Krisz kemény talajon ért földet. Teste megrezzent, bordái pedig iszonyatosan megfájdúltak. Amikor szemeit kinyitotta, hallk lépteket hallott, éppen felé közeledni. A Lin szellem volt, aki álmában támadta meg. Mostanra emberi alakot öltött, és olyan hosszú lepel lógott testén, aminek a végét nem lehetett látni.

 " De rég vártam már erre a pillanatra"

Amikor Krisz felállt, észrevette hogy a Lin szellem szája nem mozgott, a hangot mégis tisztán hallotta. Még sosem tapasztalt ilyet. 

 " Tudtam, hogy eljön az az idő, amikor végre szemtől szemben állhatunk egymással"

Ami a legjobban megrémisztette Kriszt, az a szellem arcán ülő gúnyos mosoly volt. Ez is tükrözte a benne rejlő kegyetlenséget.

A Lin szellem egy hirtelen mozduattal, meglendítette kajrát, s egy vörös láng csóvát röpített ki belőle. Méghozzá egyenesen Krisz felé. A fiú lehasalt, és érezte ahogy a forró támadás elhalad fölötte. Azon nyomban elöntötte a düh. Elege lett a folytonos félelemből. Hirtelen felpattant, és ahogy csak bírta, egyre több áttetsző energia gömböt lökdösött. A támadás mind pontosan ért célba, de hatástalan volt. Mind ping pong labda módjára pattant le a Lin szellem testéről. 

Váratlanul egy magas férfi szelleme jelent meg, amely mindkettőjük figyelmét felkeltette.

 " Ha mégegyszer megtámadod a fiút, a Bölcs Tengely hatalmával foglak elpusztítani!"

A mély és határozott hangot a férfi adta ki, de a szája, ő neki sem moccant. Krisz megfigyelte, hogy az imént megjelent férfi hasonlított az édesapjára. Arcállása és hang vitele meg is felelt, de haja hosszabb volt és barna színű. Ami különös volt, hogy szemei helyén két fekete lyuk látszott. Pont mint Balla Dánielnek.

 " Csak nem akarod rám uszítani a Bölcs Tengelyt kedves, Gergő?!"

Amikor a Lin szellem szembe fordúlt vele, ízléstelen hangon szólította meg. Ezek szerint ismerik vagyis ismerték egymást életükben, de nem nagyon kedvelhették.

 " Jól tudod, hogy úgy meg lehet semmisíteni egy Lin szellemet is!"

A férfinak magabiztosnak tűnt, és látszólag kész volt arra, hogy bármelyik pillanatban megtámadja az Lin szellemet. De egyhelyben állt, és várta a megfelelő alkalmat.

 " Nem hinném, hogy én lennék az, akit meg kell semmisíteni!"

A szellem idegesítés céljából kerülhetni kezdte a férfit, aki azonban továbbra is magabiztosan nézett előre.

 " Azt ajánlom fejezd be az értelmetlen bosszúdat Andor, ez a fiú nem tehet semmiről!"

Majd erre megtorpant a Lin szellem, - akit ezek szerint Andornak hívnak - de röpke pillanat múltán, továbbsétált.

 " Túl sok energiámat és időmet fektettem ebbe a bosszúba ahhoz, hogy csak úgy befejezzem! " 

Andor ismét megtorpant. Alaposan szemügyre vette a férfi szellemét, és végül arcát, bosszú torzította el. 

 " A nagy magyar, aki oly sok embert mentett meg önmagától! Csak éppen saját magát nem tudta megvédeni! Sokszor elgondolkodtam azon, vajon miért adtad fel olyan könnyen az életed. De rájöttem! 

Andor ekkor Krisz felé fordúlt, majd befejezte a mondatot.

 " Elgyengített a szeretet "

Majd ismét meglendítette a kezét, és egy újabb vörös láng csóvát indított el. Krisz összehúzta magát, hiszen már nem maradt energiája ahhoz, hogy lemásolja a Lin szellem képességét. Az utolsó pillanatban azonban Gergő a fiú elé ugrott. A támadás lepattant róla, és szerte szét szóródott a talajon. Mielőtt Andor ismét támadhatott volna, Gergő megpördűlt a saját tengelye körül s egy hosszú korbácsot rántott elő az oldalából. Majd villámgyors mozdulattal, egy narancs sárga színű karikát rajzolt a levegőbe. A karika elindúlt Andor felé, és pillanatok alatt összerántotta. Akárhogyan is kapálódzott, nem tudott belőle szabadúlni.

Az imént, a Lin szellem nagy magyarnak becézte ezt a szellemet, és azt is hozzátette, hogy sok sok embert mentett meg önmaga elől. Talán ő lenne a nagy Csikós Gergő? Aki 1784-ben alapította meg a Kolóniát? S most pedig Krisz védelmére kel?

Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a harc eldőlt. De ekkor a karika homokká változott és mire földet érhetett volna, eltűnt. Andor mérgesen felkiáltott - ekkorra arca már elszürkült a dühtől - majd a magasba emelte mindkét karját. 

Meg sem lendítette a kezét, de a magasból ezernyi vörös lángcsóva kezdett potyogni. Kriszt és Gergőt vették célba, de a szellem ledobta magáról köpenyét s burokként betakarta vele a fiút és önmagát is. Amikor Andor csalódottan emelte le karjait, a láng csóva eső abban a pillanatban befejeződött. 

Krisz kibújt a köpeny mögül, és észrevette hogy a sok sok támadás parázsló krátereket hagyott maga után, ami körülvette őket. Nem gondolta volna, hogy egy Lin szellem fogja a vesztét okozni. Mert azt már nem remélte hogy élve meg fog menekülni. Andor csöppet sem fáradt el, s ezt az arcán ismét megjelenő gúnyos vigyora is jelezte. Ráadásul az a hatalmas kicsapongó energia, ami belőle áramlik.