Amatőr Írók Klubja

Vércseppes rózsák

Vércseppes rózsák 1.

-Volna kedved nekem dolgozni?-nézett rám csillogó tekintettel Rika

-Hát,nem is tudom nagylelkű ajánlat,de...

-Ne butáskodj,édesapád elmondta mennyibe kerül a művészeti iskolád de azt is, hogy tőle nem vagy hajlandó pénz elfogadni!- mosolygott szivélyesen az asszony.

-Dolgozz nálam és egy hónap alatt megkeresed az egész évi tandíjadat!-kotorászott a táskájában majd felém nyújtott valamit. Elvettem tőle egy cetlit.

-Ez a címem,ha döntöttél itt keress!-azzal elegánsan távozott.

Csak bámultam a hófehér ,aranyszegélyes lapocskát. Ilyen lehetőség nem adódik gyakran... talán meg kellene ragadnom! De anya halála óta még saját magamban sem bízok.Megeshet túl mélyen meredtem a névjegyre,mert Conor szavaira összerezzentem.

-Na mit mondott a boszorkány?-nevetett a saját kis viccén... Az évfolyamtársam ennek tetejébe még ugyanazon helyen is dolgozunk,mondhatom remek.Fiút a virágüzletbe!Igaz,helyes a srác és még magas is, ez már eleve jó párosítás, viszont az még rátesz,hogy a testalkata izmos.Aranyszőke bozontja valamint jegkék szeme ellenálhatatlanná teszi. Sajnálatos módon ezt az összhatást is el lehet rontani,mégpedig ha nőcsábász ez a bizonyos egyén.

-Ne nevezd így őt,amúgy meg az a lány ott téged néz!-erőltettem magamra mosolyt.

-Melyik? Az a kis szöszi szoknyában?-kutatta szeme az üzletet.

-Nem, a kis vörös a sarokban!

-Istenem Jocelyn, eszednél vagy?-hüledezett.

-Szóval mit mondott neked a divatboszi?-jelentőségteljesen nézett a szemembe de nem fogom elmondani neki akárhogy is próbálkozik.

-Azt hogy ismeri apát.-füllentettem,végül is csak nem árt ennyi senkinek! Közben lesöpörte a pultot.Néha úgy érzem mintha két személyiség lakozna benne, az egyik aki óv és véd,és a másik aki ingerülté és nyugtalanná tesz.

Aztán nem kérdezett.Én pedig nekiálltam vízbe rakni a piros cirmos szegfüket.

Címkék: novella