Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Csendes, téli este

13 éve | N. Sýmur | 6 hozzászólás

Apró, csendes, meleg szoba,

A kandallóban a tűz ropog,

Fáradt szíved kimerült izma

A nap végén már csak bágyadtan dobog.

Leülsz szépen a hintaszékbe,

Lelked a narancs fénykör járja át,

S lassan nézed a rácson túli

Égő fák bomló parazsát.

Mint zúgó bércek közt, a tenger vad hidegén,

Örlődik a lelked a hasábok forró halálmelegén!

Felállsz a székből, a konyhába mész,

Teát töltesz, sütit szelsz -

Háziköntös, kockás pokróc

Velük vígan áttelelsz.

Mályvacukrot sütögetsz,

Lapozgatsz régi albumokban...

A fényképek láttán a lelked

A régmúlt gyerekkor világába toppan.

Hol démonok üldöznek a sötét erdőn, vágtató ménesen robogva,

Üvöltve vájták szívedet és ették frissen, véresen, dobogva!

Halkan kopognak, lassan ajtót nyitsz;

Mosolygó postás kezében ajándék:

Lehet sokszáz mérföld is a táv

Ha erős marad a családi kötelék.

Visszaülsz a tűzhöz, lassan bontogatsz

A cukormázas perceg tétován múlnak,

S a szalag lekerültével kezeid

A díszesen csomagolt dobozba nyúlnak.

Hol véres-kacagó bált rendeznek az apró, de halálos ördögök,

Rikoltva járják haláltáncuk; alattuk a föld, felettük az ég dörög!

Régi mívű, csodás pisztoly,

Ezt rejti a szép doboz

Mellette egy kedves levél,

S néhány illatos fenyőtoboz.

"Nagyapánké volt ez régen" -

A szépen húzott szavak írják;

Kézbeveszed, s felemeled,

Kezeid gyöngék, de könnyel elbírják.

S a vágy a mennyezetig sikoltva ér, mély dobszó veri a bús vigaszt,

A kandalló tűzköpő illatgyertyáin az agyvelőd szennyezi a rőt viaszt!

Elmosolyodsz, felállsz, sétálsz,

Vár a kényelmes, ódon kerevet

Csendesen a támlára dőlve

Megírsz pár édes karácsonyi levelet.

Jéghideg kések darabolják tested, a dörgő villám homlokod ormán talál,

A feketeség gyomrából, mint ódai fenevad, veti rád magát az ordas halál!

Címkék: symur

Kapcsolódó hírek:

Hát, igen

Kedves Naplóm! (Játékra fel!)

A mélypont (Játékra fel!)

Non est currentis (Játékra fel!)

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Másodszorra olvasva azt tanácsolnám, majd ha leülepszik a lelkedben zúgó vihar, nézd át újra! Alapvetően nincs vele semmi baj, és tényleg nagyon jó ez a kettősség, ami átjárja, de ha elkezded kerülni az egyszerű megoldásokat (pl ropog-dobog, múlnak-nyúlnak, írják-elbírják rímpárok), az nem baj, sőt!

Válasz

makra árpád üzente 13 éve

Zseniális kettősség. Nagyon tetszett. :-)

Válasz

N. Sýmur üzente 13 éve

köszönöm mindenkinek :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Hú, erre most hirtelen nem is tudom, mit írjak. Annyira megfogott, magával ragadott, hogy csak na. De hogy értelmes hozzászólást írjak, ahhoz többször el kéne olvasnom, de sajna most nincs időm. Amint tudom, pótolom.
Így elsőre olvasva csupán annyi bajom van vele, hogy nem én írtam. :-)

Válasz

G. P. Smith üzente 13 éve

Érdekes vers...

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Nem tudom, hogy mosolyogjak vagy sikítsak. Ilyen lehet az őrület :))) Elolvastam egyben, aztán csak a meleg, barátságos versszakokat külön, aztán megint külön a rém ijesztő sorokat. A rém ijesztő nyert! Sürgősen olvasnom kell valami horrort. Azok a sorok nagyon erősek, főleg az agyvelős, gondolom, egyedül örvendezek majd itt, de ez van, ami erős, az magával ragad.
Fura vers, kétségtelen, de jól megállítottál vele.:)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben