Anna nem hazudott: másnap ment csak haza,

hogy ezzel is kifejezze, neki van igaza.

Egész éjjel járta a néptelen utcákat,

s megperzselte szemével az égig érő fákat.

Hazaérve aztán meglepetés várta:

Bálintot még mindig a lakásban találta.

Ám nem úgy, mint hitte, bocsánatkéréssel –

tele volt az arca csupa véres sebbel.

Anna meg nem állta, rögtön lejegelte,

s Bálintot az ágyba gyorsan beterelte.

De Bálintnak többé nem volt problémája,

minden gondra gyógyír volt az ő Annája,

serénykedésével, önzetlenségével;

hihetetlen, mit képes tenni a kezével.

Arannyá változik, amihez hozzáér,

s nem megy a szomszédba egy kis csipet jóér’.

Látta már, hogy neki csak a lányra van szüksége,

a szexuális hajlam meg menjen a fenébe!

Többé biztos nem fog ezzel próbálkozni,

mert ez, mint kiderült, sok jót nem fog hozni.

Anna nem kérdezte, miért s ki verte meg,

Bálint pedig módfelett örült bizony ennek,

mert ha elmondaná neki az esetet,

hogy Anna távozása után ő hova sietett,

s miért hagyta szándékosan, hogy a sok vad munkás

elpáholja bosszúból; s hogy ezért csak ő hibás…

Hallgatott hát ő is, hallgattak mindketten,

csak a szél zúgott kint – az is csak rekedten.

Mit súg nektek a szél, ifjú szerelmesek?

S hangjait az ember miért nem érti meg?

Vihar tombolt, egyre csak a fák ágait tépte,

belenézhetett ő Annának lelkébe,

merthogy ott haragos szelek fújtak bizony,

kis lelkében megfészkelt az undor és az iszony.

Bár Bálint sebeit gondosan ellátta,

a régi békességet többé nem találta.

Megvoltak ők ketten, csendben éldegéltek,

ám itt még nincs vége ennek a mesének.

Mivel Bálint ember, és mint ilyen, gyarló,

nem volt neki elég, hogy Anna oly kitartó.

Többre s többre vágyott, teljes szerelemre,

s mivel Anna szent volt, ezt nem kaphatta tőle,

ezért kinyitotta szemét a világra,

cinkosan kacsintott pár szembejövő lányra,

ágyéka megfeszült, tüzelt izgalmában,

milyen lehet ez meg az egy nagy franciaágyban…

Gondolatig jutott, nem volt képes többre,

hisz Annát időközben nagyon megszerette,

s tudta, hogy a lány is így érez iránta…

jaj, de se nem púpos, se nem pedig sánta,

miért nem képes őt Anna úgy szeretni,

ahogy azt akarja? Csak egy lépést kéne tenni.

Töprenkedésébe kezdett beleunni,

ha törik ha szakad, ő akkor is fog dugni!

Egy férfinak joga van a teljes élvezethez,

hogyha nem Annával, hát elmegy majd ezekhez

a könnyűvérű nőkhöz, kiknek elég egy-két jó szó,

azt gondolta eddig róluk, hogy mind csúszómászó,

de ha meggondoljuk, testi, lelki kényszer

különböző dolgok, s hogyha megelégszel

az egyikkel, többé nem kell már a másik,

az emberi lélek ekképpen elvásik,

s nem marad más, csak amit az ember félve takart…

Bálint nem odázott: ő szeretkezni akart.