ázasan készülődnek a Cooper házban az estélyre. A család és a személyzet egész nap sürgött-forgott. A nagyterem már feldíszítve, az asztalok megterítve, a pincérek az utolsó simításokat végzik az asztaloknál. Csak ötven vendéget várnak, mert többen elfoglaltságuk miatt lemondták a részvételt. Samantha még a vendégek érkezése előtt édesanyjával átnézi az ülésrendet, és a kirakott névkártyákat. A közvetlen család ül a terem egyik végében egy külön asztalnál, s a „befolyásos” emberek kerülnek a hozzájuk közelebbi eső helyekre. A zenekar is készülődik, eljátszanak pár számot bemelegítésként, majd megvacsoráznak. Jennifer és Steve korán megérkeznek, felmennek a szobájukba, bár bőven van még idejük felöltözni. Jen teleengedi a kádat, önt magának egy pohár vörösbort, és elmerül a habokban. Egy kicsit elábrándozik, miközben el is alszik a kádban. Sam ébreszti fel:

–     Na, mi volt, mesélj! Mi az, amitől így kifáradtál? – kérdezi tőle, miközben jókat kuncog.

–     Semmi nem volt. Versenyt úsztunk, majd elpusztítottuk az ebédet, amit a nagyi készített. Ugye nem baj, hogy elmentem?

–     Persze, hogy nem. Tudom, hogy nem szereted az ilyen felhajtást. És mesélj, mi történt? – majd megpukkad már a kíváncsiságtól, hogy végre összejöttek-e Steve-el. De Jen válasza kijózanító számára.

–     Ha arra vagy kíváncsi, hogy történt-e köztem és Steve között valami, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, mert nem történt semmi. Még csak nem is próbálkozott.

–     Neeem? Azt nem hiszem el! Biztos megint olyan csúnyán bántál vele! Simán látszik, hogy beléd van zúgva! − mondja kissé megbotránkozva.

–     Nem bántam vele csúnyán! Megmutattam neki a tábort, meg a házamat. Elmondtam neki, hogy a munkám miatt nincs remény arra, hogy mi ketten egy pár legyünk. − mondja Jen.

–     Te tiszta lökött vagy! És meg se kérdezted tőle, hogy nem akar-e veled lenni? Hogy komolyak-e a szándékai? Biztos feladna mindent érted. David szerint …

–     Nem érdekel. Nem akarom megmondani neki, hogy mit tegyen. Ha igazán szeret, akkor majd eldönti maga, hogy mit akar. Az életemet olyan ember mellett szeretném leélni, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és aki vagyok. − ezzel ezt a témát lezárva, kiszáll a kádból, és megtörölközik.

–     Jól van… Megyek öltözni én is, majd lenn találkozunk.

–     Sam, ne haragudj!

–     Nem haragszom, szeretlek Jen. − és ezzel megöleli nővérét, majd elmegy a szobájába készülődni.

A vendégek zöme már megérkezett, s elfoglalták helyüket az asztaloknál. Sam a szüleivel és a bátyjával fogadja az érkezőket, míg David és Steve az asztalnál ülnek, és türelmesen várnak.

–     Jennifer hol van? Ő nem jön le? – érdeklődik David.

–     Nem avatott be a terveibe, de szerintem lejön. Már csak Sam miatt is.

–     És? Hol voltatok? Mesélj már!

–     A Hawaii szigeteken mutatott egy félig kész katonai tábort, ahol nemsokára katonákat fognak kiképezni Jack-kel, és elvitt a házába is.

–     Hova? Beverly Hillsre?

–     Nem, ott a szigeten van egy gyönyörű háza, oda vitt.

–     Igen? És? – kérdezi, miközben kacsint egyet a barátjára.

–     Semmi. Versenyt úsztunk, és persze engedtem nyerni, ja és megszólt, hogy mennyit tudok enni! Vezethettem a helikoptert visszafelé, és ennyi.

–     Nem is mondtál neki semmit? Azt se, hogy mennyire odavagy érte, és hogy nem érdekel senki más? Hogy ő álmaid asszonya? Steve! Légy férfi!

–     Nem. Most türelmesen várok.

–     Mire?

–     Arra, hogy belém szeressen. Ha rögtön leteperem, akkor biztos kiadja az utamat.

Stevenek közben elakadnak a szavai, mert Jen megjelenik az ajtóban. Hófehér, gyönyörű estélyi ruhában, kecsesen libeg be a terembe. Hajába apró fehér virágdíszek vannak tűzdelve, kezén könyökig érő csipkekesztyű. Mintha csipkerózsika kelt volna életre a meséből. A két férfinak a lélegzete is elakad. Steve lassan feláll, Jennifer elé megy, karját nyújtja felé, hogy az asztalhoz kísérhesse. Jen mosolyogva üdvözli a vendégeket, miközben magán érzi a férfi pillantását.

–     Meg ne merj szólalni! – figyelmezteti.

–     Eszem ágában sincs. − egy kicsit vár, majd folytatja – De azért, meg kell, hogy mondjam. Nagyon elragadó vagy ma!

–     Fogd be! – suttogja Jennifer a fogai között.

Steve odakíséri az asztalhoz, s kihúzza a széket, hogy leülhessen. David szemével Sam-et kutatja az emberek között, és észre is veszi, hogy lassan ő is odaér hozzájuk. Az összes vendég megérkezik, lassan a kiszolgáló személyzet is elkezdi a vacsora tálalását. Sam szülei és bátyja is leülnek az asztalhoz. Nem messze tőlük egy kisebb társaságban ülő férfi – aki késve érkezett − le nem veszi a szemét Jennifer-ről. De az nem látja őt, mert háttal ül neki. A férfi mellett ülő szép fiatal lány megjegyzést is tesz a férfinak, hogy miért bámulja Jennifert. Steve észreveszi ezt, és halkan odasúgja Jennek:

–     Azt hiszem akadt egy hódolód ott a másik asztalnál. Majd ki esik a szeme. Elintézzem?

–     Azt próbáld meg! Nem elég, hogy rám szálltál, még az udvarlóimat is el akarod üldözni? – kérdezi tőle Jen szemrehányóan. Tetszik neki, hogy a férfi egy kicsit féltékeny. – Egyél csak nyugodtan.

–     Jól van. Csak szólj, ha kell a segítségem.

Jennifer hátra se néz, különösképpen nem érdekli, hogy ki vetett rá szemet. A vacsora végeztével Sam és David a táncparkettre mennek, hogy eltáncolják a nyitótáncot. Steve hiába kérleli Jent, az még nem akar táncolni.

–     Majd egy kicsit később. Öntenél egy pohár bort nekem?

–     Persze. Parancsolj.

Jen megköszöni az italt, Jack-hez fordul, és halkan beszélgetni kezdenek. Meg akarja tudni tőle, hogyan tervezi a jövő hetet.

–     Jack, sikerült munkásokat szerezned?

–     Igen, hétfőn kora reggel indulunk a szigetre, és munkához látunk. Terveim szerint egy, maximum két hét alatt végzünk. Apa azt mondta, hogy húszan jelentkeztek a kiképzésre. Ha kész a tábor, bármikor kezdhetünk.

–     Ilyen hamar? Azt hittem kell még egy-két hónap.

–     Nem, minden megvan, csak ki kell szállítani a szigetre, és egy-kettőre készen vagyunk. Steve tudja, hogy elutazol?

–     Igen. Megmondtam neki, de azt hittem, hogy később tudunk csak kezdeni. De nem baj, így is jó.

Steve nem hall a beszélgetésből semmit, mert Sam anyukája, Stephanie faggatja éppen a munkájáról és a szüleiről. Közben egy férfi áll meg az asztaluknál, és odahajol Jenhez.

–     Szabad egy táncra hölgyem?

Jen azt hitte, hogy itt a világ vége. Hát ez mit keres itt? Szúrós szemmel néz kérdőn anyjára, aki megvonja a vállát, hogy ő nem tud semmiről. Steve is abbahagyja a beszélgetést, és várakozóan figyel, hogy a hódoló, − mert ő az, aki le nem vette a szemeit Jenről, − mit akar, és miért ilyen a fogadtatás. Érzi, hogy itt valami nem stimmel.

–     Te mit keresel itt? – kérdezi az illetőtől Jennifer, de nem méltatja arra, hogy ránézzen.

–     Meghívtak a szüleid. Vagyis nem konkrétan engem, hanem a menyasszonyomat, és természetesen vele együtt engem is.

–     James, kopj le! − mondja neki Jen.

Szóval Ő James. Jen volt vőlegénye. Steve egy kicsit megkönnyebbül, hogy nem komoly ellenféllel akad dolga, de feszülten figyeli az eseményeket.

–     Jen, csak egy táncra kértelek fel, nincs abban semmi rossz. – folytatja James.

Jennifer feláll, dühösen a férfi szemébe néz, és erőteljesen megkéri:

–     Menj vissza a helyedre, és hagyj engem békén! Egyszer már megmondtam, hogy nincs miről beszélnünk többet, és kerülj el. Steve kikísérnél a verandára?

Steve nyugodtan feláll, újra karját nyújtja Jennek:

–     Gyere kedvesem. Elnézést uram, de útban van. Nem lépne arrébb egy kicsit? – szól oda Steve James-nek.

A férfi utat enged nekik, de közben megvetően méregeti Steve-et. – ÓÓ Pardon!! Elnézést…

Amikor kiérnek a verandára, Steve megjegyzi:

–     Nagyon szívesen, hogy kimentettelek… Már megint. Most már kettővel jössz!

Jen gondterhelten csak annyit mond, hogy – Kösz, ne haragudj. De ez most épp nem hiányzott ide.

–     Szóval Ő a hőn imádott volt vőlegényed? Miért vagy rá ennyire dühös? Azért mert elhagyott?

–     Már nem hőn imádott, és nem azért vagyok rá dühös, mert elhagyott, hanem azért, ahogyan elhagyott. Ez egy gyáva féreg!

–     Elmeséled? Talán tanulhatnák belőle… − ugratja Steve, hogy oldódjon a hangulat.

–     Tudod, én megértettem, hogy nem tud így élni. De nem volt hozzá elég bátorsága, hogy a szemembe mondja, és gyáva nyúl módjára futamodott meg, amikor épp nem voltam otthon. De erről többet nem akarok beszélni. Menjünk, sétáljunk egyet. Semmi kedvem visszamenni.

–     Jól van, de előbb-utóbb vissza kell mennünk.

–     Tudom.

Elindulnak a kivilágított kertbe, hogy sétáljanak egyet. Jennek muszáj egy kis friss levegőt szívnia, és nyugalmat erőltetnie magára. Nem akarja Sam estélyét elrontani. De Steve nem tudja visszafogni magát:

–     Nem is szólt, hogy elhagy, csakúgy elment?

–     Igen. Amikor egyik nap munka után hazamentem, már összepakolt és elment. Még csak búcsúlevelet se hagyott, és nem is telefonált. Azt se mondta fapapucs.

–     És te felhívtad?

–     Én? Megőrültél? Minek? Elment, hát elment. Ha valaki annyira nem méltat, hogy nyíltan felvállalja a szakítást, akkor én miért hívogassam?

–     Akkor honnan tudod, hogy miért hagyott el?

–     Egyszer egy közös ügyön kellett dolgoznunk, akkor bökte ki, hogy ő nem távkapcsolatra vágyott, de még mindig szeret, bla… bla… bla…

–     És a szakítás után fogadtál örök hűséget a munkának.

–     Nem. Én a magánynak fogadtam örök hűséget. De menjünk vissza, nem akarom Samet megbántani.

Visszamennek és leülnek az asztalukhoz. Jen, vallatóra fogja anyját, miért nem szólt neki, hogy James is itt lesz. De az mentegetőzik, hogy ne haragudjon rá, ő nem tehet róla. Elmondja, hogy Sam unokahúgát és vőlegényét hívták meg, és nem is sejtették, hogy az, pont James lesz. Erről nem tudott egyikük sem, és nagyon sajnálja, hogy így történt.

Jen az éjszakát családja és Steve társaságában töltötte, minden lehetőséget megragadott, hogy Jamest elkerülje. Minden közeledési kísérletét sikerült elhárítania, és ezeket az afférokat leszámítva jól sikerült az estély. Húgával ellentétben nem várta meg, míg az összes vendég elmegy, hanem hajnali három körül felment a szobájába, és lefeküdt aludni. Steve felkísérte őt, jó éjszakát kívántak egymásnak, és ő is aludni ment. Nem próbálkozott ma este semmivel. Jobbnak látta, ha a lány nem azért esik a karjaiba, mert menekülni akar a volt vőlegénye elől. Lefeküdt és korábbi elhatározását próbálta fontolóra venni, hogyan valósítsa meg minél előbb. Jack annyit elárult neki az éjjel, hogy csak pár napja van.

Vasárnap délelőtt hazautaztak Beverly Hillsre, mert Samnek fontos találkozója lesz hétfőn, és fel akar rá készülni.