A

                              Szerelem

                              bajnoka

A tánctérre való séta közben, Rudolf mellkasa egyre jobban kezdett szúrni, már olyannyira hogy még levegőt is igen nehezen kapott. Már másodszorra vallott magának kudarcot: második alkalommal sem tudott nem-et mondani.

Zsófi magabiztosan haladt végig a tinédzserektől hemzsegő tánctéren, miközben erősen fogta maga mögött a fiú kezét. Rudolf akármerre nézett, tekintete barátságtalan arcokba ütközött, így nem éppen a legjobb döntésnek vélte, amikor Zsófi a tánctér közepét választotta ki kettejüknek. Ezután egy látványos pörgő mozdulattal szembefordult Rudolffal és táncra perdült.

Rudolf tekintete azon nyomban lepergett a körülötte táncolókról és meredt arccal bámult maga elé.

Hiszen ez a lány úgy táncol akár egy angyal!

 Enyhén illuminált állapotában, talán még saját magának sem tudta volna, megmagyarázni hogyan táncolhat egy angyal, de jelen pillanatban semmi más nem jutott eszébe, ami jobban ábrázolhatná a női gyönyört.

 Immár sikerült teljes mértékben elszakadni a körülötte táncoló fiataloktól, s igyekezett minden tánctudásával becsatlakozni. Ekkor még önmagán is meglepődött, hiszen még a zuhanyzófülkében is csak halkan dúdolgatott, viszont a diszkó kellős közepén már felszabadultan kiabálta a zeneszám refrénjét. Gondolata legmélyebb zugában feltette magának ezt a kérdést: ezt most csak a mai este mámora hozhatta ki belőle, vagy Zsófi váratlan felbukkanása?

 Táncmozdulatait egyre hevesebben, egyre gyorsabban vetette a lány előtt. Lassan már nem is saját kedve szerint táncolt, hanem szórakoztatásból, miután Zsófi már nem egyszer megkacagta a fiú ügyetlenségét. Amikor már kezdte elveszíteni lendülete felett az uralmat, közelebb lépett Zsófihoz; aki szintén közelebb csusszant, miután sötétbarna szemeiben, reménysugár csillant fel. Ezt követően Rudolf még egy lépéssel közelítette meg Zsófit.

Fogd meg a derekát!

 Amikor már a lány iránt érzett indulata eluralkodott rajta, tudta, hogy mostantól egészen más valaki irányítja a testét. Szemeit óvatosan lecsúsztatta a lány gömbölyű mellétől, egészen a formás csípőig majd hosszan megcsodálta. Zsófi látszólag élvezte a fiú gyönyörködését, így lassabb ütemben táncolt, amibe több csípőmozdulatot vitt. Majd egyszer csak hátat fordított és a fenekét egyenesen Rudolf hasának nyomta.

Nem látsz? Ez célzás volt! Mire vársz még, fogd meg!

 Rudolf nem látta értelmét ellenszegülni, teste új irányítójának. Olyan erősen és mélyen markolt a lány puha fenekébe, hogy szinte alig látta az ujjait. Zsófi még csak a felháborodás legkisebb jelét sem adta, helyette kiegyenesedett és teljes testével a fiúhoz simult. Rudolf képtelen volt levenni kezeit, ugyanis teste mintha görcsöt kapott volna, amikor megérezte Zsófi ápolt hajának, édes illatát. Ez a lány olyan viselkedési formát váltott ki belőle, hogy még önmagán is meglepődött; szorosan magához ölelte és olyan hosszan illatolt a finom illatú hajba, amilyen hosszan csak tudott. Erre az illatra szüksége volt.

Tudod te, hogy mit csinálsz? Ereszd el őt, de nagyon gyorsan!

    Ebben a pillanatban, mintha kicserélték volna. Ijedten megrándult és hátralépett. Újból uralni tudta testét, az ismeretlen irányítónak immár nyoma veszett. Amikor azonban Zsófi értetlen pillantásokat vetett, ő csak a vállát vonogatta és az italpult felé mutogatott. Majd hátat fordított és heves léptekkel hagyta el a táncteret.

  Felült a legközelebbi bárszékre és végigvezette tekintetét az előtte felsorakozott italos poharakon. Minden bizonnyal ezeket már kikérhette valaki és fizethetett is értük elég busásan. Rudolf azonban cseppet sem foglalkozott vele, kapkodó mozdulattal vette magához a hozzá legközelebb álló poharat, majd mohón belekortyolt. Halvány fogalma sem volt arról, hogy mit ihatott. Az íze eleinte kellemes cukros ízű volt, miután azonban lefolyt a nyelőcsövén, már fojtó hatást érzett. Szája abban a pillanatban kiszáradt, ami nyugtalanította, így újból belekortyolt, de már jóval többet leivott. A cukros zamatot hamarabb elveszítette, ám a keserű íz annál tovább tartott. Az ital gyorsan a fejébe szállt, így a hideg pultra tapasztotta homlokát és várta, hogy gondolatai ismét felelevenedjenek előtte. Erre sem kellett sokat várni: két ereje teljében lévő fiatal párt látott meg maga előtt táncolni. Valójába nem is voltak egy pár, csupán gátlástalan lendületük megszállta őket, így bátrak megtettek egymással olyat, amit azelőtt még álmaikban sem mertek volna. A lány züllött volt és meggondolatlan, de nagyon is jól tudta, hogy mit csinált, ellentétben a fiúval.

-          Haver, sokat ittál!

Rudolf hasonló ijedtséggel emelte fel fejét a pult tetejéről, majd zavaros tekintetével Norbert szörnyülködő arcával találta szembe magát.

-          Nem, dehogy csak kicsit fáj a hasam! – fogta meg a megfelelő pontot Rudolf, ahol még csak jelét sem észlelte fájdalomnak.

-          Vagy úgy! – bólintott Norbert. – Zsófit hol hagytad?

Ekkor vakon tekintett a diszkó fényekben fürdőző táncoló fiatalokra, majd észrevette, hogy Norbert is ott nézelődött.

-          Valahol bent van – vonta meg a vállát Rudolf, ezután nem is kellett magyarázkodnia, ugyanis jól tudta, hogy barátjának is úgy volt könnyebb, ha Zsófit nem látják viszont.

-          Agár meghívott minket a húga születésnapi bulijába, van kedved elmenni?

-          Persze hogy van! – vágta rá meggondolatlanul Rudolf.

Norbert elégedetten kacsintott rá, majd intett neki. Abban a pillanatban, amikor Rudolf lekászálódott a bárszékről egy hatalmasat csattant a kemény talajon. Leginkább homlokát és a tenyereit sértette meg az előre eséssel. Norbert hátrafordult, majd kétségbeesetten szaladt oda barátját talpra állítani. Szerencséjére kapott segítséget, két ismeretlen férfitól, akik nemrég Rudolf mellett söröztek.

Ettől kezdve bármi történt körülötte, mintha mellékszereplővé vált volna. Testét csupán egy élettelen résznek vélte, melyet egyik oldalról Norbert, míg másik oldalról Agár cipelt. Olykor Réka elégedetlen beszólásaira lett figyelmes, amelynek minden második szava, a Zsófi név volt.

 Enyhe képszakadást észlelt, ugyanis amikor szemeit sikerült kinyitnia, már sötét utcán lépkedtek. Úgy érezte, ezt ki kell, hogy nevesse, hiszen az előbb még a diszkóban fetrengett, most pedig ketten cipelik, de hogy hova, azt még ő sem tudta.

 Amint behunyta szemeit, már abban a pillanatban megfordult körülötte a világ. A csend és a nyugalom megszűnt, helyette hangosan dübörgő zene és fiatalok bódult éneklésének moraja csapta meg a fülét. Ezután mintha a felhők közül, egy helikopterből hajították volna, olyan erővel zuhant bele egy kényelmes rekamiéba. Amikor teste szétterült, szemei automatikusan kinyitódtak és még a körülötte álló fiatalok beszélgetésébe is be tudott csatlakozni.

-          Megmondtam, hogy hagyd őt békén!

-          Miért, ki vagy te, hogy parancsolgathatsz nekem? Azt csinálok vele, amit akarok!

-          Szépen beszélj a párommal, mert megjárod, megértetted?! A bátyámról meg leszállsz szépen vagy kitépem a hajadat!

-          Réka, nyugi itt ma este nem lesz balhé!

-          Akkor vigyétek a szemem elől ezt a ribancot vagy a csukott ablakon hajítom ki!

Rudolf jól látta és hallotta, hogy kik veszekednek felette, de még csak egy hajszálnyi bátorság sem volt benne ahhoz, hogy megszólaljon. Úgy érezte, a túlzott italfogyasztás nem csak az erejét, de a bátorságát is elvette. Viszont nem akarta elhinni, ami most történt.      Réka majdnem nekiment Zsófinak. Norbert és Agár, még egyenként is az erős fizikumú fiúkhoz lehetett számítani, azonban ketten is majdnem kevésnek bizonyultak Réka visszafogásához, aki sikeresen üldözte el Zsófit.

Ezután, újra behunyta szemeit és hagyta, hogy elnyomja az álom.

Hamarosan újabb beszélgetésekre lett figyelmes. Ketten társalogtak fölötte, mégpedig arról, hogy felvigyék-e őt, vagy inkább hazaküldjék. Végül úgy döntöttek, hogy nem küldik haza, hanem felviszik a fenti szobába és ott alhat reggelig. Fogalma sem volt, hogy kik lehettek azok, de nagyon nehezen tudták a testét megmozdítani. A lépcsőn felfelé menet, többször is bevágta fejét a korlátba, olyankor az egyik mindig rászólt a másikra hogy „finomabban!”.

 Végül egy puha és kényelmes tapintású ágyba próbálták óvatosan belefektetni, majd testét betakarták és egyedül hagyták őt a sötét szobában. A friss levegő, ami odabent terjengett, nem tudta hirtelen kijózanítani, azonban mégis jól jött neki, mivel eddig csak szúrós dohányfüstöt szagolt.

 Ekkor benyitott hozzá valaki, aki olyan vidáman felnyögött, mintha magával a mikulással találkozott volna. Ezután óvatosan becsukta az ajtót, s egy hangos kattanás következtében, be is zárta. Rudolf teste megrezzent, amikor érezte, hogy valaki fölé mászik. Olyannyira pánikhelyzetbe került, hogy még a szemeit sem tudta kinyitni, bármennyire is akarta volna. Két jéghideg kéz fogta le mindkét csuklóját, mintha a fiúnak lett volna ereje ellen állni. Hiszen még csak a szemeit sem tudta kinyitni. 

Majd az a valaki, közelebb hajolt hozzá és lágyan a fülébe súgta.

-          Olyan régóta vártam már erre a pillanatra!

Hangjában felhőtlen öröm és vágy reszketett. Amint kimondta ezt a mondatát, ajkát a fiú ajkához nyomta és vadul belecsókolt. Rudolf teljesen meg volt rémülve, egyszerre uralkodott rajta a félelem és az ital mámora. Úgy tűnt, az ismeretlen lány, aki az imént megcsókolta, előszeretettel használta ki ezt az alkalmat. Felült a fiú hasára, majd mintha felső testéről húzta volna le ruháját. Rudolf puha mellek, lágy tapintását érezte arcán, amitől teste nyomban erőre kapott. Ez az erő viszont nem kiszabadítani, hanem engedelmeskedni próbált az ismeretlen lány akaratának. Érezte, ahogy a csupasz mellek, jobbra-balra simogatták forró arcát. Ezzel azonban nem volt egyedül, ugyanis mintha kívánkozó nyögéseket hallott volna a lány szájából.

 Ekkor erősen belemarkolt a hajába és felhúzta Rudolfot, egészen ülő pozícióba. Mélyen belenyomta melleibe a fiú arcát, ő pedig önfeledt nyögéssel hanyatlott hátra.

 Rudolf élettelenül hullott vissza az ágyra. A lány szinte hihetetlen gyorsan és ügyesen húzta le róla a felsőjét úgy, hogy még csak egy centire sem kellett felemelkednie az ágyról. Majd ismét közelebb hajolt és finom csókokat nyomott a fiú nyakára. A csókok azonban egyre jobban kezdtek lejjebb csúszni Rudolf testén. Amikor elérték a köldököt, a fiú belemarkolt a paplan huzatba, de nem tudott ellenállni az érzésnek. Hangos csattogós zaj közepette rántotta le farmernadrágjáról az övet, majd mikor a zipzár is lehúzódott, Rudolf azonnal magához tért.

-          Zsófi! – ejtette ki félhangon a felette ülő lány nevét, aki megriadt a fiú éberségére. Sem felső, sem melltartó nem volt a lányon, így Rudolf a szabadulás gondolata helyett, lázasan csodálni kezdte a gyönyörű melleket. A lány gyönyörű lenhaja, két oldalt lógott le meztelen vállára, izzó szemei pedig szeretet éhesen szegeződtek Rudolfra. Zsófi pedig ügyesen kihasználta ezt az alkalmat is és mindkét kézzel az ágy széleihez szorította Rudolf csuklóit. Amikor a lány meztelen mellei még jobban az arcába mélyedtek, érezte, hogy két ruhadarabbal, erősen az ágy széleihez köti a csuklóit. Ezután diadalittasan a fiú arcába mosolygott, ujját pedig játékos mozdulattal húzta el az ajka előtt.

-          Te már az enyém vagy! – suttogta kéjesen Zsófi.

Azzal jéghideg tenyereit a zavarosan lüktető mellkasra tapasztotta és óvatos mozdulattal a fiúra ült. A két tinédzser egyszerre nyögött fel, amely hosszan visszhangzódni kezdett a szobában. Rudolf bármennyire is próbált, nem tudott még csak moccanni sem. Csuklóit már sebesre dörzsölte, lábain pedig iszonyatos görcs futott keresztül. Mégis mindennél kellemesebb érzésben volt része.

  Zsófi eleinte lassú és finom mozdulatokkal mozgott rajta. Miután testén eluralkodott a vágy, mozdulatait egyre fokozatosabb rezgések befolyásolták. Rudolf egyszerűen képtelen volt mozdulni, mivel a lány egyre intenzívebben mozgott rajta, s ezzel együtt, kellemesen bizsergető érzéssel tölti el őt.

  Ezután újból felhúzta melléhez a fiút; ekkorra már képtelen volt korlátozni érzéseit. Vadul felkiáltott és erősen Rudolf hajába markolt. A fiú egy csepp fájdalmat sem érzett, ugyanis testén pillanatok alatt olyan érzés hatolt végig, ami mindennél kellemesebben töltötte el. Ekkor Zsófi mozdulatai már lassulni kezdtek. Ezután visszalökte Rudolf fáradt testét az ágyra, majd ráhasalt az izzadt felső teste. Amint ajkuk összeért, vadul egymásra lihegtek, mintha kiló métereket futottak volna.

  Rudolf úgy érezte, mintha egy porszívóval szívták volna ki belőle a maradék energiáját, ugyanis még az ujja hegyét sem tudta mozdítani. Minden végtagja élettelenül hevert mellette. Zsófi lágyan belecsókolt az ajkába, aztán fáradtan a teste mellé feküdt, végül pedig egy nagyot szusszantott.

A fiú szemei fokozatosan csukódtak le, utána már nem emlékezett semmire, ugyanis mélyen álomba merült.