Könyvespolcának "tanulmányozása" alapján arra a megállapitásra jutottam , hogy jótevőm --ami az irodalmat illetti-- mindenevő , vagy szebben fogalmazva --elég széles skálán mozog.

           Közben megérkezett ő is , kávét üditőt, és süteményt hozott egy tálcán, úgy egyensúlyozva , mint egy kötéltáncos , és körülbelül olyan sebességgel  is, ami elárulta azt  , hogy nem egy  pincér alkat, de azt is ,hogy kockázatot vállalt miattam , mert ha a tálca tartalma a szőnyegen landol valamilyen oknál fogva , akkor oda az  egész délutáni beszélgetés hangulata.

            Elém rakta a tálcát, majd őmaga is leült mellém --egész közel--és kedvesen kinált a tálca tartalmával.Miközben én a süteményt kóstolgattam, ő rajtam felejtette  álmodozó kék szemét , szinte átszellemülten , vágyakozva, de néha elmerengve. Az volt az érzésem , hogy most, gondolataiban, hol én vagyok , hol meg valahol nagyon messze jár, ezért megpróbáltam visszazökkenteni a délutáni valóságunkba  azzal, hogy feltettem neki eredeti kérdésemet --lenne olyan kedves elmesélni élettörténetét?

             Angliából vándorolt ki, és egyáltalán nem jószántából, hanem egy kényszeritő körülmény  hatására . De ez egy csúnya a történet, és nem is tudja ,hogy elmesélheti nekem , egyáltalán elfogom-e hinni? --Meséljen csak--biztattam én --mert titokzatossága  egyre kiváncsibbá tett. Eredetileg papi pályára készült, de az  egyetemen , egy kábitószeres űgyben keveredett , pontosabban keverték , amiből  csak egyetlen módon szabadulhatott meg , ha  elhagyja az országot , és kivándorol. Édesanyja korán elhalt , csak édesapjával élt együtt. Az édesapjának , volt egy testvére  itt Kanadába , aki vállalta az unokaöccse befogadását , de papi tanulmányait nem tudta finansszirozni. Így , bár pap nem lehetett, de vallásos neveltetése arra predesztinálta , hogy , hogy egyházi körökben vállaljon munkát, és ott segitsen az embereken , ahol tud.--Hát, ez lenne az én élettörténetem--dióhéjban --mondta jótevőm -- amire  nem szivesen emlékszik vissza , már csak azért sem , mert kivándorlása után apja alkoholistává vált , és rövid néhány hónap múlva meghalt. Sajnos , még a temetésére sem  utazhatott haza , mert neki, a hazatérésének a lehetősége  egy életre megpecsételődött.Ő mégegyszer  nem léphet angol földre.

           Figyeltem , minden szavára , átéreztem fájdalmát és azután megértettem azt is hogy , hogy miért látom én  elég gyakran szomorúnak ezt, a máskülönben  kiegyensúlyozott, jómódban élő , hivatását szerető , hivatásának élő  embert , aki kivűlről olyan magabiztos, olyan fegyelmezett. Története engem is elszomoritott, és úgy éreztem , hogy most én kell kitaláljak valamit, hogy visszalenditsem  gondolatait valami optimistább , helyzetbe hogy mondanom kell  valamit, valami szépet , valami kedveset , ami elhajtja a szomorúság felhőit , ami egy  kicsit felvillanyozza a kedélyeket , ami fátylat borit a fájdalomra.  Megkérdeztem , hány nyelven tud imádkozni ?   Kicsit gondolkodott, majd kinyögte--imádkozni csak két nyelven , bár több nyelven beszél .--Az semmi mondtam én --és imádkozni kezdtem, magyarul, románul, majd ezek után , mintegy ráadásként--elmondtam egy zsidó imádságot is. Ezzel szinte elkápráztattam  jótevőmet , mert ő  csak nehezen tudta megérteni , hogy odaát , Európa közepén , viszonylag kis területen  belül, annyi nyelven  beszélnek, és annyi nyelven dicsérik az Istent. Egészen  felvidúlt ő is , ette saját mézessüteményét, ittuk a kávét , és az üditőt, közben beszélgetünk mindenféléről. Gyakran néztünk egymásra , néha nevetgéltünk is , egyszerüen oldódni kezdett a hangulat ,amióta bemutattam, többnyelvű imatudományomat.