Miután elment , azon gondolkodtam , hogy mégis csak illene meglátogatnom , különben is még nem felejtettem el , hogy mennyit segitett ideérkezésünkkor.Emlékszem, apámmal hosszú beszélgetéseket folytattak a bibliáról , pontosabban a szentirásról, a zsidó nép vándorlásairól, szétszorattotságáról, de a világ dolgairól is.Ez a bszélgetés ,német nyelven folyt , mert apám segédkorában évekig élt Németországban , mig a jótékonysági egylet vezetője , teológiát tanult  ugyanott.

           Ilyenkor én csak füleltem, mert  szinte semmit nem értettem az egészből, mert én az anyám vallását örököltem és gyakoroltam odahaza. Az apám vallásának ismerete  elég felületes maradt, később az is megtudtam miért--de ez  egyáltalán nem okozott gondot , kettőnk kapcsolatában.Apám  igen egyszerüen magyarázta meg az egészet , mert azt mondta , hogy akár magyarnak is mondhatná magát, mert szülei Magyarországon születtek , ömaga is , magyar iskolába járt , és a magyar kulturát mondja magáénak, és bár sohasem költöztek sehova , egy idő után mégis egy másik ország állampolgárai lettek , saját akaratukon kivül, és ő már csak olyan,  nem változtataja nemzetiségét vallását minden szélirányváltozásra.Apámnak ez az eszmefuttatása elevenedett meg bennem, amikor a jótékonysági egylet vezetője felajánlotta , hogy változtassak vallást  ha már hazát változtattam. 

            Már akkor , amikor ideérkeztünk kedves volt , és úgy néztem fel rá mint egy igazi felnőttre , akinek a segitségére mindig lehetett számitani. Az is igaz , hogy sohasem csalódtunk benne. De most egész másképp alakult a helyzet, hisz akkor még kislány voltam, tegezett, és számtalanszor ugratott , ha valamit nem jól mondtam angolul. Most viszont úgy beszélt velem , mint felnőtt a felnőttel , magázott, mindenben  egyenrangú partnerként kezelt.Már régen eltűnt az a felnőtt és gyerek közötti játékos kapcsolat Ezek után végképp eldöntottem , hogy meglátogatom mert  egyre jobban kezdett érdekelni az ő  élettörténete , hogy egyáltalán hogyan került ő Kanadába , ha ő is európai. Az igazat megvallva  szükségét éreztem ezeknek a beszélgetéseknek , mert senkivel nem tudtam , olyan közvetlenül, olyan felszabadultan , olyan őszintén beszélgetni , mint ővele.Mielőtt elmentem , felkészültem néhány imából -- amit több nyelven is tudtam--arra gondolva , hogy ezeket elmondom más-más nyelven , akkor talán sikerül egy halvány mosolyt csalnom az egyébként nagyon nehezen felviditható , komoly  egyházi ember arcára.

            Ötöt ütött  a toronyóra , amikor kapujának kilincsét lenyomtam. A kapu nyikorogva nyilt, és jótevőm  a bennebb épitett földszintes házból indult felém:Örülök , hogy látom , mert már nagyon vártam! A bevezető út két oldalán szépen nyirt tujafák sorakozak katonás rendbe, ami pedáns rendszerető ember jelenlétét sugallta. Bevezetett a dolgozószobájába , ahol kellemes félhomály uralkodott egészen addig, ameddig fel nem kattintotta a villanyt, mert azután fényárban úszott az egész hatalmas dolgozó szoba. De ezzel szinte  egyidőben --amig én a csillárra emeltem tekintetem--valahonnan valami halk Gerswin -melódia  áradt szét a szobába. A bútorzat nagy faragott iróasztalból, mögötte karosszékből, óriási könyvszekrényből, egy kanapéból  két fotelból és egy kávézóasztalkából  állt. Az ülőbútorok bőrhuzata az egész szobának , szerény eleganciát kölcsönzött.

            Megkért , hogy csak egy nagyon kicsit várjak , mert meg szeretne  kinálni valami  sajátkészitésű süteménnyel --amiről aztán megmondthatom a véleményem , ha esetleg nem izlik. Ezzel el is tűnt egy időre, ami alatt nekem sikerült  egy kicsit jobban szétnézni hatalmas  könyvszekrényének polcain. Legfelül , bibliák és egyéb szentkönyvek helyezkedtek el szebbnél szebb kötésben. Lennebb helyezkedtek el Hemingvay, Edgar Allen Poe, és ,Balzac müvei többedmagukkal , de én csak ezeket ismertem,  illetve hallottam rólük Legnagyobb meglepetésemre ,orosz irók könyveit is   láttam a könyvespolcon, igy Tolsztojt, Csehovot, Lermontovot-- Zola társaságában , igaz legalól, alig látható helyen.