Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A fiatal királyfi egy reggel arra ébredt, hogy elvesztette a jókedvét. Mivel előző este még megvolt, amikor a szomszédos vár királyával borozgatott, hát a királyfi tanácstalanul ingatta a fejét.
Mint mindig, most is jobb kezét, az üde szépségű Annát, a szolgálólányt kérdezte meg:
- Annácska, mondd már meg nekem, hogy van az, hogy tegnap még jókedvem volt, ma meg úgy érzem magam, mintha mindenem elveszett volna?
Anna hosszan elnézett a királyfi mellett, amíg gondolkozott. Nem tudta, mit válaszoljon. Sejtette ugyan, hogy mi a királyfi legnagyobb bánata, de hogy is közölhetné ezt a fiatalemberrel?
Továbbá azt tudni kell, hogy Anna titkon szerelmes volt a királyfiba. Számos alkalommal próbálta is jelezni érzelmeit, de a fiatalember valamiért soha nem vette észre közeledési szándékát.
Némi töprengés után végül így válaszolt:
- Nem tudom, királyom, mi lehet pontosan a baj, talán nem találod a boldogságot? – kockáztatta meg a kérdést. A királyfi reakcióját látva felcsillant a szeme. Mintha megértett volna valamit a fiatalúr.
- Ez az! – kapott a homlokához a királyfi. – Elveszett boldogság! Anna, drága, hálásan köszönöm, hogy ezt elmondtad!
Anna nem értette teljesen, mire jött rá a királyfi, de nemsokára ezt is megtudta.
A királyfi lovagokat hívatott a palotájába. Tizenketten voltak, mind tetőtől talpig páncélban, felfegyverkezve.
- Lovagjaim! Ezennel megparancsolom, hogy keressétek meg, és hozzátok ide nekem a boldogságot!
A lovagok értetlenül összenéztek.
- Hogy mit? – kockáztatta meg a kérdést az egyik.
- A boldogságot! – csattant fel a királyfi. – Mit nem lehet ezen érteni? Keressétek meg, és hozzátok elém!
A lovagok tanácstalanul elsomfordáltak.
Vágtattak fakó lovaikon, hegyeken, völgyeken, síkságokon keresztül. Összeszedtek mindent, amiről a boldogság szó eszükbe jutott: aranyat, ékszereket, finom ételeket, csinos fehérnépet. Merték remélni, hogy ezekkel majd meghozzák a királyfi boldogságát.
De a királyfi dühösen felpattant, amint a lovagok hozományait meglátta.
- Mégis mire véljem ezt? Azt mondtam, hogy a boldogságot hozzátok el nekem! De még mindig nincs jókedvem!
A lovagok remegtek félelmükben – volt is okuk rá. A királyfi belekezdett a szokásos szövegébe, amivel a nem engedelmeskedőket halálra szokta ítélni.
Anna azonban közbevágott:
- Uram, királyom, légy könyörületes, kérlek! Ezek a szerencsétlenek azt gondolták, hogy majd ezektől boldogabb lesz fenséged.
- Jó, jó – enyhült meg a királyfi. – Éppenséggel nem szükséges kivégeztetnem őket. De mégis mit kéne tennem? Hogy szerezhetném vissza a boldogságot?
- Hát… - kezdte Anna bizonytalanul. – Lehet, hogy nem is kell visszaszerezned. Lehet, hogy itt van… veled…
Többet nem mert mondani, bár szíve szerint a királyfi tudomására hozta volna érzéseit.
- Nem értem… - morfondírozott a királyfi. – Ha itt van velem a boldogság, amitől jókedvem lehetne, miért érzem mégis rosszul magam?
- Talán valami még hiányzik…
- Mégis mi?
- Esetleg egy asszony?
A királyfi szeme elkerekedett. Hálásan Annára nézett, és megszorította a lány kezét.
- Anna, ha te nem lennél, nem is tudom, mi lenne velem – mondta. – Mindig tudod, mit kell mondanod. Hát persze! A szerelem az, ami hiányzik nekem!
Anna szíve hevesebben dobogott. Most végre talán észreveszi… talán…
De a királyfi máris az embereihez fordult.
- Ezennel kihirdettetik, hogy feleséget keresek magamnak! Hívjátok ide a környék összes asszonyát, leányát, hadd válogassak közülük!
Délutánra oda is csődült a környék apraja-nagyja. Volt ott sokféle leány, asszony, sorra járultak a királyfi színe elé, aki azonban rendre elutasította a jelentkezőket. Az egyik túl kövér volt, a másik túl sovány, a harmadiknak töredezett a haja, megint másnak a szeme állása nem tetszett a királyfinak. Volt egy, aki ugyan szép is volt, okos is, de ez meg sokat olvasott. A királyfit meg nem nagyon foglalkoztatták a könyvek, hát elküldte ezt is.
Estére, mikor már elfogytak a jelentkezők, a királyfi szomorúsága ismét visszatért.
- Nem értem. Annyi nőszemély felsorakozott itt, hogy lehet, hogy egyik sem lobbantotta lángra a szívemet?
- Mert a szerelem nem így működik – vágta rá Anna, kissé talán nyersen.
A királyfi nem ütközött meg a stílusán, hanem csak kíváncsian ránézett a lányra, és megkérdezte:
- Hanem hogyan?
- Hiába keresed a szerelmet, királyom, égre-földre, azt nem fogod megtalálni, csak ha elég nyitott a szíved, és nem ejt rabul túlzottan a vágyakozás.
A királyfi elgondolkozott.
- Ezt nem értem – csóválta meg a fejét. – Hogy létezik az, hogy keresek valamit, mégsem találom?
- Mert amit keresel, ott van benned. Először ott kell megtalálnod, aztán lelhetsz rá odakint is.
A királyfit annyira megérintették a lány szavai, hogy hirtelen szóhoz sem jutott. Anna kapva kapott az alkalmon, és így folytatta:
- A szerelem az magától jön. Akkor, amikor a legkevésbé vágysz rá.
- De… hogyan?
- Lehet, hogy már itt is van?
- Hol?
- Itt…
- Hol van?
- melletted…
A királyfi végre belenézett Anna igéző kék szemébe, és ekkor megtörtént a csoda, a felismerés, a varázslat…
Harmadnap összeházasodtak, Annából királynő lett.
Később három szépséges gyermeknek adott életet, ráadásul megtanította a királyfit, hogyan is kell igazán szeretni. A királyfi pedig soha többé nem vesztette el a jókedvét.
Máig is élnek, ha meg nem haltak.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A királyfi és a boldogság
A kis béka
Mini mesék XI.
Mini mesék X.