Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Csaba mérges
Nem úgy, amikor elmegy az utolsó meccsünkön a tippmix, és nem is úgy, amikor
spontán meghalunk, mert nem küldtünk tovább egy hírlevelet, dehogy. Ennél jóval
egyszerűbb és emberi oka van: romokban minden, amit eddig felépített. Ott áll a
kerítésnél, és figyeli Saroksárt, ahogy a füst lassan szál föl a romok közül, s
azon gondolkodik, vajon a település, vagy az ő törékeny lelke szenvedett e
nagyobb sérülést. Fogalma sincs ki indította el az egész balhét, de egy
valamiben biztos: megkeresi, megtalálja és megöli az elkövetőt, pont mint az
álomgyári filmekben. Talán pont ez kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön,
ez esetben hős lenne, újra a középpontba kerülne, a nők imádnák, pénze és
hatalma lenne, amiről mindig is álmodott. Különböző interjúkra hívnák, hogyan
kapcsolta le a turulosok vezérét, kalandjáról könyvet írnának, a jogokból pedig
élete végéig elélne.
Szép remények… Aztán rádöbben, hogy elkalandozott. Nem vezet ez sehova,
megtanulta ő már, a siker titka a fegyelem, és kitartás, jelen esetben minél
több turulost a túlvilágra küldeni, s nem meghalni. Habár 60 töltényt kapott,
ami egy géppisztolynál nem sok, számára az utóbbi tűnik nehéznek, nem az a
nyugodt típus, aki bevárja az ellenséget. Egyedül abban bízik, hogy elkapja az
egész „hangulata” és ki se mozdul a fedezékből, esetleg néha viszonozza a
tüzet.
Labanc még a sorban áll, ha szerencséje van, puskát kap, így legalább
támogathatnák egymást. A kert teljesen átalakította a milícia. A bokrok
jórészét legalább egy órája kiírtották, helyükre különböző sátrakat állítottak,
némelyben a sebesülteket ápolják, másokban pedig felszerelést osztanak. Páran a
kerítésen kívül az úton, az ágyúk köré homokzsákból építenek falat, hogy a
tüzéreket védjék, kérdés mennyit ér az egész tankok, vagy úgy egyébként bármi
ellen. Csaba egyedül a milícia páncélosaiban bízik, de azokból is csak fél
tucat áll rendelkezésre, ami nem túl bíztató, mivel az ellenség…
- Zavarhatok? – lép mellé Labanc. A válasz pedig nem, és ne is kérdezze miért,
különben is hagyja őt mindenki békén, majd a harc után, már ha túlélik,
cseveghetnek egy kellemeset, mintha nagyobb gondjuk nem lenne
- Nyugodtan – feleli halkan, szemét továbbra se veszi le a település romjairól.
Labanc sóhajt egyet
- Aggódsz a családodért? – Válaszra se méltó a kérdés. A cigány mintha kicsit
zavarodott lenne – Hogyne tennéd – válaszol magának halk - Nekem a fiam volt,
veletek egy osztályban és.
- Fogalmam sincs mi lett Gazsival – Szakítja félbe a mondatot Csaba – Gyanítom
a többiekkel tartott a Nyúl birtokra, de ha megbocsát, túlságosan nem izgat, mi
történt a maga porontyával. Azok után, hogy a riasztás ellenére folytatta volna
a dolgozatírást – látszott a társán, hogy megnyugszik, miközben hallja a
bíztató szavakat. Azért Labancnak is fennakad a szemöldöke az utolsó mondattól.
Lehet, hogy az ifjabb Labanc egész egyszerűen egy született Darwin-díjas tehetség
lenne?
- Köszönöm a választ – feleli felszabadultan. Most, hogy a kérdések elfogytak,
jobban szemügyre tudja venni Laci a társa felszerelését. Kivételesen jól járt,
puskát kapott Labanc, így legalább van, ki fedezze a harc alatt. Fejére még
nyomtak egy két mérettel nagyobb acélsisakot jóvanazúgymajdmeghalúgyis
elgondolással, és útjára is bocsájtották kimúlni, vagy bánják is ők minek.
Megszólal a sípszó.
A turul csapatok újra megindulnak. Egész eddig a horizonton várakoztak, kétség
kívül csapatösszevonás történt. Nincsenek parancsok, nincs ki ordítson a
másikkal, mindenki tudja a dolgát, mindenki a kerítésen kívülre rohan a
homokzsákok mögé, vagy pedig be az épületbe, és honnan kívánnak tüzelni. Páran
az út menti bozótosba ugranak be, egyrészt ne lássák őket, másrészt fedezni a
tábort több oldalról is. Az ellenség a főúton közelíti meg a birtokot, jórészt
páncélosokkal, akiket a gyalogság kísér. Csaba az egyik kerítésoszlop mögé
bújt, hogy majd az első rohamot kapja telibe, Labanc pedig ott gugol mellette,
és célra tart. Teljesen mást érez, mint amilyenre számított, nem fél, nem
gyűlöl.
Dühös.
Mint a kisgyerek, kinek elvették a játékát, és épp ezért nem biztos benne, hogy
meg tudná húzni a ravaszt, a történtek ellenére. Pedig hosszasan bizonygatta
mindenkinek, sőt magának is, ha a lehetőség adott lesz, majd visszafizeti a
számlát, de most… érzi a haragot, a gyűlöletet, mégse tudja megtenni. Az ágyúk
eldörrennek, az út mentén pedig fák dőlnek ki, és tankok robbannak fel. Különös
véletlenek egyvelege lehet ez. Újabb ágyú dörrenés, azonban erre már érkezik a
válasz, a pechesebbek pedig utat nyertek a túlvilágra ezzel. Ennyit a
homokzsákokról. Óvatosan kitekint az oszlop mögül: a tankok csatasorba
rendeződtek, a gyalogság pedig mögöttük haladhat, mint fedezék gyanánt. A
milícia páncélosainak motorjai is felzúgnak, és csikorogva ugyan, de
megindulnak a csatában, az ágyúk támogatásával. Nem is az ő harca ez, hanem a
gépeké, ő csak egy szemlélője az egésznek. Az épületből valaki páncélököllel
tüzel az egyik ellenséges tankra, ám célt téveszt. Nem úgy, mint az ellenséges
páncélos, ami a következő pillanatban kiszedi a delikvenst az épületből. A maradványaira hulló törmelékek miatt az
illető temetésével se lesz sok baj. Csaba finoman a földre rogy. Nem tudja, mit
tegyen, vagy hogy mi történik, csak szorosan markolja a fegyvert. Ami jólesik
az önbizalmának, hogy nem ő az egyetlen ilyen, a sátrak mentén több önkéntes is
a földre rogy, kezüket a fülükre teszik, s úgy várnak a csodára.
Eldördül az első lőfegyver. A milícia páncélosai miatt a turul csapatok
szétnyílnak, a gép a gép ellen indul, az ember az ember ellen. A lázadók
ordítva rontanak a védőkre, akik először fel se fogják mi történik, a lövészek
kapnának a fegyverükért, de késő, a golyó a mellkasukba fúródott. Labanc nem
habozik, célra tart, majd lő. Csaba kibiztosítja a fegyvert, nyel egy nagyot,
majd gondolkodás nélkül kivetődik a nyílt terepre, és lő. Céloznia se kell, a
rohamot konkrétan az első golyózápor elkaszálja, s az már csak a képzeletére
van bízva, ő mennyit küldött a túlvilágra. Néhány lázadónak sikerült a
homokzsákok mentén fedezékbe húzódni, ők viszonozzák a tüzet, igaz a célzást ők
is hanyagolják.
- Látod őket? – kiállt Labancnak zihálva. A cigány meglepően nyugodtnak tűnik,
miközben fürkészi a csatamezőt.
- Igen – feleli egyhangúan – az út jobb oldalán, a középső ágyúnál nézd – több
se kellett, s Csaba kezében a fegyverével egyszemélyes rohamot indít az
ottaniak ellen. A támadóknak reagálni sincs ideje, Csaba célzás nélkül beléjük
enged amennyit csak lehet. Puska durran, ám nem őt éri a találat, hanem egy
turulost egy másik homokzsák mögül. Több se kell, hogy földre vesse magát, és
azt keresse, vannak e még itt túlélők. Fegyverét gyorsan ellenőrzi: kiment
minden töltény. Sebaj, kezébe kap egy másikat. Nem mer megfordulni, és felmérni
a terepet, nehogy agyon lőjék, s különben is olyan fiatal még a halálhoz… Még
akkor is, ha nincs miért éljen, és mindene elpusztult. A társai közül követik
páran a példáját, és rohamot indítanak a megmaradt támadók ellen. Heves tűzharc
veszi kezdetét, aminek a közepén ő van, csak nem mer beleavatkozni, hiába
hergeli magát, hogy támogassa a többieket, nem képes arra, hogy meg is tegye.
A problémát végül maguk a turul madár fiai oldják meg, eldobják a fegyvert, a
kezüket pedig magasba emelik. Csaba végre kitekinthet a búvóhelye mögül: Az
ellenséges páncélosok megfutamodtak, a milícia csak a tankok felét vesztett.
Kivételes győzelem született, ő pedig alig akarja elhinni, hogy túlélte. Megint
a földre rogy akaratlanul, de most nem a háborús sokk miatt, sokkal inkább mert
elhagyja az ereje. Most érzi csak igazán a bűzét a holtaknak, de őszintén, nem
zavarja ez őt, sőt: élvezi, mert él. Kínjában még nevet is az egész
abszurditásán, de el is hallgat hamar. Feláll újra, a puskáját eldobja, és úgy
indul Labanc irányába. A cigány elégedetten mosolyog.
- Elég lesz – közli nyersen Csaba – még közel sincs vége ennek a rémálomnak…
- Tudom… De a csatát megnyertük, és egyelőre csak ez számít – feleli, és
látványosan elterül a földön. Csaba elfintorodik az egésztől.
- Beszélnem kell Lacival – Ezzel ott is hagyja a társát, és megindul a bejárat
felé. Nem kell sok és újra a Cigány család nappalijában találja magát. Kukta a
kanapén hever, és továbbra sincs magánál, Cigányné szerint rengeteget kell még
pihennie. Laci az ablakból nézte végig a harcot, nyoma sincs együttérzésnek,
borzalomnak, vagy a halottak miatt undornak. Közömbös, és magabiztos. Lehet még
tényleg jó vezér lesz belőle, bár ő inkább nem foglalna állást, nem ért Csaba
az ilyesmihez.
- Jó munkát végeztél – közli nyersen, és Csabához lép – elismerésem a
bátorságodért. Pont a magadfajta fickókra van szüksége a településnek, hogy
felszabadítsuk – Üdítő újdonság hallani a lehetséges felszabadításról, látszik,
hogy a tanács nélkül életképes is lehet a vezetés.
- Csak nem csináltál valami hasznosat, amíg mi harcoltunk? – ámul el cinikusan
Csaba, mire Laci csak elmosolyodott, megvillantva jó sárga fogait.
- Én? Dehogy… legfeljebb ittam egy kicsit – ujjával az asztalon heverő, üres
üvegre utal – egész jó évjárat volt. Na de ez lényegtelen, miután megittam, megvilágosodtam. Megvan, hogyan szerezhetnénk vissza a települést – amilyen
beleéléssel mondja, még a teleshopossok is elhinnék. Csaba kétkedően áll a
dologhoz, kezeit összekulcsolja, és így kérdezi meg
- Na és hogy? Egyébként nem másnapos voltál? – Laci megrázza a fejét.
- Már elmúlt, a csatát pedig… Nem tudtam volna feldolgozni józanon.Mondjuk így se sikerült, de az esélyt mindig meg kell adni. A kérdésre
pedig visszatérve :Gerilla harcmodorral. – Csaba összehúzza a szemöldökét – nem
kell értened miért. Csak fogadd el. Nyúltam én valaha mellé? – Csaba szólni
kíván, de Laci csöndre inti. Őt csak ne kritizálja holmi alattvaló. A katona
ezek után jobbnak tartja, ha magára hagyja az örökös, és inkább keres valamit, amivel
elfelejtheti a napot, és a birtok ura ötleteit, hogy másnap újra a régi,
unalmas kis életében ébredjen.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Polgárháború (VI)
Polgárháború (V)
Polgárháború ( IV)
Polgárháború ( II )