2.fejezet

  Tom egy hét múlva látogatta meg ismét a boltot, hogy megnézze, hogy alakult a lányok sorsa, és talán, -de magának sem vallotta be- hogy Hollyt is újra lássa. Megtetszett neki a lány, bár tudta, hogy beosztásuk miatt nem lehet belőle semmi, illetve ha mégis azt nagyon titokban kell tartani. Meg akarta ismerni a lányt, aki az első nap ott a parkolóban a fantasztikusan kék szemével elvarázsolta egy életre. A parkolóba érve, ami most nem volt zsúfolt hevesebben vert a szíve, és tenyere nyirkos volt az izgalomtól. Leállította az autót, és besietett a boltba. Szemével az üzletet pásztázta, hátha meglátja Hollyt. 'Igen- ujjongott magában, mikor megpillantotta a raklapot pakoló lányt.

– Jó napot kívánok! - üdvözölte Bettyt a pénztárban-  ha végzett kérem szólna Hollynak?

– Persze, Uram azonnal! - vágta rá a lány, és befejzte a kasszázást.

– Holly! Megérkezett Tom Baker kéri, hogy menj be az irodába hozzá! - lihegte Betty.

– Igen? Azonnal megyek - nézett fel a pakolásból - ezt befejeznéd, ha jut rá időd? Köszi! - azzal ott hagyta a raklapot, és Bettyt is. Furcsa bizsergést érzett a gyomra tájékán míg befelé igyekezett, de nem bánta jól eső bizsergés volt.

– Jó napot kívánok uram parancsoljon, itt vagyok - nyitott be az irodába széles mosollyal.

– Jó napot Holly! Hogy van ma? Hogy megy az új pozíció? Boldogul? - szaporázta kérdéseit Tom.

– Minden rendben megy uram, igyekszem mindenbe belerázódni, Isa sokat segít és a lányok is a kezem alá dolgoznak! - hadarta egy szuszra, miközben Tom szemébe nézett.

– Remek, ennek igazán örülök! Van egy jó hírem 2 hét szabadságra küldöm, itt a tavasz töltődjön fel energiával, mit szól hozzá? – tette fel a kérdést, majd felhörpintette a maradék kávéját.

– Igazán nem szükséges, bírom a strapát, de nagyon örülök neki, mert lenne egy kis családi dolgom- nézett a férfira hálásan Holly.

– Nos akkor rendben, ezt megbeszéltük, még arra kérem adja meg a telefonszámát, hogy védelmi cégnek meg tudjam adni - kérte Tom.

Holly lefirkantotta a telefonszámát egy papírra Tom kezébe nyomta, majd szép hétvégét kívánva elbúcsúztak. Holly visszament a boltba, Tom pedig elhagyta a boltot.

Szombat volt ragyogó március elejei nap. Kellemes kiránduló idő. Tom tágas nappalijában ült a kanapén, és azon gondolkodott felhívja- e Hollyt? Hallani akarta a hangját látni szerette volna azon nyomban. Pedig Tom bármelyik nőt megkaphatta volna, amelyiket csak akarta, és volt idő mikor ez így is volt, és se szeri se száma nem volt hódításinak, melyekkel szívesen tartott mesedélutánt is férfi kollégáinak, de ennek több, mint 10 éve már. Lenyugodott, várta azt nőt aki majd elvarázsolja, és lefegyverzi. Úgy érezte most jött el az idő, cselekednie kell, felkelt a kabátjában megkereste a cetlit, amire Holly a számát véste, majd elővette a mobilját, és bepötyögte a számot, egyből kicsörgött.

- Igen? Itt Holly Parker - szólt bele a telefonba.

- Jó reggelt! Ön mindig álmos? Már hasára süt a nap 11 óra van - Tom hangja vidáman csengett. Csend.

- Tom? Valami baj van az üzletben? Bemenjek? - kérdezte megrökönyödve Holly.

- Jaj nem. Én..én.. én csak hallani akartam a hangját.-hebegte Tom. Újabb mély csend a vonal túlvégén.

- Nem igazán értem. Miért? Tudja, hogy nem lehet, hiszen ön a felettesem. Botrány lenne belőle - értetlenkedett a lány.

- Tudom, tudom de higgye el nem tehetek róla hallanom, sőt látnom kell önt - esedezett a férfi.' -Mit csináljak?'– kérdezte önmagát Holly, mert ő is ezt akarta a szíve legmélyén, de ha az eszére hallgatott, akkor  tudta, hogy nem lehetséges, mert még belegondolni is rossz, mi lenne ha belemenne és mégis kiderülne, a dolog. Másrészről viszont olyan régen erre vágyott, hogy valaki felfigyeljen rá, mert mindig magányosnak és elveszettnek érezte magát.

- Itt van még?- szakította félbe gondolatatit Tom.

- Igen elnézést csak kissé hirtelen jött nekem ez az egész, nem vagyok még felkészülve erre - hazudta a lány.

- Szóval akkor nem akar velem találkozni? Ketteseben csak ön meg én? Kérem csak egyszer aztán ha akkor is úgy gondolja, hogy nem érdeklem akkor békén hagyom - kérte a férfi.

- Nem erről van szó, csak mi lesz az üzlettel? – próbált kitérni Holly.

- Kérem.. - csuklott el Tom hangja.

- Jó rendben - adta meg magát Holly -, de ne bízza el magát csak beszélgetünk semmi több, nem akarok hamis illúziókat kelteni önben.

- De jó! - kiáltotta Tom -  jaj bocsánat de most nagy örömet okozott a szívemnek. Hol találkozzunk?

- Az üzlet melletti kávézóban megfelelne, a többit ott kitaláljuk, oké? – kérdezte Holly.

- Igen persze, jó lesz - válaszolta Péter.

- Rendben, ott találkozzunk holnap délután 5 órakor- adta meg az időpontot Holly.

- Akkor holnap! Viszlát!

- Viszlát - mondta Holly, majd letette a kagylót. Földöntúli boldogság lett rajta úrrá! Pedig próbált ellenállni a kísértésnek, de nem ment. Pedig megbeszélte magával, hogy házinyúlra nem lövünk. De a szívnek nem lehet parancsolni. Felemelte a kagylót, Isa számát tárcsázta, akivel nem csak kollégák voltak de nagyon jó barátnők is mindent megbeszéltek egymással nem volt titkuk egymás előtt. Tárcsázott, és izgatottan elmesélte mi történ vele az imént. Isa megdöbbenve hallgatta a sztorit, de azért örült is barátnője sikerének.

– Mihez kezdesz? Azért tudod, hogy ez nem lesz egyszerű ha belevágsz- kérdezte Isa.

– Tudom, ne is mondd, de olyan jóképű nem? Jaj tudom, nálad ez tabu téma hiszen férjnél vagy -  viccelődött Holly.

– Gonoszkodj csak, de nem tudsz megbántani. Szeretem a férjem még ha nem is az a Don Juan - vágott vissza Isa.

– Jól van na, csak vicceltem. Na most megyek mert még ki kell találnom, hogy mit vegyek fel holnap - búcsúzott Holly.

– Jól van te mázlista, menj csak, és nagyon vigyázz magadra holnap, ne csalódjak benned!- intette Isa.

– Oké, nyugi nagylány vagyok már. Puszillak- tette le a kagylót Holly.

    Miután letette, megetette cicáját, majd lefürdött és elégedetten készülődött a holnapra. Alig várta már, elaludni sem bírt csak Tom járt a fejében, és a holnapi „randi”.

   Reggel korán ébredt, ivott egy kávét zenét hallgatott és kint olvasott a kertben, melyet édesanyja parkosított be. Jó volt kint üldögélni a kert maga volt a nyugalom szigete, nagyon szeretett itt élni.

A nap jó formán így telt el. Gondolatokkal küszködött, évődött, és egyúttal boldog is volt. Mert rá fért már a boldogság. Sok elvesztegetett év, és sok balfék után hátha most jött el az ő ideje. Fél négykor neki állt készülődni a találkozóra. Letusolt, felkapott egy halásznadrágot, egy ujjatlan topot, a jó időre való tekintettel, és a derekára kötött egy kardigánt ha mégis hűvösödne.

Ötre beszélték meg a találkát, háromnegyedkor elindult, nem lakott messze a bolttól, öt perc sem kellett hozzá. Tom még nem volt ott. Sebaj a pasik midig késnek. De tévedett, mert 5 előtt 5 perccel begurult a szürke Audi a kávézó elé. Elmosolyodott, nézte ahogy a férfi kiszáll az autóból. Farmert és inget viselt, melyen hanyagul néhány gombot kigombolva hagyott, és ettől valahogy még szexibbnek tűnt. Tom oda sétált az ajtó előtt várakozó lányhoz.

- Szép napot! - köszöntötte  Hollyt, és átnyújtott egy szál fehér rózsát.

- Önnek is! Igazán nem kellett volna, nagyon köszönöm - nézett csillogó szemmel a férfira Holly.

- Nagyon szívesen. Nem tegeződhetnénk? - kérdezte a férfi - nem szeretem ezt a nagyon hivatalos hangot.

- Persze rendben, én is örülnék neki - felelte a lány.

- Bemenjünk ide vagy, inkább a városban nézzünk egy éttermet?- kérdezte Tom.

- Menjünk a városba, nehogy észre vegyenek minket, mit szólsz?

 - Rendben, semmi akadálya, mehetünk. Azzal a kocsihoz sétáltak.

Útözben beszélgettek ki mit szeret, mi a kedvenc könyve, filmje, étele, és szinte azonnal kiderült, hogy ők ketten egy hullámhosszon vannak. Szeretik a természetet, az állatokat, bár Tomnak nincsen saját állata, de mindig is igyekezett jó példával elöl járni az állatvédelem kérdésében. Beszéltek az üzletről is ki honnan indult, ebben is kicsit hasonlítottak, csak Tom lediplomázott, míg Holly feladta ezzel kapcsolatos álmait. Beértek  New Haven központjába, ahol egy hangulatos olasz étterem mellett döntöttek. Még több dolog derült ki a másikról, és jó hangulatban voltak. A vacsora után sétálni indultak New Haven utcáin. Holly itt nőtt fel, nagyon szerette a kisváros minden zegét zugát. Felértek egy dombra New Haven határában, melyről egészen káprázatos kilátás nyílt a repülőtérre, és az azt körülvevő természetvédelmi területre. Leültek a dombon és beszívták a friss tavaszi levegőt. Nem kellett beszélniük. Ültek csöndben még 10 percig, majd vissza indultak a kocsihoz. Búcsúzóul a férfi puszit nyomott a lány arcára, nem akarta elrontani a pillanatot, azzal hogy letámadja, pedig legszívesebben megcsókolta volna, de nem lehetett. Még nem.