Lia: Nem egy ígéretet akartam kicsikarni senkitől, de persze - mint mindenki más a sajátjával így van - örömmel veszem, ha olvasod.

Előzmény

Válasz

Elolvastam mindkét részt, jó volt megtudni Zoltán, hogy milyen művek, írók, mentorok gyakoroltak rád hatást, és tereltek az írás felé. A Virágot Algernonnak épp néhány napja merült fel itt, nekem is tetszett a könyv.

Az általad említett kevés olvasóról csak néhány gondolat jut eszembe. Én szeretem az írásaidban, hogy mind szól valamiről, vagy tanít, vagy csak egy eltűnni látszó életérzést akar átadni, visszahozni. Nem erőltetett mondanivalót akarsz letuszkolni a torkunkon, legtöbbször lazán, humorosan mondod el, amit szeretnél. Ezt a részét, azaz a tartalmat én mindig is szerettem nálad. Viszont meg kell jegyezzem, hogy talán nem véletlenül említik meg mostanában többen is a helyesírási hibákat. Én személy szerint, ha teszek javító szándékkal egy észrevételt, most legyen szó bárkiről, bármilyen jellegű írásról, és utána azt látom, hogy a következőben ugyanúgy elköveti ugyanazt a hibát, akkor az az érzésem támad, hogy csak a billentyűzetet koptatom. Nem tudom, ki hogy van ezzel. Nálad túlléptem ezen a dolgon, próbálom csak a tartalmat nézni. De ez csak én vagyok. Említetted, hogy nem nézed át feltöltés előtt az írásaidat, hanem egyből ide gépeled. Miért nem? Ha egyszer átolvasnád, kijavítanád azokat a hibákat, amiket észreveszel, máris kevésbé megakasztó az olvasónak. Csak feltételezés, lehet hogy így is, úgy is kevesen olvasnák. Nem tudom. A legnagyobb jószándékkal mondom, hogy minél igényesebb egy mű, annál elégedettebben áll fel utána az olvasója. Tehát ha nem is vonzzana feltétlenül tömegeket, azt az egy-két emberkét legalább kiszolgálja, akik maradtak végig, és bár tökéletes valószínűleg nem lesz, de látszana a törekvés felé.

Válasz

Én is hasonlóképpen gondolom Zoltán. Ha írok, azt szeretem másoknak is megmutatni. Egy alkotást szerintem nem szabad elrejteni, mert sokszor a leírt szöveg alapján jobban megismerünk egy embert, mint a kimondott szavai alapján.

Válasz

Ismerős érzések ezek, talán majd mindannyiunknak.
Áron: nem tudtam jönni egy ideig, sajnálom, tényleg, őszintén. Amint tudom, igyekszem folytatni.

Válasz

Nagyon örülök annak, hogy ezt megosztottad velünk Zoltán. Nekem az előző írásodnál volt hiányérzetem, jeleztem is, hogy szeretném, ha folytatnád. Íme, megírtad, és ezt nagyon köszönöm. Érdekes, tanulságos, és ami a legfontosabb, úgy érzem, te magad vagy benne.
Áronhoz is szólok pár szót. Nem emlékszem, hogy elkezdtem volna olvasni az Emberszárnyt, ezért nem kapcsolódtam bele utólag, és akkoriban, amikor elkezdted feltölteni, alig-alig voltam jelen. Egyszer ennek is vége lesz, mármint az Emberszárnynak, és ha új írást közölsz, szeretném majd olvasni. Szerintem más is. :) Addig is azt mondom, hogy egy olvasó is olvasó, és nem az írás minőségét tükrözi vissza a létszám, hanem valami egészen mást, de arra most nem térek ki.

Válasz

Én is hasonlóan vagyok ezekkel. Például most te vagy az egyetlen olvasója az Emberszárnyak, azért nem hagytam abba az itteni közlését. Köszönöm.

Válasz