Tudom, hogy csak pár pillanatra jöttél ide, de állj meg és érezd az illatokat Velem! Maga az illat az egyik legmisztikusabb valami. Mindig és mindenütt jelen van, az egész lényedben, hiszen te magad vagy az illat.

Egy kis réti virág és egy nappali pillangó története…

„Mint egy SZERELMES nő és egy SZERELMES férfi találkozása egy pillanatra! Akiket körbeleng a pillekönnyű bódulat illata. Sokféle szimbólum, utal a pillangóra, mint a szabadság, a lélek jelképére. Vagy akár kínai értelmezés szerint, a virágkehely maga a női nem jelképe a nektárt szívogató pillangó a szeretők, a szerelem jelképe.

Magam előtt látok egy tarka rétet, ahol a hajladozó zöld fűszállak között egy Réti margitvirág nyújtogatja a nyakát. A fehér szirmai között élénksárga kis fejecske bújik meg. Kecsesen játszadozik a széllel és néha meg libbenteti a halvány szirmait. Illatát tovaküldi a szellővel, várva arra, hogy megtalálja őt egy álom. Az ÁBRÁND elegánsan, vitorlázva egy gyönyörű pillangó képében közeledik felé. Kitárva krém fehér szárnyait, melyet fekete csíkok díszítenek, ellenállhatatlan szépségének fényében suhan a kis virág felé…hódítani készül. Dobbannak a szívek.

 TALÁLKOZÁS!

A pillangó az édes MÁMORBA akar elmerülni. A kis virág szinte meghajol előtte, megadva magát a beporzásnak. Könnyedség, vidámság öleli őket körbe.

VÁGYÓDÁS!

A margitvirág vár… vár… vár… a pillangó kitárja fénylő szárnyait, megcsillan rajuk a napfény sugara, észrevétlenül megrezegteti is talán, mire a virág bele is pirul ebbe az udvarlásba. Érzi, ez neki szól. A fehér szirmok szerényen mosolyognak, szemlesütve suttognának is… de a pillangó már rátelepszik, szinte leheletfinoman és élvezettel merül el az ambróziába.  Miközben a kis virág kéjesen hajladozik, a szél dallamokat küld feléjük…

BEFOGADÁS!

Sóhajok repülnek a kósza zajokkal tovább. De husss! Hirtelen vége mindennek! Pár perc volt csupán a természet eme csodája. Mire a kis fehér virág, élvezte volna a bódulatot, már tova is száll a pillangó. Mint aki bevégezte dolgát egy hussanással már máshol is jár. A következő ugyan olyan fehér virágon, vagy épp egy kék szépségen éli ki szenvedélyét. Elveszi tőle is, ami kell a boldogságához. Mit tud tenni a kis Réti margitvirág? Semmit! Ez az élete rendje. A pillangója elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna.

BÚCSÚZÁS!

És már nem szomorkodik… már vidám, már boldog… és tudja, pár perc múlva újból jön egy még szebb, még díszesebb szárnyú, csábító pillangó és újból rátelepszik, és ő újból befogadja és ő újból boldog lesz.

ELENGEDÉS!

Azért titokban a mellette élő ugyan olyan virágra téved a tekintete. Vajon ő szebb-e, csábítóbb- e? Vajon szikrázóbban szórja a fényét? Jobban illatozik? De nem! Rájön, csak ő! Csak ő tündököl ma igazán. És elégedett! Önmagával. Rájön ő egy különös kis fehér virág! Ad az élet körforgásában egy olyan csodát, ami nem mindenkinek adatik meg. Megőrzi lelkének fehérségét, és báját.

És már hajlik ide-oda a széllel és dúdolgatva vár vár vár… az igazi nagy találkozásra!

A két kis mezei virág lopva egymásra néz, félve kacsintanak is és szirmaikat becsukva a maguk boldogságába merülnek… a lelkeket betölti az egyszerűség illata…”

Vajon mi is ilyenek vagyunk haladó emberek? Egy pillanatra elveszünk a bódulatba keresve Ön magunk szeretetét?  Én ilyen voltam.

 Az internetes társkereső oldalon kerestem a boldogságot.

Részlet a könyvemből:

„A világ, ahol mindent szabad, ahol senki sem az, aki, és semmi sem az, ami. Ahol lehet érzésekkel és vágyakkal játszani. Lehet manipulálni az embereket, szépeket írni, hódítani, csábítani… aztán elveszni, belebukni, és kiszállni, ha tudsz… vagy ez egy őrült utazás? Ahol tudod, hogy valami ismeretlen vár rád, valami veszélyes, titokzatos, de te azért is csak mész utazol, repülsz és szállsz… és soha nem hiszed el, hogy egyszer el fog fogyni az út, és nem lesz tovább.”

El foglak vinni az én kis rózsaszín illatfelhős igaz birodalmamba, ahol minden szónak ereje van, és a lélek írta.