Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Lassan sétálok át a téren
Gaz, csendesség, megdőlt padok.
Üres, elhagyott homokozó,
Rozsdás hinta, semmi több.
Gyerekkorom útjai eltűntek,
az ösvényeket, csapásokat benőtte a fű.
Nem ismerősek a vidám hangok,
csak szürke emlékei a múltnak,
Az összes emléknek, élménynek,
de hiába - mind elmúltak.
Nem szeretek ott járni.
A régi emlékek furcsán fájnak,
s az idő gonosz fogai
az őrzött képeken át meg átjárnak.
Eltűnt az összes csővázas mászóka,
itt-ott egy szabványos fapalota,
nem is játszásra való ez.
Fáj a látvány, hogy ma már
a gyerekek sem lehetnek
olyan boldogok, mint mi,
s így a jövő is szürkébb lesz.
És ki mondja meg, hogy mi jön?
Ha felnövök, minden eltűnik?
S nyugdíjasként - felnőtt emlékeim
keresgélem majd? Az idő felgyorsult.
S a játszótér fáit borzoló szél
az évek alatt ellenére fordult,
S amit érzek, a furcsa spleen,
hogy a világból kifut minden szín,
Elkeserít ez a nyomtalanság,
ez a fél-múlt.
Még egy év, mondom, aztán indulok,
egyetem, új város, új emlékek,
s nem lesz már a régi az otthon se,
mint önmagam mása, lassan elfakulok,
az idő falának nincs már több rése,
nem süt be a múlt Napja, és eh....
Nem is tudom, mire várok.
És ennyi telik tőlem: suta vers, rím nélkül
Siránkozó, felesleges, értelmetlen,
Egy fiatal nyavalyog azon,
mi lesz, ha megvénül.
Kicsúszik az ujjaim közül,
minden, ami valaha fontos volt,
Elfedi a homály, élettelen,
kopár, üres, száraz, holt.
És ha felemelem a fejem - elég a búból,
Mit látok? Egy halott játszótér,
mi visszadönt a spleenbe,
a sok, régi, kopott emlék visszatér,
És az egész kezdődik előröl.
Elég volt ebből, vár az élet,
s ha - ki tudja, mikor - eljön a vége,
Csak visszajön pár emlék, ugye?
de ez már a magam ügye,
eleget bűnöztem már lelkileg,
mondjuk ki: az élet szép -
elvileg.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Hát, igen
Kedves Naplóm! (Játékra fel!)
A mélypont (Játékra fel!)
Non est currentis (Játékra fel!)