Figyellek

    Két napja nem tudott aludni. Egyfolytában csak az üzenetek jártak a fejében. A második nap már dolgozni sem ment be, mert úgysem vette volna senki a hasznát.

    Valamilyen naiv módon mindig is abban reménykedett, hogy a hosszú éveken keresztül rejtegetett titkaira sohasem derül fény.

    Nem tudta, mire gondolhatott az ismeretlen. Tény, hogy nem a legjobb gyerek volt, de azóta minden értelemben rendezte az életét. Egy kivétellel. Három évvel ezelőtt – 21 évesen – segített eltussolni egy gyilkossági ügyet.

    Soha meg nem fordult a fejében, hogy bármiről volt valakinek információja - és képes volt azokat hosszú éveken át rejtegetni.

    Jessica Coyle 2004. március 10-én – 16 évesen -  drogot vásárolt. Mivel előkelő családból származott – mindig is utálta – és mindenben követendő példaként emlegették, a lehető legnagyobb titokban tartotta. De aznap este volt valaki más is a sikátorban. Az egyik beugróban rejtőzött el és Jessica végig magán érezte a pillantását.

    Az ezt követő egy hónapban mindig megállt a szíve, mikor megcsörrent a telefon, vagy csöngetett valaki. Még a levelekre is odafigyelt. Semmi sem történt.

    Erre két napja – a vásárlás után nyolc évvel kapott egy titkosított e-mailt, hogy „Figyellek!”

    Leverte a víz és behúzott minden függönyt.

    Fogalma sem volt, hogy ki ez az ismeretlen, aki felbukkan a semmiből és azt állítja – legalábbis az egyszavas üzenetből ez derül ki -, hogy mindent tud.

    Két nap alatt háromszor írt. Kétszer biztosította arról, hogy figyeli, majd egy webkamerás beszélgetésre hívta meg. A legfélelmetesebb az volt ebben, hogy sokáig csak egy üres szobát látott. Szürke, befejezetlen betonfalak, a szoba közepén egy összecsukható székkel. Majd, mikor Jessica már majdnem bepánikolt – még bezárni sem volt ereje a megnyitott – a székre leült egy maszkos férfi. A kezében egy újság volt, amelyet leszórt a földre. Jessica látta, hogy nem valamilyen gyerekmagazin.

    Mély hangja volt. Nem használt torzítót. A maszk a fején más esetben vicces, sőt szánalmas lett volna, de most az egész teste libabőrös lett. Megmozdulni is alig bírt. minden erő kiszállt belőle.

    Baráti hangnemben kezdett beszélni. Úgy tett, mintha már régről ismernék egymást – ki tudja? Jessica hirtelen nem tudott már bízni egyik ismerősében sem. Nem tudta, ki az, aki hátba támadta. De abban biztos volt, hogy a legszűkebb baráti köréből valaki.

    A maszkos idegen többször is hangoztatta, hogy figyeli a lányt és, hogy az nem tehet semmit. Eközben lenézett a földön heverő újságra, majd megszakadt az internetkapcsolat.

    Körülbelül két perc telt el, mire ráeszmélt, hogy mi is történt az előbb, de addigra már csak az asztalon lévő lámpa világított. Nemrég kapta egyik ismerősétől. Valamilyen bio módon üzemel – az ismerős fejlesztette ki. Mindenesetre praktikus kis cucc.

    Késő volt már, a függönyök behúzva, azóta sem mert az ablakok közelébe menni. Az egész házban koromsötét uralkodott. Jessica fogta a kis lámpát és elindult a bejárat felé. Most eszmélt csak rá, hogy a webes beszélgetés alatt látott szoba ismerős. Sokáig nyaggatta festő unokatestvérét, hogy ki kellene festeni. Irodát szeretett volna berendezni ott.

Kiért a folyosóra és kinyitotta a pinceajtót és a lépcső előtt egy magas, csuklyás férfi állt karnyújtásnyira tőle.

-          - Már vártalak, Jessica!

    Megragadta a lány karját és behúzta maga mögött a pinceajtót.

bencevarga