Kedves Klubtársaim! 

    Eddig, 14 részen keresztül mutattam be nektek Csikós Rudolf, NB 2-es focista, emellett hős szerelmes főszereplőmnek történetét. Mostanra elkészült a második rész, ami előreláthatólag ( szerintem ) már jóval több izgalmat s ezzel együtt választ tartogat az eddig feltett, megválaszolatlan kérdésekre. 

Akik még csak most csatlakoznak be az olvasásba, azoknak egy kis segítség jeléül, összegezném az első részt:

Rudolf a tizenéves ceglédi focista,  minden vágya, hogy meghódíthassa élete szerelmének, azaz Fehér Anikónak a szívét. Az NB 1-es bajnokcsapat, Debrecenbe vágyó fiú, azonban kételkedik önmagában, s miután egy este, egy helyi szórakozóhelyen összefut régi ismerősével, Tóth Zsófiával, már az érzéseiben is. A tizenhat éves lány felbukkanása, tetőtől-talpig felforgatja Rudolf életét. Zsófi ugyanis már kislány kora óta fülig szerelmes a fiúba. A fiúval való találkozását egy felejthetetlen éjszaka koronázza, ami eleinte gyűlöletet kelt Rudolfban, ami később már ragaszkodásként fog érezni. 

Ezek után, Rudolfnak döntenie kell. Vagy választja a könnyű utat és Zsófit választja, vagy kiáll az álmaiért és megjárja a végeláthatatlan utat, Anikó szíve felé. 

Mit mondatnék? Kellemes olvasást kívánok a második részhez! :)

                                                 A

                         Szerelem 

                               bajnoka

   A kellemetlen hideg szélfúvások és a gyakori borús felhők az égen, a nyár végét jelentették.  Immár sokkal kevesebb időre bújt elő a Nap a felhők közül, hosszan lenyúló sugarai pedig a meleg idő utolsó napjaiként ragyogták be a várost.

   A nyíregyháziak elleni győztes mérkőzést követő napon, Rudolf nem ment iskolába.   Úgy érezte, ezt a délelőttöt célszerűbb itthon töltenie, mint a szanaszét koptatott padban.  Így hát a reggeli útja, a központi orvosához vezette.   Szerencséjére nem voltak sokan előtte, így másodikként, fél óra alatt végzett is az igazolás kérelemmel.  Hazafelé tartó sétája közben, zsebre vágott kezekkel, mélabús tekintettel nézett fel a park menti magas fákra.  Hatalmas lombkoronáik voltak, melyek fölött, kedvtelen szürke felhők gyülekezete látszott ki.  Hosszas sóhajok közepette szedte lábait, át a parkon keresztül.   Mire hazaért, látta, hogy barátja, Norbert sétált nem sokkal előtte a járdán.  El is felejtette, hogy Norbertnek is iskolamentes napban van része.  Igyekezett még a házuk előtt utolérni őt. Mikor egész közel ért hozzá, játékosan megkopogtatta Norbert fejének tetejét, aki barátságtalanul nézett a háta mögé.   Rudolf ebből már leszűrte, Norbert az otthon zajlott családi veszekedések miatt buszozott át Ceglédre, innen pedig majd a nap jó részét Rékával fogja tölteni.

  Amikor hazaértek, Rudolf nekiállt a kávéfőzésnek, addig Norbert kicsomagolta Réka szobájában a cuccait. Most is rengeteg ruhát hozott. Minden bizonnyal több napot fog itt tölteni.    Rudolf nem akart kérdezősködni, ám azt sem akarta, hogy barátja úgy érezze, egyáltalán nem érdeklődik iránta, így a lelkizés helyett, egy sajtos-sonkás szendviccsel és egy kávéval kedveskedett Norbertnek.

      A reggeli feldobta Norbert hangulatát, Rudolf azonban úgy érezte, a jókedvű falatozásokat követően, mintha egy pillanat alatt kiszívták volna belőle az összes benne lévő jókedvet.   Nehezebben vette a levegőt is, szinte nem is gondolta volna, hogy életszínvonala ennyire lecsökken, hogy még a rendes levegővétel is nehezére esik.   Norbert elsőként állt fel a reggeliző asztaltól és nyomban nekiállt a tányérok elmosogatásának. Rudolf is felállt az asztaltól, az ő útja azonban a felfelé vezető lépcsőhöz vezetett.   Felment a szobájába, majd átvette a kinti papucsát, majd kellemetlen csoszogással lépkedett ki a kis teraszára.   Lehuppant az egyik székre és a város felé tekintett.    Cegléd olyan nyugodt és csendes volt, akár az óceán. Ilyenkor jó érzés volt kint ülni, szobája melletti teraszon.

Miért jött el a mérkőzésemre? Mit akar még tőlem? Miért ragaszkodik hozzám ennyire?

   Felgyülemlő kérdéseit hiába is tette fel magában, ha egyszer sehonnan sem kapott rá választ.   Barátja, Norbert hamarosan egy bögre kakaóval jelent meg, melynek tetején, vastagon állt a tejszínhab.   Rudolf mosolyogva fogadta a forró italt, s egy fejbólintással meg is köszönte.

-          Jobban tennéd, ha most azonnal felhörpintenéd ezt a kakaót, még mielőtt elolvadna a tetejéről a tejszínhab!

-          Ilyen az én legjobb barátom, legfinomabb kakaója!

-          Ha nem lennék a barátod, akkor is látnám, hogy valami nem stimmel! – hallatszott a komorabbnál komorabb mondat a fiú szájából, amivel egy pillanatra megfagyasztotta Rudolfot, aki éppen a kakaójába készült belekortyolni. Norbert helyet foglalt barátjával szemben, aki ezzel egy időbe helyezte bögréjét, a kettejük közötti kis asztal tetejére. Majd hátradőlt és színpadias mozdulattal, összekulcsolta hasán a kezeit.

-          Mit akarsz tudni?

-          Egyáltalán mit akarsz erre mondani? – érkezett a hirtelen kérdés. - Két hónapja, szinte nem lehet rád ismerni!

-          Részleteznéd?

-          Annyira hajt téged a szerelmi vágy, hogy lassan már olyan dolgokat is teszel, ami egyáltalán nem rád jellemző! Azt hajtogatod, így meg úgy vagy szerelmes Anikóba, de valahogy én mégis azt látom, amikor rád nézek, hogy csak egy katona vagy, aki parancsra cselekszik, nem pedig önszántából!

Rudolf úgy érezte, most már nem csak a levegő vétele esik nehezére, de már az is, ha barátja komor arcára kell szegeznie döbbent tekintetét.

-          Azt akarod mondani, hogy mindent érdekből teszek? Van róla fogalmad hogy mennyit jelent nekem, annak a lánynak, egyetlen csókja vagy érintése?

Hangja fokozatosabb hangosabb és indulatosabbnak tűnt, Norbert azonban cseppet sem volt feszült, hanem nyugodt mozdulattal emelte szájához a kakaós bögrét, amibe olykor belekortyolt.

-          Sajnos, nincs Rudolf! Látom, milyen friss és felszabadult, vagy ha beszélsz róla, de akkor ezt miért nem látom azelőtt, mielőtt elmennél vele találkozni? Komolyan mondom, úgy állsz ahhoz a lányhoz, mint egy matek érettségihez!

Rudolf tétlenül és annál inkább csalódott érzéssel a lelkében figyelte Norbertet, és ahogy folyamatosan issza a kakaóját. Úgy érezte, ez a beszélgetés nem történne meg, ha valaki nem ösztönözte volna Norbertet.

-          Na, jó, most komolyan! Ezt anyáék mondták neked igaz? Valld be őszintén!

-          Én be is vallom neked őszintén, ez az én őszinte észrevételem, te rólad! Kisiskolás korunk óta ismerjük egymást! Együtt játszottunk, tanultunk, fociztunk!

-          Most pedig azt akarod, hogy mondjak le Anikóról!

-          Ebben tévedsz, barátom! Nem az apád vagyok, hanem a barátod! Anikó kell neked vagy sem, én mindkettő helyzetben melletted állok! Én csak azt kérem tőled Rudolf, járj nyitottabb szemmel! S ha már olyan eltökélten nézel fel meccs közben, a lelátóra, akkor ne érjen csalódás, ha legközelebb sem Anikót látod a szurkolók között, hanem újból Zsófit!

Miután barátja befejezte a mondanivalóját, Rudolf sikeresen leszűrte, Norbert hasznos intelmeit s úgy gondolta, ezek után már felesleges ingerülten viselkednie.

-          Te is láttad igaz?

-          Amit láttam, az a barátom arca volt és nem akartam hinni a szememnek! Na, kortyolgasd csak nyugodtan a kakaót!       

  Lassan készülődött, mert Réka nemsoká végez a suliban.

Amint Norbert felállt, Rudolf megpróbálta kényelembe helyezni magát a kis székben, ugyanis eddig mereven ült, és kellemetlenül zsibogni kezdett minden porcikája. A kezébe vette kakaós bögréjét, ám a hörpintés helyett, hosszan vizsgálgatni kezdte, szemeivel, azt a néhány kortyot. Majd visszatette a bögrét, az asztal tetejére és hátrahanyatlott a székben. Sóhajtott egy nagyot, majd némán megjegyezte magában.

Vajon mit jelent a szerelem?