Azt hiszem kevés ember van a világon , akinek , szép,  jó, netán kellemes emlékei lennének a vámosokról. Nemcsak azért mert minden adandó lehetőséget a legmesszebb menőkig kihasználnak, az utas vagy az ügyfél szivatásához, hanem azért is mert általában a hatalmat képviselik. Ehhez még hozzájárul, egy jó adag pökhendiség, felsőbbrendüségérzet , és más emberek önérzetének semmibevevése. De most csak néhányat emlitettem, pedig ez a skála sokkal szélesebb.

            Itt kell meg jegyezzem , hogy több mint tizenkét évig , cégemnél  vámügyeket intéztem-- elsősorban német nyelvterületen--mert ezt a nyelvet beszéltem elfogadhatóan , és külkereskedelni partnereink is ezekről a területekről kerültek ki . De térjünk vissza a vámhivatalban , illetve vámudvarra mert ott történnek a lényeges dolgok , és ott feszitenek a vámos legények , akik soknyelven beszélnek , de ez a nyelvismeret nem terjed túl a baksis kérésén, követelésén. Sokáig nem tudtam , hogy ez miért van igy, de aztán rájöttem , mert az egyik vámos , egy jól jövedelmező nap után, részeg állapotban elárulta , hogy már a vámhoz kerülése is igen sok pénzbe került --euróba számolva , is többszázba--amit valamilyen módon  vissza kell tériteni. Annyira azért nem volt részeg, hogy pontos összeget mondott volna, azt viszont mindenki látta , hogy amikor a vámhoz került, egy  ócska Dácsiát mondhatott magáénak, amit még szülei hoztak össze , de három hónap elteltével már egy Mercédesszel furikázott. A képlet mindenki előtt világos volt, csak hát nem volt ildomos beszélni róla, mert  akkor kezdődött a szivatás , a várakoztatás, a mindenbevaló belekötés , és egyébb elképzelhető aljasságok ami már messze meghaladta az átlagember türőképességét.

            Ezeken is túltett Jancsi "barátunk", aki  nagyon lusta is volt, és gyógyithatatlan hipochonder . Állandó jelleggel fájlalta a fejét,  a gyomrát és a lábát. Igaz, naponta a tizenkétórás munkaidőben , legalább kétszer --a közeli vendéglőbe -- leküldött egy-egy disznó vagy marhasültet, fizikai erejének karbantartása céljából. Bár nagyon okosnak tartotta magát, azt nem tudta felfogni , hogy az ő  százhatvan centijének és száz kilójának, ez a mennyiség akár sok is lehet. Szeszesitalt viszont nem ivott. Jancsi, nagyon nyugodt embernek látszott , és soha senki nem látta sietni. Különösen a munkával nem, de máskülönben sem. A sietség, a kapkodás egyáltalán nem volt rá jellemző. Annál inkább a gyógyszerbeszerzés, lehetőleg  a külföldiektől. Számtalan esetben segitettem neki az ilyen gyógyszerajándékozási ügyeket lebonyolitani. Elsősorban, azért mert müködött bennem a segitőszándék, de az is benne volt a pakliban, hogy ha én segitek neki talán adott esetben , ő is segit nekem. Egy dologról azonban elfeledkeztem és pedig arról , hogy Jancsi "barátunk" , rendkivül feledékeny is, és másnap éppenúgy semmibe nézett , mint egy ezeridegent , akit még soha nem látott.

             Tudomásulvettem, hogy  ő ilyen, és más vámost kértem meg ügyeim intézésére, még akkor is ha várnom kellett. Úgyhogy Jancsi barátunkkal kapcsolatunkat jegeltük, és nem mentünk túl a mindennapi köszönésen. Bár nem vagyok bosszúálló tipus --de feledékeny sem-- agyamba megfordúlt , hogy esetleg revansot veszek ezen a felfuvalkodott legényen , és már ki is gondoltam egy-két kitolási lehetőséget, de egyiket sem találtam kellően célra vezetőnek.Viszont eszembe jutott , hogy egyszer a feleségem hozott valami gyógyszert --használati utasitással együtt , mert a kolleganője szerette volna  megszakitani a terhességét. (Akkoriba nálunk a szülés hazafias kötesség volt)Mikor elolvastam a használati utasitást, kiderült , hogy a gyógyszer pontosan a magzat fejlődését idézi elő. Innen jött a z ötlet, hogy Jancsi "barátunkat" megszabaditsam gyomorbántalmaitól.

             A terv már teljesen kész volt csak az alkalmat kellet kivárni. Nem sokára jelentkezett is Jancsi , hogy lennék olyan kedves leforditani egy gyógyszer használati utasitását, amit éppen most kapott egy német sofőrtől , aki azt mondta hogy ő is használja gyomor bántalmak ellen . Én szabódtam kicsit, és elakartam utasitani, de olyan szépen kért , hogy nem tudtam ellenállni kérésének, mert ha kellett neki valami, akkor nagyon szépen tudott beszélni . Persze időt kértem, hogy kellőképpen tanulmányozhassam a gyógyszer hatását . Másnap, vittem  neki a forditást, amin az állt hogy erős hashajtó, és napi egy-három tabletta ajánlott, csakhogy én,nem irtam oda hogy erős hashajtó , csak azt , hogy naponta  egy-három tabletta ajánlott. 

             Jancsi megköszönte szépen, illedelmesen , és elsétált lassan,  kényelmesen , szokásához hiven.

              A vámhivatal a második emeleten volt egyébb irodákkal együtt, emiatt aztán a férfi mosdó az első emeleten leledzett , mig a másodikon a női mosdó volt található. Megjegyzendő , hogy az épület annak elötte iskolaként szolgált.

              Előbb senki nem tudta mi történt, mi történhetett, mert Jancsi felpattant a székről és hihetetlen gyorsasággal  --tőle teljesen szokatlan módon-- rohant le a lépcsőn, de már a lépcsőfordulónál nadrágja,  a feneke tájékán  sötétedni látszott, majd a lépcsőforduló után , egyre szélesedő sárga csikot húzott maga után. Hiába volt a nagy sietség mert legalább két perccel lekéste a vécekagylót. A közelben lévők elégedettem mosolyogtak. Jancsi legalább egy óráig tartózkodott az illemhelyen , amig hazulról hoztak neki egy vadonatúj tiszta vámosöltözéket. Nálam viszont, továbbra is sz...s maradt!