Amatőr Írók Klubja

Az irodalom és én 2.

Van egy megmagyarázhatatlan érzés, ami azt az kelti bennem , hogy lekell írnom, vagy meg kell írnom, egy valamit, és ez az érzés felülir minden egyebet.

Persze ezt csak én gondolom igy, mert az a kényszerképzetem támad , hogy azt a megélt , túlélt esetet, csak én tudom, és én vagyok a legilletésebb, hogy azt megirjam. Persze, ez nem igaz, mert százan vannak akik

megirnák, százszor jobban, de nem teszik. Olykor szinte várom, hogy a felvetődött, problémát, gondot valaki megemlitse. És ha nem veti fel senki , akkor magam állok neki, hogy megírjam mert úgy érzem hogy emellett a téma mellett mégsem mehetek el, hogy meg ne emlitsem. Ha hosszabb irásba, regénybe kezdek, az első és az utólsó mondatot tudom függetlenül attól hogy hány részesre tervezem az irást. De nem ez helyzet a versikékkel,mert az spontán jön, az eleje, és kinlódok az utolsó sorokkal. Ezért nem is írok hosszú versikéket. Probléma akkor van, amikor néhány nap eltelte után , sem olvassa senki azt a regénytrészt, amelyiknek az előbbi részeit, nyolcan-tizen is olvasták. Erre nem találok magyarázatot. Egyszer gyerekkoromban, nem néztem meg egy Gárdonyi könyvnek, a hátsó lapjait , hogy megvannak -e, és hiányoztak, az őrületbe kergettem magam, hogy én azt hogy nem tudtam megnézni. Azt sem tudtam meg hogy könyvnek mi lett vége. Ma is hiányát érzem ha eszembe jut. Aztán ha kitérhetek, egy másik dillemára: nekem szükségem van az olvasóra, szükségem van a visszajelzésre, hogy tudjam hogy kinek irok, és netán megtudjam hogy mit gondol felőlem és az irásaimról. Jót vagy rosszat, mindegy. Mert a pusztába kiáltott szavakat nem nem szeretem.

Címkék: gondolatok

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

Bodor Áron üzente 10 éve

Lia: Nem egy ígéretet akartam kicsikarni senkitől, de persze - mint mindenki más a sajátjával így van - örömmel veszem, ha olvasod.

Előzmény

Válasz

Kozma Norbert üzente 10 éve

Elolvastam mindkét részt, jó volt megtudni Zoltán, hogy milyen művek, írók, mentorok gyakoroltak rád hatást, és tereltek az írás felé. A Virágot Algernonnak épp néhány napja merült fel itt, nekem is tetszett a könyv.

Az általad említett kevés olvasóról csak néhány gondolat jut eszembe. Én szeretem az írásaidban, hogy mind szól valamiről, vagy tanít, vagy csak egy eltűnni látszó életérzést akar átadni, visszahozni. Nem erőltetett mondanivalót akarsz letuszkolni a torkunkon, legtöbbször lazán, humorosan mondod el, amit szeretnél. Ezt a részét, azaz a tartalmat én mindig is szerettem nálad. Viszont meg kell jegyezzem, hogy talán nem véletlenül említik meg mostanában többen is a helyesírási hibákat. Én személy szerint, ha teszek javító szándékkal egy észrevételt, most legyen szó bárkiről, bármilyen jellegű írásról, és utána azt látom, hogy a következőben ugyanúgy elköveti ugyanazt a hibát, akkor az az érzésem támad, hogy csak a billentyűzetet koptatom. Nem tudom, ki hogy van ezzel. Nálad túlléptem ezen a dolgon, próbálom csak a tartalmat nézni. De ez csak én vagyok. Említetted, hogy nem nézed át feltöltés előtt az írásaidat, hanem egyből ide gépeled. Miért nem? Ha egyszer átolvasnád, kijavítanád azokat a hibákat, amiket észreveszel, máris kevésbé megakasztó az olvasónak. Csak feltételezés, lehet hogy így is, úgy is kevesen olvasnák. Nem tudom. A legnagyobb jószándékkal mondom, hogy minél igényesebb egy mű, annál elégedettebben áll fel utána az olvasója. Tehát ha nem is vonzzana feltétlenül tömegeket, azt az egy-két emberkét legalább kiszolgálja, akik maradtak végig, és bár tökéletes valószínűleg nem lesz, de látszana a törekvés felé.

Válasz

Nagy Tünde üzente 10 éve

Én is hasonlóképpen gondolom Zoltán. Ha írok, azt szeretem másoknak is megmutatni. Egy alkotást szerintem nem szabad elrejteni, mert sokszor a leírt szöveg alapján jobban megismerünk egy embert, mint a kimondott szavai alapján.

Válasz

Sade Lia üzente 10 éve

Ismerős érzések ezek, talán majd mindannyiunknak.
Áron: nem tudtam jönni egy ideig, sajnálom, tényleg, őszintén. Amint tudom, igyekszem folytatni.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Nagyon örülök annak, hogy ezt megosztottad velünk Zoltán. Nekem az előző írásodnál volt hiányérzetem, jeleztem is, hogy szeretném, ha folytatnád. Íme, megírtad, és ezt nagyon köszönöm. Érdekes, tanulságos, és ami a legfontosabb, úgy érzem, te magad vagy benne.
Áronhoz is szólok pár szót. Nem emlékszem, hogy elkezdtem volna olvasni az Emberszárnyt, ezért nem kapcsolódtam bele utólag, és akkoriban, amikor elkezdted feltölteni, alig-alig voltam jelen. Egyszer ennek is vége lesz, mármint az Emberszárnynak, és ha új írást közölsz, szeretném majd olvasni. Szerintem más is. :) Addig is azt mondom, hogy egy olvasó is olvasó, és nem az írás minőségét tükrözi vissza a létszám, hanem valami egészen mást, de arra most nem térek ki.

Válasz

Bodor Áron üzente 10 éve

Én is hasonlóan vagyok ezekkel. Például most te vagy az egyetlen olvasója az Emberszárnyak, azért nem hagytam abba az itteni közlését. Köszönöm.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben