Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

III. fejezet / 2. rész

Este a csajok meg akarták ismételni az előző esti sörözést, így velük tartottam, de most mellőztem az alkoholt. Azt állítottam, fáj a fejem, mert meg fog jönni a menszeszem. Hihetetlen, hogy ezt a kifogást mindenre be lehet dobni. Alkohol helyett cigarettával kínáltak. Első cigarettámat szívtam el a társaságukban. Beszédültem tőle, miközben hallgattam a lányok fecsegését. A fő téma természetesen a szerelem volt. Nekik nem voltak pénzügyi gondjaik. Orvos szülők, vagy gazdag vállalkozók álltak a háttérbe. Az enyémek meg! Sosem szégyelltem, hogy anyám csak egy eladó, nevelőapám pedig asztalos, de ott, akkor még azt sem nagyon mondtam el, hogy mennyire kicsi a város, ahonnan származom. Annyit tudtak rólam, hogy egy dunántúli kisvárosból jöttem. Nem néztek le, de azért volt egy-egy árulkodó pillantásuk, mikor meglátták a ruhatáramat. Ők teljesen más világban éltek. Plázacicaként nyafogtak, csak márkás holmikban jártak, kéthetente fodrász mosta a hajukat, esténként pizzát rendeltek. Bulinak tartották a kollégiumi életet, hiszen szüleik fizették volna a jobb kolit, sőt, akár az albérletet is. De a kettes kollégium volt számukra a szórakoztató, itt királylánynak érezhették magukat.

A füstöt, a lányok tanácsára, néhányszor mélyen leszívtam. Kicsit felfordult a gyomrom, de élveztem a szédüléses kábulást. A szőkébb csaj nyafogott. Volt pasija, nagymenő, az éjszakai bulik arca, flancos kocsival, nagy pofával, de a barátnőjének ez nem volt elég. Állandóan féltékenykedett, hisztizett, nekünk nyafogott, és másik palit kívánt. A másik szobatársnőmnek nem volt éppen hapsija, ezért minden bulin felszedett egy alakot, akivel azonmód meg is vigasztalódott, de ez sem elégítette ki. Szerelmes akart lenni, nem tizenegy percre, így azért szenvedett. Társat akart, menő pasit, aki fizette volna a pezsgőjét és elkísérhette volna az aktuális koncertre a Lovardába.  

Nekem van pasim? – kérdeztem ekkor magamtól. Szexhiányom nem volt, azt azért gyorsan letisztáztam magamban. De társam, olyan, aki szeret, akihez hozzá bújhatok és elsírhatom bánatomat, aki velem nézi a csillagokat, olyan nincs. És ha lenne? Akkor pénzem nem lenne! – szólt az egyszerű válasz. A helyzet ismert volt számomra, hiszen utolsó középiskolai évemben a mérleg így állt: ha orvosira akarsz bejutni, nincs férfi. Most: ha orvosin akarsz maradni …

Hallgattam ismét a csajokat, az egyik éppen azt adta elő, hogyan kellene kikezdeni a biokémia egyik tanárával. Merthogy az bevett szokás, ha valaki át akar menni a vizsgáin. Egy kis flört, etyepetye eredménye a kettes dolgozat, mely épp elég. Néha engem is bevontak a beszélgetésbe, elmondtam a véleményemet. A felsőtaljáni lány véleményét. A jókislány véleményét. A debreceniét, azt nem. A debreceni csaj, aki Júlia asszonynak dolgozott és férfiak kiszolgálásából pénzt keresett, hallgatott. Mikor ezt megértettem, megtaláltam a megoldást is. Ezt kell tennem. Kettéválasztani az életem. Timi megteheti a pénzért, amit Júlia ajánl, de az én lelkem tiszta marad. Azt gondoltam, ez jó megoldás.

IV. fejezet / 1. rész

Timiként két nap múlva ismét vendéget fogadtam. A fazon ötven körüli volt, konszolidált, kellemes illatú, udvarias. Szexet akart, de sorolta is az elképzeléseit, melyek határozottak voltak:

- Ki akarom nyalni a puncidat! Engedd, és boldoggá teszlek! – közölte vágyakozva, aztán tette is. Ő fizetett, engem kényeztetett. Még akkor volt bennem némi félsz, szégyenlőség, el is pirultam, de őt ez nem zavarta, nagyon akart nyalni. Egy fél órán át. Finoman ért hozzám, mint valami ékszeres dobozhoz, felnyitott és kiszippantotta belőlem a vágyat. Majd időt hagyott, hogy magamhoz térjek, aztán újra és újra vágyakozón mászott a lábam közé. Szinte belém mászott a nyelvével, harapdálta a szeméremajkakat és vágyakozó sóhajtásokkal figyelte a rezdüléseimet. Majd belehaltam. Az ő kielégítésére két percet kellett szánnom, mert az érintésemtől szinte azonnal elélvezett. De ezt csak a huszonnyolcadik percben engedte, addig nyalt, falt, és ezerszer elismételte, hogy mindezt mennyire imádja.

Felsőtaljáni lányként elővettem az összegyűjtött pénzemet és befizettem a kollégiumi tartozásomat, ebédjegyet vettem magamnak, és böngészni kezdtem a tankönyvek árait az interneten. Azt gondoltam, valamire csak elég lesz ami megmaradt a költekezésből. Rosszul gondoltam.

Annyira kétségbe estem, hogy képes voltam felhívni az apámat. Persze, azonnal levágta, hogy pénzre van szükségem, hiszen sosem hívtam előtte.

- Abba kellene hagynod ezt a flancolást, lányom! – közölte. – Nem vagy te orvosnak való! Gyere haza, és dolgozz tisztességesen anyád mellett! Látod, én is kimelózom a belem, és mégsem bírom a lakáshitelt törleszteni! Most vettünk fel újabb hitelt, ez legalább svájci, jobb a kamatozása, kevesebb a törlesztője, de akkor is fizetni kell! – panaszkodott. - Rita meg még egy gyereket akar! Meg van hülyülve teljesen! Negyven évesen, több milliós hitel mellett? Minek ide még egy kölyök? – folytatta a szóáradatot. - Szóval, hagyd ott azt az egyetemet, ez nem nekünk való, te munkáscsaládba születtél! – összegezte a véleményét, és elköszönt.

Valahol igaza volt. De ki akartam törni. Nem akartam eladóként nyomorogni, minimálbéréért dolgozni és megszakadni a cipekedéstől. Nem akartam, akkor még nagyon nem!

Jobb ötlet híján, Júliához fordultam. Az asszony pedig segített. Immáron kétszázezerrel tartoztam neki. De egy hét múlva, új, friss illatú könyvekből készülhettem, vettem egy használt laptopot, lett lakatom, és a szekrény sem volt már üres, így el tudtam kezdeni a tanulást a félévközi vizsgákra. Lelkesedésem valamennyire visszatért, sőt, az egyik szabad délutánomon, a belvárosban, a híres Gara cukrászdában, süteménnyel kényeztettem magam. Boldogságom azonban nem volt felhőtlen.