Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Süvít a szél, az eső megint szakad...
A buszváró tele, arctalan, szürke, zsúfolt emberek...
Olvasztó nyarak, fagyasztó telek
De én mindig egyformán szenvedek,
Hiába a hulló levelek, s a múló idő,
mely egy sebemet se gyógyítja be
Hazugság, rágalom, még mindig vérzik...
a mellettem álló emberek miért nem érzik?
Távolba merednek, zenét hallgatnak,
És sosem szólnak, mindig csak hallgatnak -
Elég ebből az ordító csendből!
Elég ebből a mindenható rendből!
Megjött a busz.
Megállok egy unalmas kis sarokban,
ahova nem ér el a plafonlámpák fénye...
Félhomály, tolongás... mind a Volán erénye,
de én most örülök, a homály eltakar, belep,
s nem zavar, ha végig folyik egy-két-pár könnycsepp
az arcomon... mellettem hangos zaj,
az üveget felszántja egy park fája...
a mennyezeti lámpák tompa ibolyája
a szívemet püföli, hiába ezer szerzetes imája,
egyszer mégis véget ér a dal...
Hiába a tánc, hiába a zene,
ha az ember kedvét megette a fene,
Hiába az idő, tér, és hiába az élet,
ha már úgyis ki van mondva az ítélet,
Miért ez az örökös, szürke suhanás?
A végén úgyse marad már más,
mint az ember, egyedül...
Robog a busz és robog a minden,
de csak a kerék forog, én
nem jutok sehova innen,
s a két abroncs csak a szívemet töri,
ízzé-porrá, béke s por rá,
eltört, elromlott, a fiók mélyére,
s be ne merészkedj mégegyszer az éjébe...
Megállunk.
Leszállok, utolsóként. Üres tér centruma.
A busz tudhatja, hogy az utolsó nap dátuma
most jön el - mint sietős úrinő
vágtázva körbeszalad, csikorog a kerülő
kavicsa - s a járat, az utolsó, hunyorít, otthagy,
kívül-belül hidegen, hogy megöljön a néma fagy
s a néma kérdés: hol vagy? hol vagy?
Nem emlékszem, az életem
talán egy orbitális véletlen,
De fáj minden nyaram és telem,
a pokolból jön a szerelem -
forró, s a vasvillája a szívemet döfi át...
s megírja az utolsó nap dátumát.
Elég volt. Eldobom mindenem,
mindent itt hagyok
áldozati jégszoborrá fagyok
Egyedül... egyedül vagyok.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Hát, igen
Kedves Naplóm! (Játékra fel!)
A mélypont (Játékra fel!)
Non est currentis (Játékra fel!)