Újra érzem, újra látom,

hogy ereszkedik egyre lentebb az álom,

mit tesz velünk, hogyan fáj

ahogy minden ideg egyszerre dobban

s az ember szemébe lobban

a tűz

ami űz.

A pokolba vivő utamat tapskoncert kíséri,

lelkem a mennyek karzatát

soha el nem éri

verjen dobot az ördög,

engedje kutyáit

várom őket örömmel...

én nem küzdök foggal-körömmel

Vigyenek magukkal, istenem, de várom,

mert érzem, hogy az lenne az élet,

ez csak egy álom...

tépjenek, húzzanak, idők kapuin át

döfjék át múlandó testem

múlandó húsát

Érjen bennem véget a vég,

kezdődjön benne a kezdet el,

Hogy tudjam, mit kezdhetek végre az élettel

Érzed, ahogy jönnek?

Ne félj, engem visznek,

Szeress, kedves, utoljára, 

mert holnap már a pokolba hívtak vacsorára,

S Lucifer asztalához ülök majd le,

De az lesz mindennek az eleje...

Szeress, kedves, boldogan nélkülem!

S érezd, hogy hiányom

szaggatja a csontjaid

Kín kerekébe töri 

gondolataid,

Szeress! Szenvedj! Légy boldog!

Mert holnap véres korbácsütéseket állok,

S a szíjakba fűzött szögek hegyén,

ingadozva billegő

(i)gazságokat találok...

Ha eső esik mostantól, én vagyok benne!

ha villám sújt rád ezután, az én dühöm az!

Ha vér folyik a csapból - tudd, kinek a vére!

S rád se fog már virradni virágos tavasz!

Szeress hát és bukj el,

mint Lucifer maga

s ne várd meg míg

kiönt

megárad

s fákat sorra ledönt

haragom folyama...

Szeress, s vár rád a sír!

Halál utánig tartó csontfuvola zengzete,

Melyet rajtad fújnak kedvesem,

s csontodnak veleje

tövig fagy, elporlad

porladsz vele te is

S én odalentről kacagok! 

Győzelem! Már velem vagy itt!

Lehet, hogy régimódi, avitt,

De azért borítottam össze világokat,

azért harsogtam a felhőkből átkokat

játszottam Istent s itattalak vérből,

mit cseppenként sajtoltam

a karomból csüngő érből

azért szítottam háborút

s vertem szét a mindenség falát,

építettem várakat, leromboltam csúcsokat,

leköptem a szépeket

s csókoltam a csúfokat,

vonultam csatába, küzdöttem a létért,

ástam saját gödrömet

emeltem hegyeket s

építettem sáncot ---

hogy a világvége lakodalmán,

a semmiség szélének ormán,

a sötét űr fölött a zeneszóban,

melyet sötét tündérek játszanak nekünk,

hogy az a dal legyen a végzetünk

--- velem járd el a győzelmi táncot.