5. fejezet

Holly indulás előtt megetette a macskáját, majd kicsit megszeretgette. Lucky - mert így hívták -, hálás cicus volt. Holly két évvel ezelőtt fogadta be a vörös cirmos kandurt, és nem bánta meg, rengeteg örömet okozott neki. Elköszönt Luckytól, bezárta az ajtót, a kaput, és biciklire ült. Amint felült a telefonja sms-t jelzett. Leszállt hát, és előkotorta mobilját. Ismerős volt a szám, de igazából csak akkor jött rá ki a feladó mikor az üzenetet elolvasta.

Még nem is ismerlek, de máris hiányzol! Holly látni szeretnélek.

                                      Tom

  Holly maga is meglepődött, de mosolygott. Jól esett neki az üzenet, de az esze visszarángatta a földre. Ő pedig feészállt a biciklire, és tekerni kezdett, Isa már biztos várja. Nem is tévedett. Isa a kapuban állt már, mikor Holly odaért.

- Szia, már azt hittem eltévedtél - vigyorgott Isa, miközben kinyitotta a kaput.

- Nem, dehogy csak késve indultam - felelte Holly.

- Gyere beljebb, igyunk egy kávét, és mesélj csak, mit csináltál - Isa a bejárati ajtó felé terelgette Hollyt. A picike előszobából a tágas, világos nappaliba léptek. Minden az egyszerűséget, a kényelmet sugározta. A falakon néhány családi fotó a szülőkről, az esküvőjéről. Semmi hivalkodó, ülő alkalmatosságként egy rattan szett szolgált, és szembe vele egy fenyő szekrénysor kapott helyett. Minden Isa egyéniségét tükrözte.

- Ülj le, én addig hozom a kávét, és a sütit - mondta Isabell, azzal eltűnt.

- Rendben van, köszi - Holly csak nézte a képeket a nappaliban. Az esküvői fotón elmerengett. Már ő is vágyott arra a bizonyos napra.

Isa visszatért egy nagy tálcával a kezében, melyet az üveg dohányzóasztalra tett le, majd leült Holly mellé.

- Tehát - nézett nagy szemével kérdőn Hollyra -  mit tettél?

- Tegnap délelőtt felhívott Tom. Találkozni akart velem. Én is, de az eszemre hallgattam, így arra kértem ne találkozzunk egy jó darabig - kezdett bele Holly - Belement, azt mondta megérti, de elfogadni nem nagyon tudja ezt a döntésemet.

- Miért, mivel érveltél? - kérdezte Isa.

- Isa, te is pontosan tudod, hogy ő a főnökünk, meg azt is, hogy ezáltal nem lehetünk együtt, vagy ha mégis akkor az egyikünknek mennie kell. Ezt nem akarom Érted? - Holly szemében fájdalom, és csalódottság tükröződött. Isa megértette, de voltak kétségei, amelyeknek megpróbált hangot adni.

- Holly, néz, szerintem butaságot követsz el. Tetszetek egymásnak, ott a szikra, és te elkülted? Ez egy vicc! És mit mondott még Tom? - kérdezte.

- A telefonban, nagyon rendes volt, megértette a döntesemet, bár nem fogadta el. Azt mondta nem fogja feladni. Aztán este, mikor anyuval vacsorázni készültem jött egy futár, aki egy doboz gyönyörű vörös rózsát hozott - hadarta Holly.

- Tom rózsát küldött? Hú, de romantikus! - lelkendezett Isabell - És még?

- Volt mellé egy üzenet is - Holly kotorászni kezdett a táskájban majd elővette a kis papírt, amit Tom küldött, és odaadta Isának. A lány elolvasta a cetlit majd így szólt:

- Holly, én nem akarok beleszólni, de nagyon buta vagy. Megköszönted legalább?

- Nem. Próbálom magam összeszedni, na meg a gondolataimat is - mondta Holly.

- Szerintem köszönd meg neki. Ez a legkevesebb, hiszen nem haragban vagytok, csak az élet furcsa helyzetbe sodort benneteket - vélte Isa. Ivott a kávéjából, és harapott a sütiből. 

- Tudom, csak nem akarom őt bajba keverni, és magamat sem - érvelt Holly továbbra is makacsul, majd ő is elvett egy süteményt.

- Jaj, te csaj! - sóhajtott Isa. Szerette a barátnőjét, de most nem igazán értett vele egyet. Úgy gondolta Hollynak kiadós fejbe kólintás járna.

- Isa tudom, hogy hülyének tartasz, de ez van. Legszívesebben rohannék hozzá, annak ellenére, hogy nem ismerem. Ma, mielőtt hozzád indultam sms-t küldött - azzal elővette a telefonját, és ezt is megmutatta Isának. Isa elolvasta az üzenetet, majd Hollyra nézett.

- Nem tudom mire vársz még. Ez a pasi odavan érted!! - ingatta fejét Isa.

Holly nem válaszolt csak bólintott, tudta, hogy Isának igaza van.

  Megitta a maradék kávéját, harapott még egy sütiből, megölelte barátnőjét, majd elköszönt.

- mennem kell, van egy kis elintézni valóm - füllentette.

- Jól van. Ahogy gondolod. Köszi, hogy elmesélted - nézett rá szelíden Isa - hívj ha van valami.

- Ígérem - mondta. Isa kinyitotta a kaput, Holly pedig elindult. A munkahelye felé...