Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

Wazorius – Wazoriusz

Wenderius – Wendérjusz

Werglanius – Werglániusz

Zateria – Zátéria (az á-t röviden ejtjük)

Zaterius – Zátériusz (az á-t röviden ejtjük)

II. fejezet: Mitrix, a varázslónő (2. rész)

Etarianus ígéretes tehetséget látott a leányban, kit azonban jócskán kifárasztott a bűbáj. Tanítójának egyik szeme ez okból kifolyólag módfelett örült, de a másik majd’ sírva fakadt. Etarianus aggódott Mitrixért, ki most eszméletét elveszteni látszott. Néhány perc, s tanítója kétségbeesetten térdelt le az immár földön fekvő leány mellé.

– Mitrix, minden rendben? Hallasz? Kérlek, felelj! – csak ennyit vélt hallani hősnőnk Etarianus beszédéből, aztán elnémult tanítója, s a hanggal együtt eltűnt Tűzgolyó is. Csend lett, néma csend, melyet végül büszke szárnycsapások fülhöz gyöngéd hangja tört meg.

Hiába tűnt tova az imént a sárkány, Tűzgolyó hamar megjelent újra, ám ezúttal Mitrix azon kapta magát, hogy sárkánynyeregben ül, s Tűzgolyó az, ki az égen repíti őt, ki édesen kacsint utasára. A sárkány narancsszín szemei, akár a tenger víztükre egy bús nyári alkonyon, mégsem bánattól, inkább szeretettől ragyogóak.

– Sárkánylovas – csak ennyit szólt hősnőnkhöz Tűzgolyó. Erőteljes férfihangja mély, ámde megnyugtató s lágy, akár Alzeironé. Gyöngéd cirógatás ez Mitrix füleinek, gyógyír fájó szívének, új remény megtört lelkének. A csillagos éjben repült ő s Tűzgolyó. Bár hősnőnk álmait nem értette még, tudta, hogy nincs oly virág, se csók, se nyári délután, mely azoknak kivételes bájával vetekedhetne. Boldog volt, hogy eme édes álomban is Tűzgolyó repítette őt.

A sárkány egy domb felett suhant el. A leány szemei felragyogtak, mihelyst vetett egy pillantást oda. Azon a dombon egy hatalmas fa állt. Tölgy volt talán? Meglehet, de Mitrix most nem tűnődött ezen. Tekintetét le nem vette a gyönyörű fáról, hisz annak törzsén csillagok fényével ragyogott valami. Ezüstös fényekben tündökölt, igen, ezüstös pontok s vonalak jelentek meg ott, melyek titokzatos, hősnőnk számára egyelőre érthetetlen képeket alkottak. Mitrix még odafentről is látott néhányat, de (mint említettem) egyet sem értett. Alkalma volt megpillantani a fa törzsére „festett” képeken sárkányokat s emberi harcosokat egymással karöltve küzdeni. Hogy lehetne szövetséges ember és sárkány? Miféle lehetetlen jövőkép ez? Mi célból küldhettek hősnőnknek ily titokzatos látomást a hatalmas istenek? Mitrix e kérdéseket most aligha tudta megválaszolni. Szép, pompás és káprázatos a sok édes álom, de jelentésük is van, Trisaliában úgy hiszik, Mitrix is úgy hiszi. De mit takarhatnak e furcsa látomások? A leány próbálta megérteni a dolgot, segítségül hívta még a józan eszét is vagy százszor, ám az sem segített.

Okkal született e földre, okkal él Werglanius nyomorgó falvában. De miért? Miért született, s miért él? Tán az álmokban rejlik minden titok nyitja? Nem értette. Mikor már-már bántó volt a kétség, mit a megválaszolatlan kérdések sokasága okozott, hősnőnk felébredt végre. Maga sem tudta, miképp lehetséges, de ekkor már a saját ágyában találta magát. Hideg szél söpört végig a szobáján, mely a nyitott ablakon át lelte meg útját a leány felé. Mitrix gyorsan felkelt ágyából, becsukta az ablakot, s a konyha felé vette az irányt. Ha emlékezete nem csal, pár perce még Etarianusnál varázsolt. Hogy kerülhetett haza ily hirtelen?
Szerencsére otthon volt Darannos, ki e kérdésre aligha vonakodott válaszolni.

– Ó, üdv, Mitrix! – szólt a kapitány, mikor megpillantotta fogadott leányát a konyhában.

– Én is köszöntelek, apám. Nem tudod, hogy kerültem ide? – kérdezte Mitrix.

– Etarianus azt mondta, hogy hatalmas erőt bocsátottál ki magadból...vagy...a természetből? Nem is tudom, na, mindegy, szóval valamelyik a kettő közül, s...a szervezeted egyszerűen még nincs hozzászokva, azért ájultál el, azért merültél mély álomba. Miután Etarianus értesített, hazahoztalak, hogy kipihenhesd magad. A tanítód azt mondta, egy kis alvás jót tesz majd. Úgy tűnik, nem hazudott.

– Nos, arra emlékszem, hogy szelet keltettem, s nagyobb, mondhatnám: „pusztítóbb” volt a kelleténél, aztán elcsöndesült, és...álomba merültem.

– Igen, igen, értem én. Rám is ijesztettél kissé, hisz jó sokáig aludtál. Már-már attól tartottam, hogy nem térsz magadhoz. Volt is egy vitám Etarianus úrral, mikor magához hívatott, de aggodalomra semmi ok. Hirtelen haragomat ésszerű magyarázata csillapította.

– Tehát kijárhatom a középiskolát?

– Ahogy kedved tartja, Mitrix, ahogy kedved tartja.

– Nos...én szeretem azt a helyet, és...Etarianus is jó hozzám. Azt mondom: miért is ne.

– Nos, én melletted állok, bárhogy is döntesz – tette kezét a leány vállára Darannos, mire Mitrix rögtön elmosolyodott. Módfelett örült, hogy nevelőapja továbbra is támogatja őt.

Mikor végre új nap virradt, a leány sebesen száguldott Etarianus iskolájába, s annak nyolcas terméig meg sem állt. Ott tanítója várt már rá. Etarianus kezében a nyaklánc, lelkében s annak barna tükrében remény tomboló tüze tündökölt. Mitrix meghökkenve tekintett hol Etarianusra, hol az ék-szerre.

– Jó reggelt! – szólt a leány kissé megilletődve.

– Üdv, Mitrix! Nos, mielőtt folytatnánk a tanulást, visszaadnám a nyakláncodat. Amikor csak lehetséges, hordd magadnál! Értékes darab ám, értékesebb, mint gondolnád – nyújtotta át az ékszert Etarianus.

Mitrix nyakába vette a nyakláncot, majd kíváncsian kérdezett tanítójától:

– Megtudhatnám esetleg, hogy mire kellett ez magának?
– Jobb, ha ez egyelőre rejtély marad.

– Mi oka van titkolózni előttem?

– A tudatlanság olykor áldás, míg a tudás gyakorta méreg. Oly titkot zártam most szívembe, melyről nem ránthatom le a leplet, még nem, hisz ifjú vagy még ahhoz, hogy megértsd: Ilderoniában nálunk hatalmasabb erők is dolgoznak ám.

– Hogyan?

– Felejtsd el, leányom! Mindkettőnknek jobb lesz úgy. Tudod, tegnap igazán lenyűgöző varázslatot mutattál be. Ígéretes tehetsége vagy te a mi középiskolánknak, ez tagadhatatlan, de úgy lehet, tán szomjazol a varázslásnál valamivel többre is. Nemde? A mágia művészetén túl is vannak tudományok, melyeknek nagy hasznát veheted majd a jövőben, hidd el nekem! Átadhatom minden tudásomat, mit hajdani vándorútjaim során gyűjtöttem össze Ilderonia múltjáról, jelenéről, élőlényeiről, nemzeteiről és vallásáról, sőt még vívni is megtaníthatlak, hisz manapság nem árt, ha az ember tud bánni a karddal. Na, mit szólnál hozzá? – ajánlotta fel Etarianus, rögtön más témára terelve a beszélgetést.

Mitrix nem is kérdezősködött többet a nyakláncról, egyre csak a kecsegtető ajánlaton gondolkodott. Nem volna rossz közelebbről is megismernie például a hőn szeretett sárkányokat, Trisalia dicső múltját vagy épp Ilderonia teremtésének történetét, s nem árt, ha vívni is megtanul. De vajon bírni fogja-e hősnőnk elméje (vagy a kardvívás esetén épp teste) az ezzel járó terhelést? Mitrix rövid gondolkodás után meghozta döntését.

– Ám legyen! – felelte végül, s Etarianus már be is iktatta az új tantárgyakat kettejük órarendjébe.

Hősnőnk e perctől kezdve egyedül tanulmányainak élt, míg tartottak középiskolás évei. Tanítója, mint azt ígérte, elmesélt szinte mindent sárkányról, unikornisról meg főnixről. Sokat tanított a világ múltjáról is, jelenéről is, majd megismertette hősnőnkkel az ilderoniai vallást, az isteneket, a mitológiát. Etarianus a teremtéstől kezdve egészen az első nemzetek születéséig szinte mindent megemlített, mi fontos lehet. Mitrix persze mindig nagyobb örömét lelte a varázslásban, amit soha nem is hanyagoltak el a többi tantárgy mellett, de Etarianus úgy vélte: egy olyan leánynak, mint a mi hősnőnk, illő úgy ismernie Ilderoniát, akár a tenyerét.

Folyt. köv