, és nyúl a tárcája után. Csak most tűnik fel Lacinak, hogy milyen alacsony hozzá képest az úr, szinte egy fejjel nagyobb nála, pedig Raffael sem montható alacsonynak

- Nos - feleli az ifjú Cigány, nem törődve azzal, hogy figyelnek e rá - tegnap beszéltem a nővérrel, és ő azt mondta, hogy folyamatosan javul az állapota. Akár két hét múlva haza is engedhetik 

- Ó igen, drága jó lacikám, megtudnád ismételni amit mondtál? Nem hallok jól a jobb fülemre, különben is, megvárhattad volna míg feléd fordulok - Fordul a Cigányhoz Mészáros, miközben tömi a szájába a tortát) (Nos, ha eddig míg nem tudtak róla, akkor most elárulom, hogy Laci a szépségén kívül, apja vérmérsékletét is örökölte... Szóval.. Najó nem részletezem, úgyis látni fogják )

Laci nyel egy nagyot, majd megragadja a tányért, és kitépi Raffael kezéből

- Köszönöm, hogy megvette a süteményt, amit magamnak kinéztem - közli lassan, hangosan, hogy mindenki jól hallja őt. - Most már nem tartok igényt a szolgálataira... Odébbállhat - Raffael nem érti a helyzetet, furcsán bámul a fiúra, és a tányér után nyúl, de a kölyök eltolja a kezeit. 

- Drága jó öcsém, ne viccelődj már velem. Add vissza az eleségem, had ne kelljen fenyegetéshez folyamodnom, vagy szitkozódnom. Nem lenne méltó az ilyen viselkedés, hozzánk , Cigányokhoz - kinyújtja a kezét, szemöldökét összehúzza, és próbál szigorúan nézni. Természetesen megint a szokásos reakciót váltja ki az emberből a tekintete. A csámcsogás a háttérban abbamarad, sokan helyetfoglalnak, és úgy figyelik az eseményeket. 

- Kiváncsi lennék, hogy apámmal is meg merte volna e tenni ezt a pimaszságot. Tudom, nem vagyok több magának, mint egy tudatlan kölyök, azonban a vérvonalam nem jogosít fel ilyesféle bánásmódra. 

- Vérvonal... Ugyan kérlek, te csak helyettesíted apádat, neked csak az okmányokat kell aláírnod. Mit is ért egy korodbeli suhanc a nagy emberek dolgához. Örülj, hogy egyáltalán bekerülhettél ide - elcsattan egy pofon. Néma csend követi az ütés hangját. Cigány László, Saroksár leendő beli hűbérura, és a Cigánytanács ideiglenes vezetője megütőtte Mészáros Raffaelt. A kéznyom egy ideig égeti a nemes arcát, de aztán a fejét megemeli, és lekezelően néz arra a legényre, akit percekkel ezelőtt oly aranyosan, kedvesen becézgetett

- Tisztelet... Ezzel mindenkép tartozik nekem Mészáros uram! Akár meg is foszthatnám a rangjától, és kirúghatnám a tanácsból 

- De nem teheted - közli gúnyosan Raffael, és elveszi a kezét az ütés helyétől. - Te egy senki vagy itt. Apád alapította a tanácsot, és jelenleg még ő a vidék ura. Ő hozzá tartozunk tisztelettel, és lojalitással, nem pedig egy inhumanusi kölyöknek - nem nyúl a sütemény után. Megvetően tekint Lászlóra, majd kimegy az erkélyre, és rágyújt egy szál cigarettára. A többiek csak nézik, s csak nézik a fiúk. Nem mondják ki, de a leendőbeli hűbérúr érzi: mostantól nem számíthat rájuk. Lerakja egy asztalra a süteményt, és kiviharzik az épületből, fejét mindvégig a padlóra szegezve. Megvettete az apja hóbortjait, és nem csak a cigarettát, vagy az alkoholt, hanem a hatalmi játékait is. Neki nincs gyomra ahhoz, hogy példát statuáljon, vagy bosszút álljon. Ő mást akar, de hogy mit, azt még nem tudja. Fél óra sétával haza is ért. Természetesen Saroksár gazdag negyedében élnek, ám házuk jóval szolidabb az ott épülteknél. Nem tartozik a házhoz tíz emelett vagy különböző tornyok, az egész egy átlagos, szabvány épületnek mondható, a gazdagabb kategóriában. A lakásban édesanyja a nappaliban ült a kanapén, barna szemei könnytől áztak. Laci leüll az anyja mellé, magához szorítja és megpuszilja. 

- Mi baj ? - suttogja az anyuka fülébe a fiú 

- Tíz perce hívtak a kórházból... Az apád... - nem kellett befejezni a mondatot, hogy ki lehessen találni mi történt. László nem hisz a fülének

- Hogy mi?! De hisz... Azt mondták kigyógyul a tüdőrákból... - torka valamiért kiszáradt, a nyelés egyre nehezebben megy. 

- Nem abba halt meg... Vakbélgyulladás vitte el, amit az orvosok valamiért nem vettek észre - Az ifjú Cigány egyre különösebben érzi magát... Pislognia kell, a szemei mintha nedvesednének.

Végül legördül az első könnycsepp, és édesanyjára hajtja a fejét.