Pilinszkyre emlékeztetsz :-)

Válasz

A hangulat, a stílus, minden, ami benne van, a maga bájos érthetetlenségével és misztikumával, nehézségeivel, követhetetlenségével, kanyarjaival, fájdalomszagával együtt, ez úgy, ahogy van, engem telibe talált.

De igazából ez a többi alkotásaidra is elmondható.

Nálad ismét értelmet nyer az a kifejezés, hogy költészet.

Pedig ezt egyre ritkábban érzem.

Sokan akarják, törtetnek, csinálják. Neked sem akarni, sem törtetni, sem csinálni nem kell. Az az érzésem, hogy belőled ezek egyszerűen kifolynak.

Olyan ez neked, mint másnak a levegővétel. És mindezt összevetve azzal, hogy még csak 17 vagy, hát, engem teljesen lenyűgöz.

Azt érezni nálad, amit keveseknél.

Hogy nem az olvasótömegek megfogásáért és lebilincseléséért, az elismerésért, a pozitív kritikákért, a megértettségért, a magas olvasottsági mutatókért, a hatáskeltésért írsz, hanem elsősorban Önmagadért. Ez felbecsülhetetlen érték, melyet sokan értenek, mellyel sokan egyetértenek, melyet sokan magukénak tudnak, mégis, csakis kevesen látnak a mélyére ennek a dolognak. Csakis kevesen válnak eggyé vele. Te ilyen vagy.

Az önkifejezés. Számodra ez első helyen van. Egyeseknek annyira kusza és nehézkes a talaj, amin szavaiddal lépkedsz, mert Te vagy az építője ennek a labirintusnak. Te magad vagy.

Ami pedig végleg lebilincsel engem, az az, hogy eszed ágában sincs mást tudatosan beengedni oda. Mert ez a te házad, a te világod. Aki be akar lépni és tekinteni, az szerezzen kulcsot magának :-)

Ami pedig a fájdalmat és a sötétet illeti. Minden alkotásodat áthatja. Egyesek szóvá tették. Én nem teszem. Ez egyfajta kulcsmotívum számodra, egyfajta gyújtóláng, hajtóerő, nevezzem bárminek. Enélkül a mély, világi fájdalom nélkül nem születnének meg ezek. Üresek lennének. Megvan minden a tarsolyodban ahhoz, hogy ezt a benned tomboló sötét fojtást megkerülve is írj, alkoss. Ha egy napon így tennél, mások talán észre sem vennék, hogy ez nem önkifejezés, önvilágod bemutatása, hanem csak egyfajta színdarab volt. Te mégsem teszel így. Az önkifejezés nálad mindennél fontosabb. Hogy magad légy az, amit létrehozol. Hogy alkotó legyél, és nem csak gyártó. Mintha cikáznál a tudatodban, ide-oda, van benned egy belső szál, jóval a racionalitás mezeje alatt, és mintha azt próbálnád követni, lerajzolni, megfesteni fittyet hányva az elmédben lapuló elvárásokra. Szerintem ezért is oly érthetetlen sokak számára néha, amit létrehozol. De ez számomra így tökéletes.

De úgy érzem, te ezeket tudod legbelül, szóval abba is hagynám a szófecsérlést.

És igazából ezeket, amiket eddig leírtam, nemcsak erre, hanem úgy, az alkotásaidra, összességében értettem, no, meg persze rád.


:-)

Válasz

Hű, amúgy is utálom a telet, ezek után inkább átalszom! :))
Erős a hangulata, érdekes, ahhoz képest, amilyen szürke és borús, nem csendes. Talán a tolongás miatt. Nekem nagyon tetszett, bár az én telem csendes, de ugyanilyen félelmetes. Jó lett, de írj már valami vidámabbat légyszi, tudod, csak az egyensúly miatt! :))

Válasz

Egyéni, gondolat és mondatformálásaid sokszor csak áttételesen érthető, hasonlóképpen remek költői képeiddel együtt. Egy stilust képviselsz, ami jól áll neked, de a képeid sötétek.

Válasz

Nem értem. Az egésznek valahogy olyan világvége-hangulata van, mintha a jégkorszak közeledtét hirdetnéd. De akkor mik ezek a sorok: "s marad a tolongó, lelketlen csürhe,

életvillamoson megvakulva, s megvakítva utazó..."?

Válasz

A dermesztő hangulat lélekre ható és lépten nyomon érezteti a tél zordságát és a reménytelenséget jobb kilátásra..Lehet tévedek,de rám ekként hatott. Rendkívülien tetszett.

Válasz