Nardin le- fel, sétafikált a nappaliban, és Donald tekintetét nem kerülte el az őszinte aggodalom, ami csak úgy sütött az örömlányból. Jó érzés töltötte el, hogy a nő, aki így tetszik neki, ilyen őszinte érzelmekre képes. Nem úgy, mint a felsége, aki állandóan irul-pirul a jelenlétében vagy hideg, mint a jégcsap.

Emily!

Sosem szabadott volna elvennie feleségül! De az apja erőltette a dolgot.  Az idős férfi kérését nem tudta visszautasítani. A halálos ágya előtt esküdtek egymásnak örök hűséget, a súlyos szívbetegség el is vitte az idősebb Talkert, rá egy hétre.

Emily a szomszéd birtokos legkisebb lánya volt, és a két birtokszomszéd már gyerekkorukban összeboronálta őket. Így Donald, egy hideg, jégcsap nőnek a férje lett. Akivel kín volt az a pár alkalom is az ágyban, amit együtt töltöttek. Emily szorosra zárt szempillákkal és szinte nyakig ruhában adta magát oda neki. Pont úgy, mintha valami szent lenne, ő pedig maga az ördög. Abban a nőben semmi szenvedély sincs! Nem úgy Nardinban!

Donald tekintete újra végig siklott a karcsú alakon, a vörös bársonyból kibukkanó két telt halmon, a lány nyakának az ívén, és annyira megkívánta, mint asszonyt, talán még soha.

Shara remegett odafönt, a lord, egy szinte csak ágyból álló szobába vitte fel. A fekhelyet takaró anyag, néhol sötéten ráncosodott, a párnák hívogatóan feküdtek az ágy fejében. Ő mégsem vágyott oda. A kezét a férfi annyira erősen szorította, hogy az már szabályosan fájt, és amikor a magas alak finoman az ágyra lökte, ő azt sem tudta mit tegyen.

Meneküljön, próbáljon meg elfutni? Vajon mennyi esélye lenne? És egyáltalán el akar menekülni? Hová is mehetne, hiszen gyökértelen, senkije és semmije sincs! Még hogy ő királynő! Csak egy álombéli káprázat! Semmi nem kézzelfogható az átkozott gyűrűn kívül, ami megmaradt az egészből.

- Vetkőzzön! Mindent vegyen le! Hacsak nem szeretné a ruháját, kisebb rongydarabokban viszont látni. És tegye meg azt, a szívességet, hogy nem játssza a szende szüzet. Kifizettem, hát fizessen maga is!

Shara azért sem tett semmit. Csak feküdt az oldalán és figyelte Nicholast.

A férfi szélsebesen rángatott le magáról minden ruhát. A zakó a földre került a csizmával együtt. A fehér ing gombjai sorban egymás után nyíltak ki. A fedetlen felsőtest látványától Sharának kiszáradt a szája, és észre sem vette, hogy felgyorsult a pulzusa, az arca kipirult, és a levegőt szaggatottan veszi.

Nicholas most őt nézte, közben lassan, nagyon lassan letolta a fekete nadrágját, és Shara ekkor fordult el, az arcát a takaróba fúrta.

Úristen mennyire gyönyörűen festett a lord pucéran! Olyan szélesek a vállai, mint egy ajtó, a mellkasa erős és szőrös. A karjai izmosak és akkorák, akár egy gerenda. A hasa lapos és alatta …arra nem is mert gondolni!A  hússzínű dologra, a hosszú, meredező micsodára! Shara nem látott még azelőtt meztelen férfit, legalábbis nem emlékszik rá. De az biztos, hogy kevesen lehetnek ennyire gyönyörűek mind Nicholas!

- Ejnye!- hallotta Shara egészen közelről, hiszen a férfi már ott volt az ágyon mellette.

- Mondtam, hogy ne játsszon velem játékot! Na, jöjjön szépen, majd én megszabadítom ezektől a göncöktől!

- Hagyjon, én nem vagyok örömlány! Nem tudom miképpen kerültem az árverésre, de nem vagyok utcanő, ez egészen biztos!

- Lári-fári, talán nem vagyok elég vonzó? Jobban szereti a vén kéjenceket, vagy a csatornatöltelék csürhét? Azt szeretné, ha egy izzadt matróz hágná meg? Szuka!

A lord hitetlenül szorította a tenyerét a pofontól vöröslő arcára. Shara óriási pofont adott a férfinak. Aztán ő is kapott, nem is egyet. Nicholas, háromszor vágta pofon a lányt, mielőtt akár, ha rongyból lenne, maga alá  gyűrte.

Majd csak a legszükségesebbeket tépte le róla. Hogy láthassa és tapinthassa, amit akar.

Shara annyira akarta gyűlölni a másik érintését. Nicholas egy mozdulattal tépte elöl ketté a ruháját és a fűzőjét. A mellei kicsi, csúcsos halomként feküdtek bele a hatalmasnak tűnő tenyerekbe.

- Milyen üde vagy, milyen friss, mennyei!- Nicholas nem győzött betelni a formás, kicsiny mellekkel. Finomak és ruganyosak voltak, a tetejükön két pici szederszemre emlékeztető bimbóval. Meg is kellett kóstolnia mindkettőt! Hogy valóban annyira zamatosak-e, mint ahogy látszanak.

És azok voltak.

Shara arra eszmélt, hogy valami ismeretlen, finom izzás kezdi uralni az egész testét. Határozottan, a mellkasából indult ki, a melleiből, ahová a férfi ajkai rátapadtak. Aki szinte az egész fejét bele temette a keblei közé. Amikor néha felnézett rá, homályos tekintettel találta magát szembe, amelyben örvénylett a számára, valami ismeretlen dolog.

Nem akarta kimutatni, hogy az, amit a férfi tesz vele, az tulajdonképpen jó neki. De egy idő után legyőzte a józan eszét a teste. Azt sem vette észre, hogy a kezei már nem próbálják lefejteni a lordot magáról, hanem ujjai a melle között lévő fejet simogatják,  és borzolják a sötét fürtöket. Ösztönösen mocorgott egészen addig, amíg teste a legmegfelelőbb pozícióba nem került ahhoz, hogy a legtöbb helyen összeérjenek.

Nicholas szinte szédült, örvénylett körülötte a mindenség. Felnézett a lányra és látta az enyhén hátrafeszített fejet, a duzzadt, elnyílt ajkakat és bár nem tervezte, de egy pillanat alatt följebb csúszott, és rátapadt a rózsás szájra.

Amikor a lord nyelve benyomult Shara szájába, a lány még soha nem érzett vibrálást érzett, amely megrázta és felborzolta minden egyes kicsi porcikáját. Csodálatos volt, a lord alatt feküdni és hagyni, hogy az csókolja és csókolja,  majd felfalja.

Nicholas egy idő után, lenyúlt a jobb kezével a lány csípője alá, majd egy mozdulattal odarántotta saját keménységéhez. Ekkor nyögtek fel először, mindketten hangosan.

- Látja mennyire kemény vagyok? Már nagyon várom önt!- Nicholas folyamatosan nyomogatta magát a lány ölének, hiába akarta előbb eltávolítani a köztük lévő akadályt képező ruhaanyagokat.

Egyszerűen nem bírt leállni. Csak csókolt, simított és nyomott. Aminek az lett a végeredménye, hogy a végén, akár egy kamasz elélvezett! Nicholas nagyon szégyellte a dolgot. Túl rég volt nővel és túl sokáig tartott a cölibátus, amit kiszabott magára!

Shara nem tudta miért löki magát ritmikusan a férfi az ölének és miért nyög az egyre szaporábban. Picit meg is ijedt. Aztán végül hatalmasat hördült a lord, miközben megfeszült az egész teste.

Shara érezte, hogy valami forró és nedves szivárog a ruhán keresztül a bőre felé. A lord pedig csak fekszik, mozdulatlanul és már sokkal csendesebben, éppen, hogy csak piheg.

Nicholas hirtelen ugrott fel róla, akár egy fújtató vadállat, majd átkozódott egy sort. Shara pedig nem értette az egészet, a karjait összefűzte a fedetlen melle előtt, és nemcsak azért mert fázott, hanem mert hiányzott onnan a férfi.

Nick vérvörös arccal és villámgyorsan vonult a spanyolfal mögé, majd pár perc múlva hangosan csapódott be utána az ajtó. Kiment anélkül, hogy Sharára egy pillantást is vetett volna!

Shara annyira egyedül érezte magát, most hogy magára maradt! Bármennyire is szégyellte bevallani magának, hiányzott neki a férfi! A teste melege, az illata, ő. Kár volt annyira félnie!

Hát csak, ennyi kell, hogy egy férfi boldog legyen? Akkor eléggé kibírható a dolog. Nem is értette miért félt annyira!

Donald időközben magára hagyta Nardint, nem akarta most lerohanni, amikor éppen a barátnője veszti el az ártatlanságát. Odakint sétált a hóval borított fák között,  szivarozott.

Nardin nagy szemeket meresztett a lordra, aki valósággal kiviharzott mellette, majdnem fellökte őt, sietségében, és még csak bocsánatot sem kért! Nagyon feldúltnak tűnt! Nardin futott az emeletre, ahogy csak a lábai bírták, valósággal feltépte az ajtót.

- Mi történt, hát nem esett meg a dolog? A lord nagyon dühösnek tűnt!- Nardin csak most látta, hogy barátnőjének a ruhája szét van szaggatva, a haja kibontva, és összekócolódva, a kifejezés a tekintetében pedig egészen ábrándos.

Shara megpróbálta összefogni magán elöl a ruhát, de csak a karjaival sikerült eltakarnia a melleit.

- Bántott?-kérdezte Nardin.

- Nem csak a ruhámban tett kárt!

- Nagyon fájt?

- Nem! Tulajdonképpen nem fájt, csak furcsa volt. Olyan nem is tudom. Valahogy alig kaptam levegőt, a szívem pedig majd kiszakadt a helyéről.

- Nagyon vérzel?

- Vér? Dehogy, nem karmolt meg és nem is harapott!

- Nem úgy értettem! Alul!

- Nem tudom, mire gondolsz?- Nardin forgatta a szemeit és lehuppant az ágyra.

- Sajnálom, de most szépen pontról- pontra, részletesen elmeséled, mi zajlott köztetek!

Shara belepirult a tanításba.