A

            Szerelem

                  bajnoka

   A Flórián bácsival való beszélgetése, sokkal inkább a kedvét szegte Rudolfnak még a holnapi mérkőzéstől is.  Ráadásul az edzésnek, hasonló nehézséggel indult neki, mint az előtte való beszélgetés.  A 10 kör bemelegítő futás alatt, minden egyes kör lefutása után, úgy érezte, hogy a tüdeje szétdurran. Nem tudta beosztani sem a levegőjét, sem az energiáját. A gimnasztikai gyakorlatok sem zajlottak másképpen: teste minden porcikájának a nyújtása is nehezére esett.

  Ezután a csapat, párba állt s a labda passzolás és megtartását gyakorolták. Eközben megkésve érkezett a kapus edző, Balla úr, aki nyomban a pálya túlsó felébe hívta Vilmost. Nyomban nekiálltak a közeli ziccer lövések hárításához és annak finomításához.

  Rudolf akkor érezte magát elégedetten, amikor az edzés a végéhez közeledett. Mielőtt még összeszedhették volna a hálóba a focilabdákat, egy pillanatra úgy érezte, hogy holnap hatalmas csalódás fogja őt érni. Közben próbált lehajolni a labdáért, de kétkedő gondolatai miatt, mozdulata lelassult. Majd megrázta fejét s lehajolt a játékszerértés a hálóba csúsztatta. Amikor felegyenesedett, tekintete Flórián bácsiéval találkozott. Az idős edző arcán, ezúttal is az elégedett mosolyt láthatta, miközben fejcsóválgatása közepette, félhangon megjegyezte.

-          Te, szerelem bajnoka!

Másnap reggel korábban kelt, mint tervezte. A dél előtt zajló mérkőzés előtt, alaposan szemügyre vette arcát és hosszú frizuráját, a fürdőszoba tükrében. Itt a nagy nap, Anikó végre eljön a meccsére! Akkor sokkal elegánsabban kell, hogy kinézzen.

  Legalább háromnegyed órát bent töltött a fürdőszobában, mire végül egyenesre vasalt frizurával lépett ki, egyenesen a rá várakozó Norbert, Réka és Erika elé. Mindhárman nagyra nyílt, karikás szemekkel néztek rá, hiszen Rudolf eddig sosem használta húga hajvasalóját. Mostanra viszont úgy festett, hosszabb és egyenesebb hajjal, mintha nagy erejű zápor áztatta volna el. A fiú egyszerűen a vállát vonogatta családtagjai és legjobb barátja előtt.

  A malomtó széli sportpálya lelátója szinte tömve volt ceglédi és nyíregyházi szurkolókkal. A két drukkertábor között egy hosszú egyenes rács vezetett végig a lelátó aljától egészen a tetejéig. A kedves rendezők ugyanis arra az elhatározásra jutottak, hogy a mai mérkőzésnek legyen akármilyen formájú kimenetele, itt ma elég lesz egy olcsó költségvetésből szerzett rács is az őrjöngő drukkerek, egymástól való távoltartására.

A ceglédi játékosok a megszokott citromsárga mezükben jelentek meg a frissen igazított füves pályán, míg a vendég nyíregyháziak, meggypiros színben futottak ki az öltözőikből.

  Rudolf utolsóként sétált ki a pályára. Nem érezte jól magát. Amióta a malomtó szélen kiszállt az autóból, nyomban görcsbe rándult a gyomra. Az öltözőben, a csapa által használt, különféle dezodorok illatától pedig még jobba émelyegni kezdett a gyomra.

Csak tudnám, miért pont ma? Miért éppen ma?

Kérdései, melyek sokkal inkább a feszültséget hozták ki belő, egyszerűen nem találta a választ. Ott állt a pályán az az eddig veretlen csapat, akiktől a tavalyi szezonban is 3:0-s vereséggel távoztak, mindjárt összeesik a friss füvön és élete nagy szerelme pedig bizonyára odafentről figyeli. Pedig most itt a nagy alkalom, hogy megmutassa neki, hogy mit tud. Innen már nincs visszaút. Így hát vett egy nagy levegőt és a pálya középvonalához igyekezett.

Ne nézz fel! Még csak véletlen se fordítsd a lelátó felé a fejed!

Bizonytalankodása miatt, a kezdő sípszót követően, egyszerűen átment a lába között a labda, melyet Tímár, passzként szánt volna neki.

-          Rudolf észnél legyél! – rivallt rá a fiú, aki ezután nyomban iszkolt is a saját térfelükre.

  A vendégcsapat kezdeményezte az első támadást. A nyíregyházi hátvédek is megjelentek a hirtelen letámadás pillanatában, így hosszabb passzjátékokkal könnyedén szétszedték a hazai csapat belső védelmét. Balogh a vendégcsapat egyik játékosa elé szaladt, így a neki érkező mély passz, már a ceglédi hátvéd mellkasán koppant. A labda ezután Kádashoz került, aki rettentő gyorsasággal próbált kitörni a saját térfelükről. Azonban két nyíregyházi középpályás közt már nem sikerült átvinnie a labdát. Megakadt s még a földre is zuhant, de a bíró egy hosszas karlendítéssel jelezte, ő továbbengedi a játékot. A földön maradt csatár elégedetlenül intett a bíró után.

Rudolf visszazárkózott Norbert és Juhász mellé, így próbálták feltartani a csatárokat. Ám hiába.

  Az egyik pillanatban még egy középpályás kocogott velük szembe, a labda azonban egy gyors lábmozdulattal a szélső jobboldalra került, az egyik csatárukhoz, aki villámgyorsan hagyta le a mellette springtelő Pintért.

A tizenhatos vonalon belülre érve lelassított, majd ügyesen visszahúzta maga mögé a labdát, így elhárítván a háta mögött érkező Balogh becsúszását. Ezután tolt még egy arasznyit a labdán s fejét felemelve, kiszemelte a kapu megfelelő pontját. Ahogy a labdát elrúgta, Vilmos egy ügyetlen mozdulat közepette hanyatt esett, így a labda zavartalanul surrant el a feje fölött, egyenest a kapuba. A nyíregyházi szurkolók üvöltve ugrottak fel a helyükről.

         Cegléd             -               Nyíregyháza

             0                  :                         1

1.      félidő

                            2’ perc

   Balogh erősen a kapufába rúgott, amitől az egész kapu hosszasan megrezzent. A góllövő játékost sokáig ölelgették társai, miközben tyúklépésben elindultak a saját térfelükre. Rudolf odasétált a középkezdő vonalhoz és leeresztett fejjel, a labdára nézett. Az élettelen játékszer, mintha beszélt volna hozzá. Persze, tisztában volt vele hogy csak saját gondolatait hallja, nem pedig a meccs labdájának a nem létező szavait.

Mire vársz? Nézz már fel! Ott ül fent és még másra sem vár, csak arra. hogy felvidd rá a tekinteted!

Mielőtt a bíró a sípjába fújhatott volna, felemelte fejét, majd kíváncsi tekintetét, alaposan végigvezette a fenti lelátón ülő ceglédi szurkolókon.

Ilyen nincs! Biztos csak késik!

   Úgy érezte, mintha egy láthatatlan, jéghideg penge egyenest a szívébe fúródott volna. Földbe gyökerezetten állt egy helyben és még a kezdő sípszó után sem tudott moccanni. Nem foglalkozott a mérkőzéssel, azzal sem, hogy vereségre áll a csapata. Leginkább már most lesétált volna a pályáról.

Mielőtt azonban tekintete végigfuthatott volna minden egyes hazai szurkolón, pont a legutolsó egyhelyben ülőn akadt meg csalódott tekintete.

Egy rikítóan életvidám arcon, melynek két ragyogó szeme és boldogságtól szélesedő mosolya egyenest Rudolfra irányult. A fiú szíve mintha hevesebben kezdett volna verni. Gyomorgörcse egyik pillanatról a másikra elmúlt és érezte, amint a küzdőszelleme, ismét a testébe szállt.

Ezt nem hiszem el! Zsófi?

   Amint gondolatában kiejtette a lelátón ülő örömittasan mosolygó lányt, nyomban elrugaszkodott a talajtól és a labda felé indult. Olyan sebesen futott, hogy még a saját csapattársait is lehagyta.

Nem akarsz rólam leszállni a világért se mi? Akkor majd mutatok én neked olyasvalamit, amit soha életedben el nem felejtesz, kis drágám!

  Rudolfban tomboltak az indulatok. Talán azért, mert a meccsre összpontosított, nem tudta eldönteni hogy mérges volt-e  vagy csak a küzdeni akarás tört elő belőle. Mindenesetre jobban érezte magát, mint néhány perce.   A vendégcsapat egyik játékosa, ahogy megpillantotta a feléje száguldó Rudolfot, nyomban előrevágta a labdát. A ceglédi csapatkapitány azonban egy pillanatra sem lassított le, ugyanis hátulról, Norbert tört rá a lepattantó labdára, melyet követően azonnal rúgta is előre barátjának. Rudolf ügyesen kezelte le a feléje szálló labdát, majd a pálya közepe felé érve, egy jobbra irányuló mozdulatot követően, sikeresen lerázta magáról a piros mezes játékosokat.

Ekkor ismét a lelátóra irányult a tekintete, ahol nyomban megtalálta Zsófit. A lány hevesen kiáltozott a pályára, minden bizonnyal Rudolfnak.

Tehát azt akarod, hogy gólt lőjek? Ennyi? Ezért vetted a fáradtságot hogy el gyere a meccsemre? Akkor tessék!

  Rudolf a kapu felé fordult és teljes erejéből lőtte el a labdát. A nagy erejű rúgás után elvesztette egyensúlyát. Miután hanyatt esett, fejét erősen a földbe verte, amitől egy pillanatra nem látott s nem is hallott semmit.

Mire azonban észhez tért, csapattársai boldogságtól őrjöngve rohantak hozzá és emelték őt a magasba. Amikor szédülten a vendégcsapat kapuja felé nézett, a bodros frizurájú kapus, unott arccal piszkálta ki lábával a labdát a hálóból.

Rudolf nem akarta elhinni, amit művelt. A pálya közepétől egészen a kapuig rúgta a labdát. Hatalmas gólt lőtt s így kiegyenlítette a mérkőzés jelenlegi állását.

 Cegléd             -              Nyíregyháza

      1                 :                        1

1.      félidő

11’perc

  A hazaiak szurkolótábora igen erős hanggal tomboltak a lelátón, ami jóval hosszabban tartott, mint a nyíregyháziak korábbi gólöröme.

A mérkőzés ezek után olyannak látszott, mint a fenti eredményjelzőn az állás. Kiegyenlítetten játszott mindkét csapat. Egyetlen elhibázott passz után, már következett is egy újabb kontratámadás, melyet ez bravúros védés tántorított el a vezetéstől.

A mérkőzés 45. percében, a bíró a sípjába fújt, amivel az első félidőt állította le. Rudolf nem bánta, hogy nem volt hosszabbítás, ugyanis alig kapott levegőt. Nem nagyon volt tisztában saját cselekedeteivel. Úgy játszott, olyan hatalmas gólt lőtt és olyan támadásokat indíttatott el, melyeket még eddig egyik meccsén sem. Pedig ha felnézett a hatalmas lelátóra, a hazai szurkolók sorában, sehol sem látta Anikót. Nem jelent meg az a lány, akiről eddig oly sokat álmodozott. Csalódottnak és rosszkedvűnek kellene lennie, ehelyett úgy harcol a pályán, mint egy oroszlán.

  A második félidőre való kiérése közben egy pillanatra sem tudott visszaemlékezni Flórián bácsi szünetben elhangzott intelmeire. Helyette, gondolatai sűrűjébe merült, ahol nem látott mást, csak egy heves, boldog arcot, melynek két ragyogóan szépséges szempárja mosolygott nézett rá szerelmesen. Akármennyire is a nehezére esett felidézni azt, amit ezelőtt a lelátón is tapasztalt, egyszerűen nem tudott neki ellenállni.

Amint a két csapat elhelyezkedett a pályán, a bíró egy hosszas sípszóval elindította a mérkőzést.

   A hazai csapat birtokolta a labdát. Minden ellenük kezdeményezett támadás előtt egy vissza passzal a hátvédekhez juttatták a labdát. Ezek után már könnyebb volt kijátszaniuk a nyíregyházi csatárokat s így egyúttal időt is nyertek, csapattársaik előre törésére. Balogh, aki mindvégig figyelte, hogy Rudolf mikorra ér az ellenfél kapuja elé, nyomban előrevágta a labdát. A pálya közepén álló játékosok tehetetlenül nézték, ahogy a játékszer elhalad a fejük fölött és pontosan pattan a hazaiak csapatkapitányához.

Rudolf nem várt többet, amint megkapta a labdát, már fordult is vele a kapura. A lövésre azonban már nem maradt ideje, ugyanis egy piros mezes hátvéd alácsúszott, s nem a labdát, hanem a sarkát találta el. Rudolf fájdalmasan felkiáltott és összeesett.

   A bíró a sípjába fújt és az ellenfél kapu előtti tizenegyes pontra mutatott.

A ceglédieknek esély adódott arra, hogy a mérkőzés 52. percében megfordíthassák az eredményt. Rudolfot egyszerre ketten is segítették talpra állítani, majd rögtön nyomták is a kezébe a labdát, a tizenegyes rúgás elvégzésére. A fiú azonban gondolkodás nélkül, a nála jóval alacsonyabb Baloghnak nyújtotta a labdát. Csapattársa értetlen nagy szemekkel nézett fel rá.

-          Mit kezdjek én ezzel?

-          A szüleid itt vannak és néznek téged, láttam őket a lelátón! – mosolygott rá, kissé még fájdalmas arcon Rudolf. – Azt szeretném, ha te lőnéd a tizenegyest! Remek formában vagy és te adtad ezt a passzt is!

Ezután olyat látott, mint eddig még soha. Baloghnak mosolyra kanyarodott az ajka és elvette Rudolftól a labdát, Köszönet nyilvánítóan bólintott egyet a csapatkapitány felé és magabiztos lendülettel elindult a tizenegyes pontja felé.

Rudolf érezte, hogy a háta mögött, Norbert megveregeti a vállát, majd barátja mellé sétál.

-          Ez nagyon kedves volt tőled! – felelte Norbert, akinek legalább olyan boldog mosoly húzódott az arcán, mint Rudolfnak.

-          Mindig is felfelé akar törni, megérdemli ezt a lehetőséget!

-          Ez így igaz – ekkor Norbert a lelátó felé fordította fejét s így szólt. – Egyébként, ha érdekel…

-          Tudom, nem jött el – felelte Rudolf.

-          Akkor miért mosolyogsz? – hallatszott a kérdés, döbbent hangsúlyban.

Rudolf ekkor barátja felé fordult.

-          Mert úgy érzem, most sem vagyok egyedül! Van odafent valaki, aki kíváncsian figyel rám!

Norbertnek nagyobbnál nagyobbra kerekedtek a szemei.

-          Veled meg mi van? Egyáltalán kiről beszélsz?

Rudolf elnevette magát, majd közben barátja tarkóját csapdosta.

-          Nem érdekes barátom, nem érdekes!

Majd elfordult barátjától, de a tekintete nem az ellenfél kapujára, hanem a lelátóra szegeződött. Ismét belebotlott Zsófi vidáman mosolygó arcába. Próbált volna visszamosolyogni rá, de legbelül érezte, hogy az már nem ő maga lenne, hanem másvalaki. Egy tigris, aki, lassan de biztosan akar a céljára törni, eltaposva minden útjába álló akadályt. Ilyet legutoljára Anikónál érzett. A tigris ismét felbukkant benne. S újból az áldozatára készül lecsapni. Aki jelen pillanatban nem Anikó…hanem Zsófi.

                            Vége az első résznek