ˇˇˇ

Körülbelül 20 perc alatt hazaértem. Apám már háromszor keresett, de nem vettem fel. Nem akartam bemenni. Leraktam a cipőimet a tornácra, majd a kert felé vettem az irányt. A fű már elég rég volt levágva ahhoz, hogy ne legyenek száraz végei, amik böknék a talpam. Azután a cipő után, ez maga volt a „pokol”. Leültem egy nemesített akác tövébe, ami a kert hátuljában állt. Nem volt nagy, de az árnyékában pontosan elfértem. Úgy döntöttem megnézem mi az, amit még tudnom kell. Elővettem a tömött borítékot melyen csak a címzett neve és egy pecsét volt feltüntetve. A többi adat hiányzott, és ami még szokatlanabbnak tűnt a boríték fekete volt, akár egy temetési meghívó borítása.  A szöveget lila tollal írták, de bármit is rejtett tetszett ez a furcsa kompozíció. Azt hinnénk az ítás a sötét színek miatt nehezen olvasható, de ez nézőpont kérdése. Az emberek nehezen tudnák kivenni a betűket, de a fajtámbeliek gond nélkül látják. Mármint ha az információim helyesek, mivel én nem teljesen úgy érzékelek, mint ők. Valószínűnek tartom, hogy azért nincs a borításon több információ, hogy ne keltsen feltűnést, és ne kerüljön illetéktelen kezekbe. Nem lenne jó az iskola számára, ha a kelleténél több ember szerez tudomást a létéről. Felhajtottam a ragasztást és kihúztam a papírokat. Kettő levél volt, de ezek már rendes nyomtatópapírra nyomva. A legfelsőt kihajtottam, de rögtön be is csuktam, mert egy melléklet volt. Na, tessék ennyit a meglepetésekről, gondoltam gúnyosan. Most az eddig lábamon fekvő papírért nyúltam, kizárásos alapon ez lesz az, amit először el kellene olvasnom, ígyhát belekezdtem.

Felvételi tájékoztató

Az eddig nyújtott teljesítménye, és eredményei tükrében iskolánk, igazgatójának határozata alapján, ön felvételt nyert intézményünkbe.

Nem csupán egy olyan, helyen tanulhat, ahol tanáraink legjobb tudásuk szerint oktatják diákjaikat, de a való életre is felkészítik őket. Az átlagos iskolákkal szemben, kivételes lehetőségeket nyújt, és egyre meghatározóbb szerepet tölt be. Az elszigeteltség, mely az elhelyezkedésből adódik, nagy előny melyet az iskola alapításánál is figyelembe vettek. Általa külső behatások nélkül, nyugalomban végezhetik dolgozóink, és tanulóink a munkájukat. Fontosnak tartjuk a közösségek jó

összeszokását ezért a tanulók állandó jelenléte megkövetelt. Az elszállásolás is iskolánk területén történik. A hazautazás az alábbi időpontokban engedélyezett:

Július 29 - szeptember 1

December 20- január4

Ezeken az alkalmakon kívül, bentlakásos iskolaként működünk, de a messziről érkezők számára az iskola a szünidőkben is nyitva tart.

 A létszám minden évben egyre nő, és a visszajelzések alapján, az eredményességi fok is. A tankönyvek és egyéb eszközök beszerzéséről mi gondoskodunk, továbbá az étkeztetést is saját konyhai főzéssel oldjuk meg (étkezések időpontjai a mellékleten). Az elméleti órák mellett gyakorlati képzést is nyújtunk, a tanuló irányultságától függően, továbbá fejlesztjük őt, minden téren. Az alap óraszám mellett szabadon választható tárgyakból is indítunk csoportokat, azok számára, akik egyes tantárgyakkal az órán tanult anyagon kívüli érdekességeket, történeteket szeretnék hallani. Természetesen a sport is elengedhetetlen része a napi életvitelnek, pont úgy akár egy jó könyv, ezért létesítményünk rendelkezik sportpályával és egy könyvtárral, melyben a könyvek segíthetnek felkészülni a házi dolgozatokra, gyűjtőmunkákra, kiselőadásokra.

Remélem e tájékozató tartalmazott számára hasznos információkat, amikre, mint iskolánk esőéves diákja szüksége lesz. (További tudnivalók a mellékleten.)

ﻷ        Jean Pollin

Igazgatóhelyettes

Melléklet

Napirend:

7: 15 ébresztő

7:30 – 7:45 reggeli

8:00 tanítás kezdete

9:45 órák közti étkezés

12:50- 13:20 ebéd

15:00- 19: 00 csoportos órák, gyakorlati képzések

19:15 vacsora

22:00 takarodó

A napirend nem teljes, csak a főbb időpontokat tartalmazza.

Az érkezés dátuma, 2011-08-23

A tanévnyitó pedig 2011-09-01 lesz

Az érkezéstől a tanévnyitóig számított egy hét diákjaink beszokásához, és a zökkenőmentes évkezdéshez szükséges.

Az iskola, elsős tanítványai számára, küld ki vezetőket, akik kíséretet nyújtanak az odautazáshoz. Ők a 0696/ 969-696 -os központi számon elérhetők.

Kérjük a következő leválasztható orvosi nyilatkozatot töltse ki, majd az érkezést követően adja le iskolaorvosunknál.

tanuló neve:

születési dátuma:

orvosi kezelést igénylő betegségei:

gyógyszerérzékenység:

TAJ- száma:

anyja neve:

születési dátuma:

apja neve:

születési dátuma:

a tanuló családjában előforduló betegségek:

egyéb megjegyzés:

Hát ez csodás. A leginkább megdöbbentő az volt, hogy mennyire el tudják palástolni a dolgokat. Ezt a levelet olvasva, senki meg nem mondaná, hogy kétvérű tanítással dolgoznak. Persze célzások vannak, de egy olyan valaki, aki nem tud a létezésünkről, nem fogja rögtön a stikliket keresni, és ezt az is tudta, aki megírta a szöveget. Most itt ülök a kertünkben, de a tény, hogy két hónap múlva majdhogynem az ellenségeimmel zárnak össze, megrémít. Persze nem mintha nem lenne más választásom. Kerítésünkön túl a dombokon elterülő város képe egyre hívogatóbb lett. Ha elszöknék, biztosan nem kellene folyton azon agyalnom, hogy mit teszek jól és mit nem, attól a pici dologtól eltekintve, hogy a szökés már magában is bűnnek számít. Koplalhatnék és aludhatnék az utcán, de megérné? Biztosan! Az apám úgyis megkeresne, és csalódna, mert ő mindig arra nevelt, hogy legyek erős, de megérné? Valószínűleg nem. És itt a bökkenő. Az anyám elvesztése nagy trauma volt a számára. Ha én is eltűnnék, nem tudom, mi lenne vele. De, ha meg akar védeni, miért dob bele rögtön a mély vízbe? Annyi kérdés és mindhiába. Viszont ami már biztos, hogy felvettek. Felvettek az akaratom ellenére. Felvettek egy olyan helyre amiről sokan még csak hallani sem hallottak, és vár egy olyan világ amit elképzelni sem tudok.Most egyelőre viszont még van két hónapom, ami úgy döntöttem nem fog unalmasan telni. Persze nem akarok halálugrást végrehajtani egy repülőről, vagy élőpolipot enni semmi ilyesmi, csak egyszerűen úgy szórakozni, mintha egy normális lány lennék.(és most se gondoljatok rosszat, nem hajcsavarókkal, körömlakkokkal vagy az arcomon vakolattal nálam = púder, szemhéj festék stb. én ezekkel nem élek.) Elhatározásom megerősítéseként felálltam a papírokat visszagyűrtem a borítékba és megcéloztam a házunkat. Felléptem a tornácra, de valami nem stimmelt. Az ajtó mellett egy olyan cipő volt, amit emlékeim szerint még nem láttam. Lehet, hogy apué csak nemrég vette? Valószínű. Túl paranoiás vagyok. Döntöttem el, és továbbmentem. Megpróbáltam átosonni a nappalin, már fáradt voltam, és a legkevésbé sem volt kedvem kimerítő beszélgetéseket folytatni a felelősségről, jövőről, vagy bármi másról. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Kiléptem a fal takarásából, és ahogy vártam az alsó szintem egy árva lélek sem volt. Remek. Szabad az út. a lépcső felé vettem az irányt, mivel a szobám az emeleten volt. A második lépcsőfoknál viszont a földbe gyökerezett a lábam. Gyors lépteket hallottam a hátam mögül, de annyi időm már nem volt, hogy hátraforduljak. Valaki rám vetette magát. Még az ütő is megállt bennem, mikor egy jól ismert hang így szólt.

-         Meglepetés!- a hang hallatán hirtelen azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de egyiket sem tettem.

-         Brendon!- szólítottam meg, megpróbálva szembe kerülni vele- a szívbajt, hoztad rám. Azt hittem egy pszihopata gyilkos vagy- mondtam szinte már nevetve rég nem látott testvéremnek.

-         Hát tessék. Ennyit a szívélyes üdvözlésről- mondta sértődöttséget színlelve

-          Gondolkodtam, hogy a nyakadba ugrom, de te azt helyettem is megtetted- ugrattam miközben osztottam neki egy nagy ölelést- hogyhogy ilyen hamar hazajöttél? Nem úgy volt, hogy még egy hetet maradsz?

-         Hé! Először is én már három óta itthon vagyok. Te vagy az aki későn értél haza. Amúgy meg előbbre tolták a vizsgáimat ezért minden csúszott és hazajöhettünk.

-         A kis mázlista. Komolyan mondom, ha lottóznék, a számokat veled ikszeltetném be- mondtam ledobva a gyilkos cipőimet, amiket még kintről szedtem össze- a főnyeremény tuti biztos lenne.

-         Tuti, az biztos. Méghozzá az, hogy nemcsak nekem van ma szerencsenapom. Ha nem csal az emlékezetem, ami nem szokott akkor ma nagy nap van- nem kapcsoltam azonnal

-         Mi van? Ja, vagy úgy a ballagásra gondolsz. Te nagy napnak neveznéd, azt mikor az alsósok elballagnak?- félreértés ne essék semmi bajom velük csak hát  az ördögöknél 14 év nem ugyan annyi mint az embereknél. A földi mércékkel mérve én legalább 16- nek számítanék. Bár nem mintha nagyon feltűnt volna valakinek is. Jól meg tudom húzni magam és csak az utóbbi négy évben lettek a különbségek érezhetőek számomra. Mert mikor az embergyerekek 4-ben a barbis vagy más mesehősös táskájukkal menőztek akkor már furcsának tartottam, és a helyzet az idő múlásával csak súlyosbodott.

-         Ne aggódj. Én is szívtam 8 évig, pont, úgy ahogy te. De ennek most vége. Elfelejtheted az egészet- mondta ösztökélés képp.

-         Ebben ne légy olyan biztos- vetettem vissza a hátam mögül, a konyha felé menet. Kivettem a hűtőből a még tegnap elkészített baconos sajtos kroaszanokat, és betettem őket a mikroba, miközben Brendon leült a konyhapulthoz.

-         Miért hacsak nem megbuktál nem értem mi a baj- a figyelme felém irányult, és láttam az érdeklődést aranybarna szemeiben, ezért úgy döntöttem semmi okom nincs arra, hogy ne mondjam el.

-         Tudod- kezdtem bele, miközben a gőzölgő kifliket az asztalra raktam- minden jól ment, a felvételim elég szép pontszámmal sikerült( bár a pontok felét a jegyeim miatt nem volt nehéz összeszedni) gond nélkül felvettek és szeptemberben már kezdhettem is volna, de apu a tudtom nélkül átíratott a- nem folytattam tovább mert láttam, csak feleslegesen jártatnám a számat- Te tudtad- az arckifejezése igazolt- tudtad és nem mondtad el?

-         Hé, nyugi. Igen tudtam, de nem tehettem semmit. Ha apu valamit akar azt megkapja és ezt te is tudod. Ha elmondtam volna sem lett volna más választásod. De ha ez vigasztal, nem egyedül mész- mondta legyűrve egy újabb falatot

-       Téged is rávett, hogy otthagyd a sulit és el gyere velem?- persze nem kellene, hogy meglepődjek. Azt hiszi, ha Brendon velem jön, kisebb a kockázat.

-         Apu nem akar neked rosszat. Az a hely nem olyan rossz mint amilyen híre van- nem foglalkoztam a bíztatásával. Már nem érdekelt a dolog.

-         Jó rendben. Már úgyis mindegy.

-         Pontosan. Ez a jó hozzáállás. Egyébként meg nagyon finom lett- mutatott a mostanra már kiürült tányérra. -A koleszes kaja és a MC’donalds-os hamburgerek után… Várjunk csak, már majdnem el is felejtettem- mondta a zsebében kotorászva- Ez a tiéd. Mondanám, hogy ballagásodra, de tudom, hogy nem örülnél neki, ezért csak úgy fogadd el. Saját készítésű semmi kiadás

-         Köszönöm- mondtam. Felnyitottam a fából faragott doboz teteét. (Valószínűleg ezt is ő csinálta. Értett a fához.) A ládikó jól kibélelt belsejében egy kristály gömb feküdt. Mikor hozzáértem, hogy kivehessem azonban olyan fényt kezdet sugározni amilyet még soha nem láttam. Mintha egy látszólagos vékony köd vette volna körül, amely rengeteg féle színben pompázott, de a domináló szín a lila a tengerkék és a fekete volt. Egy apró függő volt a teteén, ami a könnyebb megfoghatóságot biztosította, ám amikor a láncnál fogva tartottam a fény elhalt. Brendon csak állt és várta a reakciómat- ez tényleg fantasztikus- Mondtam elképedve-, De hogy csináltad?

-         Megbűvöltem- válaszolt elégedetten-tanítási időn kívül tanultam egy két trükköt. Ha megérinted a pillanatnyi hangulatod a gömbön keresztül fény képében jelenik meg, úgyszólván belőled táplálkozik.

Hát igen ez az, ami nekem sosem fog sikerülni. Az én energiám, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ehhez kevés. Az emberekhez sosem tartoztam, de az ördögökhöz sem igazán. Egy egyfős külön csoportot alkotok. A hallásom, szaglásom, látásom, gyorsaságom és erőm, melyek 12 éves korig fejlődnek a kezdeti szinten megálltak. Persze senki sem tudja, hogy miért. Találgatások vannak. Lehet, hogy anyám elvesztésének traumája miatt, vagy csupán egy sérült DNS, bármi is nincs rá gyógyszer, vagy műtét.

 A függőt visszatettem a dobozba, majd eszembe jutott apám.

-         Nem láttad aput? Úgy volt, hogy hazajön.

-         Úgy négy körül volt is itthon, de aztán elment valami üzleti találkozóra.

-         Akkor egy darabig még miénk a ház – lehetőségek tárháza, de nem nekem- Én felmegyek és leveszem ezt a ruhát. Ha nem jönnék vissza jó éjt.

-         Jó menj csak. Nekem még úgyis ki kell pakolnom a cuccaimat.

Felvonszoltam magam az emeletre. A szobaajtóm a lépcső mellől nyílt. Mikor bementem az első dolgom az volt, hogy az ajándékomnak kerestem egy helyet, majd elterültem az ágyon. Álmos voltam, de felráztam magam. Ne akartam ebben a kényelmetlen jelmezben aludni. Átöltöztem. Felvettem egy XL-es pólót, ami szinte a térdemig ért. Az én S-es pólóim eltörpülnek mellette, de nem érdekelt. Kényelmes volt, és ez az ami számít. Kidobáltam a csatokat a hajamból, és bebújtam az ágyba. Fürdeni lehet holnap is, és egyébként sem voltam koszos. Még az évzáró előtt letusoltam. Fáradt voltam.Nem tartott sokáig és már aludtam is.