Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az emberi kapcsolatok gyakorta úgy írhatóak le, mintha egy liftben lennél. Beszállsz a földszinten, emelkedsz felfelé, a Földtől el. Bizonyos emeleteken kinyílik a liftajtó, beszáll valaki, aki közel áll hozzád, emelkedtek tovább, de kiderül a szótlanság halála után, hogy ő lefelé szeretne menni. Megálltok ezért a legközelebbi emeleten, és ő kiszáll. Aztán helyette beszáll valaki más, aki pedig felfelé szeretne menni. Elfogadod: "Jól van, akkor menjünk felfelé, úgyis van még időm", ám egy idő után kényelmetlenné válik számodra az, hogy folyton Te utazol mással, de Veled nem akar utazni senki. Ezért te szállsz most ki, megvárod a következő liftet. Ismét beszállsz, ott végre akad valaki, akivel úgy néz ki, hogy egy felé szeretnétek menni. Aztán, amikor végre egy irányba indultok, néha megakad a lift. Valaki megránthatta a vészféket rajta, vagy Te, vagy Ő. Micsoda zavarba ejtő érzés tud lenni, hogy mindketten jól vagytok és egy irányba haladtok, nem? Beszorulva érzed magad: Most merre tovább? Hogyan jutok ki innen? Menekülőre fogod, mert túlságosan tökéletesnek érzed. Miért akkor aktiválódik a vészfék, amikor "emelkedünk?" Erre nem tudunk válaszolni, mert az élet olyan leckéket ad fel nekünk, melyeket ott, azonnal szinte képtelenek vagyunk megérteni. Ilyenkor gyakran azt kívánod: bárcsak ne velem történt volna meg ez. Az is igaz, hogy ilyenkor szeretnél emlékezni rá, de képtelen vagy, hogy mindegy, mit tapasztalsz, általa csak több leszel, jobbá válsz. Aztán, amikor ezt tudatosítod magadban, a kérdésekre is megjönnek a válaszok szép lassan, annak ellenére, hogy az élet mindig úgy intézi: kétségek közt maradhass.
(Jagicza Gellért, 2011. július 10.)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!