A

                              Szerelem

                              bajnoka

     Az ellenfél csatárok hatalmas lendületet véve, indultak el a ceglédiek térfelére. Rudolf és Pintér a három támadó játékos nyomába eredt. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a pályán tapasztalható papírforma, felcserélődött volna. Amint a fradi csapatkapitánya előre rúgta a labdát, a zöld mezesek megállíthatatlanul törtek a vendégcsapat kapuja felé. Rudolf képtelen volt megállítani a labdát vezető játékost, így egy becsúszó mozdulathoz folyamodott. Mielőtt a stoplis cipőjének az orra megérinthette volna a labdát, ellenfele felugrott a magasba, így megelőzvén ellenfele labdaelvételi technikáját.

    A ceglédi játékosok immár a saját tizenhatos vonaluk belülre szorultak s minden erejükkel a fradisták visszatartására koncentráltak. Taktikájuk azonban hiába volt kiélezett, mivel a hazai csapat olyan ügyesen adogatta keresztül a lábaik között a labdát, mintha ők csak egyszerű bábúk lennének. Mintha csak egy csapat játszana a pályán.

        Rudolf nem várt tovább, úgy döntött, ha törik, ha szakad, de kivágja a kapujuk elől a labdát. Futva elindulva, már látta hogy Vilmos bíborvörösre üvöltötte  képét, miközben karjaival ide-oda hadonászva próbálta irányítani a tehetetlen hátvéd játékosait.

        Az egyik pillanatban a labda a magasba perdült. Minden bizonnyal egy fradista és egy ceglédi játékos egyszerre érhetett bele, így se jobba se balra nem vette útját, hanem a levegőbe. A labda lepattanásának pillanata előtt, Rudolf a magasba ugrott, azonban nem egyedül. Az ellenfél csapatkapitánya, mintha szárnyak segítségével rugaszkodott volna el a talajtól. Sokkal magasabbra ugrott, így előbb jutott a feléje szálló labdához.

S egy ügyes fejes következtében, a labda nyílegyenesen célba véve a kaput, zavartalanul hullott Vilmos válla felett a hálóba.

    A bravúros fejesgól után, a hazai csapat játékosai örömükben kiáltozva rohantak csapatkapitányukhoz, aki a gólöröm helyett, stoplis cipőinek a fűzőjét igazítgatta.

  Rudolf úgy érezte, felrohan a fradisták szurkoló táborába és végigpofozza az ott ülőket. Ugyanis rettenetesen üvöltöztek, mintha hangjukkal a stadiont akarnák kettérepeszteni. Még ha a örülnek is a csapatuk góljának, ekkora hangzavar némi túlzás egy NB II-es meccsen.

   Mérgesen maga elé rúgott és a bíró sípszavát követően, a pálya középvonalához sétált. Még csak fel sem nézett a méregzöld színben tündöklő eredményjelző táblára, nem akarta látni a mérkőzés állását.

   Flórián és Zsolti bácsi, szinte egyszerre kiabált be a pályára, amint az egyenlítő gól utáni középkezdéskor, a fradisták újabb lerohanást kezdeményeztek. Rudolf sebesen futott az egyik zöld mezes középpályás játékos háta mögött, de egyre mivel utolérni nem tudta, így csak feleslegesen pazarolta energiáját. A benne tomboló düh azonban újult energiaként izzott benne, amitől megállás nélkül pörögtek a lábai.

   Egy újabb becsúszó csel következtében, sikeresen leszerelte ellenfelét és ügyesen megtartotta a labdát. Gondolkodás nélkül már passzolta is oldalra, ahol a semmiből, hirtelen Balogh került elő. A kistermetű játékos ugyanolyan lendülettel indult meg a pályán, mint Rudolf, aki abban a pillanatban, hogy megfordult, látta, hogy csak két zöld mezes hátvéd tartózkodott a hazaiak térfelén.

    Elindult szorosan Balogh mellett, aki nem csak látványos, de gyors mozdulatokkal bolondította meg a vele szembe jövő hátvédet. Végül azonban lepasszolta a labdát Rudolfnak, aki az átvétel után, egyből a magasba ívelte a játékszert. Ezután megkerülte a rárontani készülő hátvédet, s a magasból érkező labda, pontosan pattant a mellkasára. Mind a két hátvédet kicselezték, már csak a kapussal álltak szemben. Rudolfnál volt a labda, mellette pedig Balogh springtelt, aki nem előzte meg csapattársát, ugyanis leshelyzet miatt, lefújta volna a bíró a támadást.

Rudolf egyre csak tört előre. Méterek választották el az ellenfél kapujától s egyben csapatának második góljától.

  A következő pillanatban, tekintete egy pillanatra felcsúszott a kaputól, a hazaiak felső szektorába. Mindenütt zöldbe öltözött szurkolók tomboltak, helyükről felállva, olyan lelkesedéssel, mintha ez életük múlt volna ezen a támadáson. Rudolf azonban valami egészen különös dolgot vett észre, amitől lendülete váratlanul csillapodni kezdett.

A sok-sok indulattól feszülő arc között, ott volt egy kéjesen mosolygó arc, két ragyogó barna szempárral. Rudolf abban a pillanatban, hogy ezt meglátta, megállt és hagyta a labdát, tovább gurulni.

Zsófi

  A stadion mindkét szurkolótáborának tomboló zaja, hirtelen megszűnt zengni körülötte és mintha vagy ezer szúnyog zümmögött volna fülei körül.

  Tekintete reszketni kezdett, amikor vele szembe lévő csábítóan szelíd szempár alatt a mosoly kezdett egyre csak szélesedni.

Én biztos csak képzelődöm.

   Amikor Balogh odasietett és leguggolt hozzá, azt vette észre, hogy hanyatt fekszik a füvön. Minden egyes végtagja reszketett a fájdalomtól. Amikor a pályán lévő összes játékos egy sátorba állt felette, egyszer csak Zsolti bácsi hajolt át a fiatalok felett, majd távolabb intett mindenkit. A nagytermetű edző kissé ijedtnek tűnt. Nagy fekete maci szemeivel kétségbeesetten pásztázta végig Rudolfot, még beszélt is hozzá, de ő nem hallott, semmit. A szúnyogok még mindig lármáztak körülötte.

   Végül a rendezők érkeztek a pályára, testükön világoszölden rikító mellényben, s óvatosan egy hordágyra fektették Rudolfot. Ezután óvatos léptekkel indultak el a pályáról lefelé. Eközben Rudolf, akárcsak a múltkori bulis estekor, kábultan csóválta a fejét jobbra-balra, de mindent, amit látott, nem maradt meg a fejében. Csakis az a ragyogó, barna szempár.