És megint itt vagyok. A lakás. Úgy indult, hogy jó buli lesz, de aztán a pénz jegyében elfajult minden. Persze vannak kifogások, hogy nem telik lakbérre, meg kajára, de valójában végig kapzsi voltam. Az elején csak árulsz egy kis füvet a kollégiumban, aztán sok füvet, és a végén ez… magány.

                Kemény este az, amikor arra érkezel haza a lakásodba, hogy be van törve az ajtó, az amfetamin laborod összezúzva hever szerteszét… üvegdarabok a földön, tócsákban állnak a különböző vegyi anyagok. Nem túl felemelő látvány, ráadásul elég büdös. És ekkor természetesen meghallod a közeledő szirénák hangját, ami alapból fülsértő, hát, még amikor konkrétan tudod, hogy feléd közelednek, akkor őrjítő.

                Mit tehet ilyenkor az ember? El már nem menekülhetek, hiszen a nyolcadikon lakom. Ha maradok, elfognak, remek helyzet, bármit csinálok, elkapnak. Habár… talán, ha kigyújtanám a padlót, akkor egy baltával át tudnám verekedni magam az eggyel lejjebbi lakásba… nem, ez abszurd. Viszont, ha kigyújtanék mindent, akkor a rendőrök nem tudnának bejönni és elkapni, talán lenne némi esélyem elmenekülni. Persze ez is elég beteg, de hát az ilyesmi miatt hívják a magam fajtát pszichopatának.

                Na de koncentráljunk a feladatra… kell valami nagyon gyúlékony, amivel végiglocsolhatom a lépcsőházat és a liftet, azzal nyerek egy kis időt. Benzin… nincs. Gázolaj… nincs. Kerozin… honnan a fenéből lenne? Kerozint még csak nem is láttam soha a saját szememmel. Van viszont metaliminom, ezt használtam a főzéshez, ez a titkos összetevő, amitől olyan szép kristályos lesz az anyag. Sok metaliminom van, csak az a gond, hogy tócsákban áll a földön. Végül is elég egy szikra és porig ég minden bizonyíték. Igen… megsemmisítem a bizonyítékokat! Miért jutott előbb eszembe az, hogy felégetem az egész lakóházat, minthogy tisztára mosom magamat? Na, igen, ez alapján jogosan gondolhatja bárki azt, hogy egy idióta drogos vagyok, pedig ez nem igaz. Oké, néha idiótán viselkedem, de soha nem drogoztam, még csak ki sem próbáltam. Szimplán csak… kellett a pénz és jó voltam kémiából. Ilyen egyszerű a képlet.

                Szóval, először is… gyújtó… megvan. Mindig van nálam, ugyan nem dohányzom és soha nem is csináltam, de időnként még mindig adok el füvet és presztízskérdést csinálok a vásárlók teljes kiszolgálásából. Lehet, hogy drogdíler vagyok, de egy fogyasztóbarát drogdíler. Még a benzines gyújtót is egy törzsvásárlómtól kaptam ajándékba, rágravíroztatta a nevemet. Kár, hogy most meg kell válnom tőle. Nem sokat gondolkodom rajta, csak szikrát pattintok, pár pillanatig csodálom a lángot, majd a metalimin tócsába hajítom és figyelem, ahogy távolodik a kézíráshatású „Kaiser Roland” felirat.

                A lángoknak nem kell sok idő, másodpercek alatt végignyaldossák a lakásbelsőt, és lassan a lambériák mentén a függöny felé kezdenek vándorolni - szar ez a nap, de legalább ez az egy úgy történik, ahogy kell. Már nem mintha nem sajnálnám a lakást, elvégre az utóbbi egy évben itt éltem, és annyi pénzt megkerestem ezalatt, hogy már-már karriernek lehetne mondani, amit csinálok. Nem számít, legközelebb jobb leszek, sokkal jobb, soha nem bukom le.

                Amíg az újrakezdésen jár az agyam, már a liftben vagyok. Csak a másodikig megyek, mivel a zsaruk figyelik a kijáratot, viszont a másodikon van egy nagyon kellemes hölgy ismerősöm, akinél eltölthetek néhány órát, és még alibit is hazudna nekem a tűz idejére, amit el is hinnének neki, ugyanis színésznő, illetve csak volt, mert kirúgták a társulatból, miután pletykák kezdtek terjedni az állítólagos drogügyeiről. A bulvármédia tönkretette őt és azóta tényleg rászokott az amfetaminra. Vicces, hogy az én meth-emet szívja, de mivel nem tőlem veszi, fogalma sincs róla, hogy mivel foglalkozom, pedig már régebb óta ismerjük egymást. Rékát egyébként tehetséges színésznőnek tartom, fontolgattam is, hogy beszervezem az üzletbe értékesítőként, de még a drogos mivolta ellenére is valahogy túl ártatlannak tűnt ehhez az egészhez. Kár, pedig kitűnő értékesítő lett volna belőle.

                A lift szép lassan megérkezett a másodikra, és számításaim szerint a rendőrök is felértek a lakásomhoz és hívták a tűzoltókat. Kopogok a csaj ajtaján, kisvártatva ajtót nyit.

 - Roli? Gyere gyorsan be – ahogy belépek, berántja mögöttem az ajtót – itt vannak a zsaruk, remélem nem értem jöttek, tudod, van velem az az amfetamin dolog…

 - Nyugalom, ők nem miattad vannak itt – csitítom Rékát – szerintem csak betörtek valakihez.

 - Hát nagyon remélem, hogy igazad van… pont a napokban hívtak vissza egy castingra, és ha lecsuknak birtoklásért, akkor tutira bukik a meló.

 - Ha a filmben nem is kapsz szerepet, tőlem talán kaphatnál munkát.

 - Színésznő vagyok, nem prosti, nem is vállalnék olyasmit…

 - Nekem színészi munkára van szükségem.

 - Pornó? Abban benne vagyok, ha eleget fizetsz.

 - Nem pornó – nevettem – komoly meló.