Már a házasságuk hetedik évét taposták. Az életük egyenesben volt: berendezett lakás, kocsi, jövedelmező állás. Ennyi közösen eltöltött idő azonban unalmassá, és monotonná is tud válni. Semmi nem úgy működött már, mint a kezdetek kezdetén. Talán egy gyerek megváltoztatná az életüket, de a felesége nem akart még, pedig a biológiai óra ketyegett. Az esti közös együttlétek gépiesen működtek, egyre kevesebb örömet jelentettek számukra. A férfi kereste a megoldást, de nem igazán találta meg a neki megfelelőt. Számba vette a lehetőségeket. Szeretőt nem akart tartani, mert alapjába véve hűséges típus volt, még ma is szerette a feleségét. Fizetni nem akart az örömért, mert nem látta értelmét, hogy csak érzéketlen strigulahúzássá alacsonyodjon ez a számára fontos érzés. Ott volt még a lehetőség, hogy közösen megbeszéljék a problémát, de ettől hideglelést kapott. A házasságuk elején ugyanis a felesége sokat erőltette, hogy: „Drágám, beszéljük meg!”, és ez a mondat bekerült a top 10-be a fel nem tehető kérdések listáján. Pedig megoldást kellett találni, hogy mindkettőjüknek jobb legyen. Megpróbált finoman puhatolózni a munkahelyén. A férfi munkatársai a legvadabb ötletekkel álltak elő. Volt itt minden: édeshármas, gruppen, másik nemmel való próbálkozás. A női munkatársak pedig élből félreértették a problémáját, és többen is ráhajtottak, alig tudta őket levakarni magáról. Maradt az interneten való ötletböngészés. Ledöbbent, hogy mennyire lemaradt ezen a téren. Hosszú órákat töltött a szörfözéssel, de neki való nem akadt. Már teljesen feladta a reményt, amikor megakadt a szeme egy számára új fogalmon a „vakrandin”. Nem is hallott még ilyenről. Ahogy belemélyült a témába, kiderült, hogy ennek is nagyon sok válfaja létezik. Kezdve az egyszerű, ugyan nem ismerlek, de randevúzzunktól egészen a titkos, egyéjszakás kalandig. Ez utóbbinak íratlan szabályrendszere is van. Néhány napot kotlott a dolgon, de annyira befészkelte magát a gondolataiba, hogy végül a kíváncsiság győzött felette. A lebukás veszélye miatt, nem az interneten, hanem egy erre szakosodott magazinban feladott egy hirdetést. Nyitott egy postafiókot és várta a leveleket. Eleinte naponta kétszer is elment megnézni, hogy jött-e válasz, aztán már csak naponta egyszer, majd a végén már csak hetente egyszer. De hiába. Egy kicsit meg is nyugodott, jobb is ez így. Ekkor azonban váratlan dolog történt, jött egy levél. Izgatottan tépte fel a borítékot. Néhány levélváltás után megegyeztek a feltételekben és az időpontban. Sokat törte a fejét, hogyan tálalja a feleségének, a távolléte okát, mert a hazudozáshoz nem sok érzéke volt. De a sors besegített, ugyanis a neje bejelentette, hogy barátnőzni fog ezen az estén, így hát szabad volt. A közös megegyezésnek megfelelően kivett egy szállodai szobát, teljesen besötétített és várta a megbeszélt kopogtatást. A hölgy pontos volt, amikor belépett, a sziluettje érzékiséget sejtetett. Mivel ez volt a kérés, szavak nélkül zajlott le minden, majd gyors öltözés, és ahogy megérkezett, el is tűnt a látomás. Napokig a hatása alatt volt az élménynek. Úgy tűnt egyikük sem akart ennél többet, mert többé nem keresték a kapcsolatfelvételt. A férfi nyugtatgatta magát, hogy ez nem minősült megcsalásnak. Sokkal odaadóbb és figyelmesebb lett a párjával, aki, mint egy varázsütésre teljesen kivirult. Megváltoztak a hétköznapjaik, újra jártak moziba, piknikezni, baráti társaságokba. Egyik alkalommal, már a kocsiban ültek, amikor a nejnek eszébe jutott, hogy otthon maradt a táskája. Mit tesz ilyenkor egy úriember? Természetesen vállalja, hogy visszaszalad érte.  Ahogy felkapta és elindult vele lefelé a lépcsőn, megállapította magában, hogy milyen dög nehéz ez a retikül. Mi mindennel teli tudják tömni a nők ezeket a „bőröndöket”. Egy pillanatra kísértést érzett, hogy belekukucskál, de aztán elhessegette a kisördögöt. Nem szeretett más után kutakodni. A sors azonban másképp rendelte. Az utolsó lépcsőnél tartott, amikor a táska beleakadt a korlátba és arcra esett, felfedve tartalmát. Gyorsan visszadobált mindent, már csak egy papírdarab várta, hogy visszakerüljön a rejtekhelyére. Felvette, és közelebbről szemügyre vette. Egy kivágott apróhirdetés volt. El kezdte olvasni és egyre jobban lemerevedett:

„Kedves Ismeretlen Hölgy!

Keresek egy bevállalós lányt, asszonyt, aki benne lenne egy egyéjszakás kalandban. Közösen határozzuk meg a vakrandi feltételeit. Légy bátor, nyitott!”

„Éjféli Csillag”-jeligére a hirdetőben.