Endre

(Úgy döntöttem, hogy novellám világát megpróbálom egy hosszabb terjedelmű történettel bemutatni, hátha úgy a késöbbiekben a korábban( és remélhetőleg a késöbbiek folyamán is ) keletkezett művek érthetőbbek lesznek. A regénynek egyelőre még nem adtam a címet, úgyhogy addig "Egyelőre cím nélkül" bejegyzésekkel fogom kitenni a fejezetek folytatásait )

Az érme többször is megpördül  a levegőben, mire hangos koppanással az asztalra érkezik. Csend uralkodik a teremben, a fejek lehajtva, még az ateista Labanc Gazsi is imádkozik valakihez, hogy ne az ő fejét vegye ma az apró fémdarab. Olyasféle dolog volt ez, mint az a bizonyos francia találmány, amit guillotine hívnak, és a francia forradalomban alkalmazták meglehetősen lelkesen, csak hogy a tanár úr eszköze kegyetlenebb. 4-szer, 5ször kell , hogy földet érjen, míg végre eléri az eredményt, ellenben a guillotine-el, amit elég csak egyszer leengedni. Emberbarát,  gyors halál

Már amennyire egy kivégzés persze emberbarát lehet

Borivó Vilmos, az osztály ügyeletes suhanca, mikor épp nincs Endre, nem bírja az időhúzást, kész, ő feladta, az ő fejét akár most le is vehetik, már az se érdekelné, kitesz az asztalára egy feles poharat, majd elővesz a tájkájából valami vízszerű izét, csak hogy szagra egyáltalán nem a vízre emlékeztetett. A cefre szag nem megcsapja, ( az ide már túl finomkodó kifejezés lenne )hanem egyenesen orrbaveri Csaba hosszúkás orrát, amitől a fiú elfintorodik, és inkább hátfa fordul a két méter magas és két méter széles, tömör izom haverjához, Nyughalmi Sanyihoz, hogy megvitassák a testépítés legnagyobb titkait

- Az érmén fej szerepel - az osztály egyik fele nyugodtan felsóhajt, míg a másik fele megkezdi a tolltartóbunkerek megépítését...  Terjed egy bizonyos legenda egy srácról, akinek egyszer sikerült úgy elbújni ezekben a bunkerekben, hogy amikor a tanár körbe nézett, nem vette észre a tanulót, és beírta hiányzónak. A hecc kedvéért, az érme még őt is hozta volna... de ez már csak afféle sulis legenda, ami szájról szájra terjed a fiatalok között, életben tartva a reményt, hogy van értelme ilyen komolytalan, és nevetséges erődökben megbújni a tanár elől. 

Újra levegőben az érme, Borivó pedig lehúzza az első kupicát. Finom 60 fokos barack házi pálinka. Idei termésből való. Gyermekded orcáját pir lepi el az ital hatására, annak ellenére, hogy régóta benne van a szakmában, hisz az apja a sarki kocsma tulajdonosa. Az ideje legtöbbjét ott tölti az öregével, együtt filozofálnak nagy dolgokról , súlyemelés vagy hasonló hobbik helyett, ami a fiatalok közt elterjedt,  a poharat szokta minél többször, ez pedig meg is látszik az alkatán: nyeszlett, nem egyenes a tartása, izom csak elvétve akad rajta, emellett még magas is. Mint egy két lábon járó csontváz

Hirtelen visszatér a "bátorság" is, fejét nem hajtja le, vagy nem próbál elrejtőzni, mint a többi bolond, kihúzza magát, és vállalja a tanárral való szemkontaktust . Ő nem fél, és ezt tudja csak meg mindenki

- Írás - hangzik el az újabb ítélet. 4 jelölt marad már csak, Borivó, Tokay Péter, Labanc uraság,és végül Melegszívű Viktória. A Melegszívű hozzá lát a tananyag gyors áttekintéséhez, hátha az elkövetkezendő egy percben megért oly rejtélyes összefüggéseket, amiket otthon a " nyugalomban", és két video között nem tudott megérteni. Gazsi inkább Baszkföldi Karcsival értekezett a vegyészetről, próbált úgy tenni, mintha nem is lenne veszélyben. Borivó pedig még mindig hagyott fel az őrültséggel, továbbra is erősen szugerálja a tanár urat. Ő bátort, őt majd nem meri kihívni úgyse... Meg ugyebár a kék szem, szőke haj a német felmenőkre utal, és mindenki tudja, hogy a tanár úrnak is német ősei vannak... és elérkeztünk Tokayhoz. A bolond telt, kerekded alkatát ( és ez most a finomkodás pillanata volt, hisz mesélőként mégsem írhatom azt, hogy az egyik legkedvesebb szereplőm egy kétlábon járó zsírtorta.. Hopsz, ez is csak kicsúszott! ) próbálta a vörös karcsú, kecses teste mögött, hátha úgy el tud bújni, hogy megússza a nyakazást. Inkább lesz hiányzó, mint halott. 

Természetesen hiába történik minden próbálkozás

- Írás - Tokay és Borivó maradt versenyben. Vili nem bírja, megtört, és szüksége van egy kis szíverősítőre, már nyúlna is az italért, mikor az érme újra a levegőbe kerül, megpördül és földet ér

- Fej.. Ez pedig azt jelenti, hogy a mai felelőnk Tokay Péter. Ó ne bujkálj, látlak én. Gyere csak ide ki, az asztalomhoz! Ne félj, nem harapok, ez csak egy rövid felelet az előző óra anyagából - Ó ha tudná azt Peti, hogy mit vettek. Dereng valami a Nagy háborúról, illetve a központi hatalmak győzelméről, de többet nehezen tudna felidézni. Borivó visszacsusztatja az itókát a táska legmélyére, és felsőtestével ráfekszik a padra. Ideje kicsit pihenni.

Végülis, az érme egy valamiben még is csak jobb a francia szerkezetnél: Míg ott a penge vértől ázik a kivégzést követően, itt a vasdarabot nem kell megtisztítani, nyugodtan vissza lehet tenni abba a mágikus szütyőbe, amiben Tihanyi tanár úr tartja. A hóhér, kezét összekulcsoltan, hordó méretű hasára teszi, majd végigméri az áldozatot. Érzi ő is, hogy ez biza egy karó lesz, szája széle gúnyos mosolyra görbül. Tihanyi az a tipikus tanár fajta volt, ki egykoron lelkesen és bizakodóan kezdte a szakmát, de az elmúlt pár évben a lelkesedése lankandt, mikor Tokayho, Nyughalmihoz, vagy Szilváshoz hasonló ostoba kölyköket ismert meg. Kora ellenére haja már őszben jár, nagy orrán egy vastag szemüveg csücsül, a "hasizma" pedig nem sokkal marad el Petiétől, ó és nem csak ez az egyetlen közös vonásuk. Mind a ketten versengenek a vörös kegyeiért... Csak ki-ki a maga módján ugyebár.

- Szóval drága jó petikém - kezdi a felvezetést gúnyosan - tudod... tegnap , miközben hazafele sétáltam, megbotlottam egy kavicsban és fejreestem... Az esés következtében pedig egy apró emlékezetkiesés állt be, így nem emlékszem, hogy tegnap miket mondtam... Fel tudnád nekem azokat a sorokat, amik elhangzottak? - Tihanyi még Grimmnél is nagyobb mesélő, és ami a legrosszabb, hogy ezeket a rövid felvezetéseket igazából viccesnek gondolja.  Válasz természetesen nem érkezik, Tokaj finoman az ajkába harap,és szemeit forgatja.Segítség után kutat, de az osztályban mindenki el van foglalva a maga kis apró bajával.. Egyedül Csitíthatatlan figyeli őt, ő is csak azért, hogy jót viruljon majd a válaszán. A csönd, már ha az osztály alapzaját nem vesszük figyelembe, hosszú percekig tart, mikor hirtelen kopognak az ajtón. Egy fiatal, sötétszőke hajú, kékszemű srác nyit be, és dugja be a fejét a résen. Körbenéz, majd meglepetten tapasztalja, hogy bent az asztalnál tanár ül. Gyorsan kihúzza a fejét, az ajtót kinyitja és belép. Ez a "pontos" fiatalember nem más, mint Szilvás Endre, az osztály hivatásos suttyója, ki egyébként is oly jó kapcsolatot ápolt Tihanyi tanár úrral. Magas, izmos férfiú ő, habár bicepsze mérete nem mérhető össze Csaba vagy Nyughalmi karizmával. Igaz, testén egy apró, finomka kis zsírréteg takarta el azokat az izmokat, melyeket évekkel ezelőtt oly alaposan, odafigyelve kidolgozott. Megáll a tanári asztal előtt, kihúzza magát, köhint egyet, és előkotorja az irodalom füzetét

- Elnézést tanár úr a késésért, de tudja... A verselemzésemet nem sikerült a villamoson befejezni, ezért a wc-ben kellett még 1-2 oldalt írnom, csak hogy tökéletesítsem. Kérem ne nézzen ilyen haragosan rám, hisz maga mondta, hogy akinek nincs kész az elemzés a következő órára, azt megbuktatja évvégén.. És inkább kések 10 percet, mint hogy megbukjam! 

- Töri óra van, nem irodalom te nagyon buta, ezt még én is tudtam - szólal meg hátul Nyughalmi, erőteljes, markáns hangon

- Sanyikám, inkább törődj a testeddel, hisz amennyi eszed van, másból nem igazán fogsz megélni - szólja le Tihanyi, majd Endréhez fordul

- Abból legalább meg lehet, nem úgy mint a maga ostoba hobbijából , a verselemzésekből - hirtelen az egész osztály elhallgatott. Tihanyi fél szemmel a kölyökre pillant, majd visszafordul Endréhez. Most már világos lett mindenki számára, hogy Sanyi az évvégén megbukik, valamiféle rejtélyes módon.

- Szóval Endre, először is tisztázzuk : most történelmet tartok, ahogy múlt héten szóltam a kivételes óracseréről... Gondolom figyeltél rá, és ez csak afféle véletlen tévedés volt a részedről

- Ohh... Igen, persze

- Másodszor: a késést te is tudod, hogy nem tolerálom, ezért kénytelen leszel csatlakozni a barátodhoz, Tokay mellé, felelni a múlt órai anyagból.. Na, ne félj, izgalmas lesz a versenyfelelés  - Olyan izgalmas szokott lenni, mint az egyszerre történő kivégzések. A késő nem szól semmit, elfogadja sorsát, és Peti mellé áll. A táskáját finoman leengedi maga mellé, a beadandót pedig az asztalra teszi 

- Remélem tudsz súgni, ha már lenyúltad a füzetem - veti oda Tokay Endrének. A tanár úr próbál úgy tenni, mint aki nem hallot semmit

- Na, akkor kezdjük egy gyors beugró kérdéssel. Mettől Meddig tartott a Nagy háború?

- 1914-1920 - felelik gépiesen mind a ketten

- Nagyszerű, csak nem tanultatok mind a ketten este? - a kérdés persze költői, de Endre majdnem válaszol rá. - Rendben, hány szakaszra osztjuk a háborút?  - 

- 3 .. öhm - felelik gépszerűen, ám a folytatásnál mintha hiba kerülne a rendszerbe, hebegnek, habognak , de értelmes, összefüggő mondatokat csak nem akarnak kinyögni, de a tanár úr tud várni egy percet a válaszra.. És még egy percet.. és még egy percet, de csak nem akar megérkezni a válasz. Az osztály közben éli a maga kis világát, nem törődve a szerencsétlenekkel, vagy a hóhérral.

Labanc valami fura rózsaszín folyadékot mutat Baszkföldinek egy fél literes flakonban, Földesi Katalin és Melegszívű Viktória épp a nők társadalmi helyzetéről vitatkoznak, a vörös és Nagylelkű Csilla pedig betámadja Nyughalmi kockás hasát. Már maga a látvány, ahogy lassan, finoman cirogatják azokat a dombokat... 

A többiek pedig csak egyszerűen nyüzsögnek.. egyembert kivéve, Csitithatatlan Tamást, aki azt csinálja, amit az órán elvárnak: figyel. Ő az a tipikus jófiú, a tanár drágasága, a jó tanuló, és még egyéb megtisztelő jelzők bitorlója. Alacsony, falfehér srác, barna tüsi hajjal és nagy szintén barna szemekkel. Nem sok barátja volt, hisz a Turul Madár gyermekeihez tartozik, azt pedig kevesen szeretik, még a fiatalok között is.

Kezét a magasba emeli, mikorra egyértelművé vált, e két félnótás tudatlansága. A tanár elégedetten pillant ölebére, hogy ő rá számíthat... Az ilyen ifjak miatt éri meg tanítani.. még ha turulos is.

- Igen Tamás? -szólítja fel Tihanyi a kiskedvencet 

- A háborút, ahogy ti is mondtátok , három nagy részre osztjuk fel: A francia, a gyarmati és a szovjet részre. A francia rész 1914-től 1915-ig tartott, amikor a német csapatok 

- Köszönöm elég lesz - szakítja félbe a választ a hóhér - tudom, hogy tudsz, de hagyd meg az esélyt másnak is, hogy bizonyítson - Tamás szomorúan a padra hajtja a fejét, és inkább csöndben marad. - Uraim, látják? Így kéne legalább maguknak is tudni.. Szóval, hogy is volt az a francia szakasz?

- Tanár úr, tudom maga is nagy Spieler, mint ahogy én is, úgyhogy mint férfi a férfihoz szólnék magához - lép előrébb Endre a tanárhoz - Tokay Péter és én vállalunk egy tíz oldalas esszé dolgozatot a Nagy háborúról, amit jövőhét hétfőre beadnánk, cserébe kérem, tekintsünk el ettől a feleléstől. Ha kell, még verselemzést is írok egy Nagy háborús műről

- Na már csak az kéne nekem! - emeli fel a hangját Tihanyi, majd elgondolkodik az ajánlaton. Tokay arca elfehéredik, hisz még ezt az anyagot se tanulta meg, miért kínozná magát azzal, hogy 10 oldalt ír erről a témáról? Akkor már inkább vegyék a nyakát.  

- Csak, hogy lásd milyen jó szívem is van, és hogy az iskolába nem gyereket enni járok, elfogadom az ajánlatot. De legyen 20 A4-es oldal, és saját gondolatokat várok el a vérontással kapcsolatban, tehát kutató munkát is végeznetek kell. Teljesen mind egy számomra, hogy milyen szemszögből közelítitek meg a témát, és nem hétfőre, hanem szerdára kérem. Pont egy hét múlva - Endre nyel egy nagyot, abban bízott, ha a wikipedia tartalmát tövitől hegyiig kimásolja, az elég lesz... De, hogy saját gondolatokat vessen papírra, az már más tészta. Tokaynak beleremeg a lába, amint meghallja a tényeket. Térdre borul a tanár előtt

- Uram, kérem, engem hagyjon ki ebből a gonosz játékból, igen vétkeztem, nem tanultam erre a fontos órára, helyette inkább egy nagy háborús játékkal szórakoztam... Elfogadom méltó büntetésem, vegye a fejem, írja csak be azt az egyest - Feláll, majd csalódottan, bukottan a helyére ballag. A vörösnek fel se tűnik, hogy barátja visszaült, ő ugyan úgy folytatja a trécselyt Csillával. Tihanyi Endrére pillant, aki mintha habozna a válaszadással

- Rendben. Jövőhét szerda, pontban egy hét múlva. Köszönöm tanár úr a lehetőséget - Majd megfogja a táskáját, és beül a leghátsó padba. Táskáját az asztalra dobja, és párnaként használva, álomra hajtja fejét. Tihanyi előveszi a naplót, kinyitja Tokaynál, és beírja az ötödik egyesét a fiúnak, csak ebben a félévben. Ha így folytatja, lehet csatlakozhat Nyughalmihoz, a bukottak listáján. Szemüvegét megtörli, köhint egyet, hogy megragadja az osztály figyelmét. Siker, mindenki elnémul, a szemek a táblára szegeződnek. Lágyan elmosolyodik, majd megragadja a krétát, és fel írja a táblára : A nagy háborút lezáró békék következményei