Utolsó levél.

            Tudom, nem nagy dicsőség, hogy innen kell írjam neked ezt levelet, amelyet minden valószinűség szerint nem fog követni más. Ezért megragadom az alkalmat, hogy erőm és tehetségem szerint megvilágitsak egy-két dolgot előttetek, amit nem jól tudtok, mert rosszúl informáltak benneteket. Higgyétek el, az ötlet fantasztikusan jó volt, és vidáman gond nélkül élhettünk volna életünk végéig, ha az részeges disznó - aki a bank bejáratánál aludt - nem éppen akkor józanodik ki és  ébred fel.Éjfél után egy óra volt. Ismertük egymást - valamikort egyűtt "dolgoztunk" Tudod ezt hogy kell érteni!

Na, ez a lecsúszott hajléktalan meglátott, amikor a bankból távoztam a táska pénzzel. Bár éjszaka volt , a mozgásomról felismert.Mert senki nem tudott úgy suhanni a szakmában mint én. Oda dobtam neki egy köteg pénzt - és intettem ,hogy hallgasson, majd úgy eltüntem , mint aki sohasem járt ott. Egy kicsit enervált - voltam, végűlis  néhány tízmillióról volt szó. 

            Minden esetre sikerült elmenekülnöm a pénzzel anélkül , hogy nyomot hagytam volna magam után. De alig szabadultam meg a pénztől - amit sikerült remekül elrejtenem- csak néhány nap - és  máris kerestek. Az történt, hogy az  a hajléktalan, reggel korán már a kocsma ajtóban állt, sőt sorstársait is összetrombitálta , hogy azon  a napon - ő fizet , mert akkora szerencse érte , hogy ezekkel a harcedzett csőlakókkal feltöltve sem tudják elpocsékolni egy hét alatt, még akkor sem ha közben ki sem józanodnak , és újra állatiasra isszák magukat, miközben gyomrukat is megtisztelik némi ennivalóval , az italokon kivűl.

            A  második , vagy a harmadik nagy dinom - dánom közepette , elszólta magát , hogy honnan a pénz, és percek múltán már rajtam kattant a bilincs és a rablánc.

             Drága fiam, a gyilkosság amit terjesztenek rólam , az nem igaz, azt csak rám kenték, a régebbi sikkasztások sem igazak Ez a bankrablás viszont rosszúl sült el. A pénzt viszont úgy elrejtettem, hogy soha senki ne találja meg - rajtad kivűl - de csak abban az esetben, ha úgy gondolkozol mint én. Tudod drága fiam, nem éppen igy képzeltem el az életünket, de nem bírtam ki , hogy ne próbáljam ki én is -  hiszen olyan sokaknak sikerült, és engem teljesen elbóditott a lehetőség! A börtönőrök azt momdták , hogy írjak csak amennyi jól esik mert ez az utolsó levelem - de valahogy nincs hozzá kedvem! Ölel apád!