Itt már hű maradtam magamhoz. :) 

Forró szitu ’˙˙’

            Csöppet megviselt ez a kitálalás.

Nem is a balhé, két világháborút is átéltem, láttam már mindent, de még sosem meséltem magamról senkinek. Pláne nem egy idegennek. Szörnyen ideges voltam és feszült, be tudtam volna verni valakinek a képet. A falat nem üthetem, nem akartam lyukat verni rá. Ezért csak vártam tovább, ami egyre jobban kezdet az idegeimre menni. Az a kurva nap az Istenért sem akart lemenni, hogy kimentem volna vadászni. Vagy Davey-t összeverni. Az a barom igazán megérdemelné, azok után, hogy megtámadta Jenny-t és megkéselt… Kitudja mi a helyzet Jenny-vel, lehet, hogy most mond el mindent a hatóságoknak. Nagyon jó kis csajszi, már régen volt dolgom lánnyal.  Lehet le kéne vezetni a szexuális feszültséget.

            - Ronnie, bejöhetek? –Davey lánya dörömbölt az ajtómon. Isten meghallgatta az imáimat.

            - Gyere, csak gyorsan csukd be az ajtót! –ha jól tudom Susie a neve. Olyan 21-22 éves lehet, de szegénynek annyi esze sincs, mint egy döglött lónak. Már háromszor szült, 14 éves korában jött az első. Ez mondjuk nem feledteti a tényt, hogy egy irtó dögös csaj. Nagy telt ajkai vannak és nagyon hullámos haja. Pici aprócska hullámok, hol világosabb, hol sötétebb barna.

            - Apa küldött bocsánatkérésképp!

            - Ó, hát ő is átjöhetett volna.

            - Nem érted, figyelj! –erre lekapta a felsőjét, előugrottak apró, de formás keblei.  Aztán kilépett a nadrágjából is, majd a bugyiját is ledobta. Vastag, de kövérnek nem mondható combjai voltak. Mosolygott, azzal az idétlen Davey féle vigyorral, ami ezek szerint az egész családjára jellemző. Annyi a különbség, hogy Susie-nak jól áll, teljesen elvarázsolt vele, úgy bámult rám, mintha meg akarna ölni. Mint egy porcelán baba, rezzenéstelen az arca, már-már ijesztő.

            Szépen lassan közeledett hozzám. Gyorsan le is vetkőztettet, és azt súgta a fülembe, hogy csináljak vele bármit. Én csak hanyattfeküdtem és hagytam, hogy lovagoljon rajtam. Figyeltem a kebleit, ahogy ugrálnak, a mellbimbói köröket rajzoltak a levegőben. Ami fel volt akasztva, minden lepotyogott a lakókocsiban. Kívülről úgy nézhetett ki, mintha oroszlánok birkóznának bent. Annyira forró és vad volt a helyzet, hogy a lakókocsi a rázkódástól ledőlt a lábairól. A rázkódás csillapításnak érdekében felültem, hogy Susie, kicsit gyengédebb legyen, mert a végén még el is gurultunk volna. Így közel hajolhattam hozzá, ő meg zavartalanul folytatta a dolgát. Látszik, hogy van benne gyakorlata, még szerencse, hogy én nem kaphatok el ilyen nemi nyavalyákat. Párat most tuti, beszereznék tőle.

            Tripper, Kankó, együtt frankó!

            Muszáj voltam megcsókolni, egyszer régen már smároltam vele. Még kicsi csajszi volt, én mutattam meg neki, hogyan működik a dolog. Azóta sokat fejlődött, vad lett. Nagyon jól esik már a szex, ráadásul Susie is gyönyörű lány, meg a dolgát is érti. Ha ez az ára, Davey minden hónapban megkéselhet egyszer. Nagyon jól tudott csókolni, teljesen beindultam tőle. A nyakát kezdtem el puszilgatni, majd harapdálni, aztán, hogy fokozzam orgazmust, átharaptam torkát. A vére forró volt, lecsorgott végig az államon, fantasztikus egy érzés, ki kéne próbálnod. Ő meg csak hörgött közben, sikerült kiszabadítania magát, visszalökött az ágyra. Csak ekkor tudatosul bennem, hogy mit is tettem. Túlságosan elragadtattam magam. A nyakát szorította, de hiába, ömlött a vér belőle. Nem sokkal ezután le is fordult rólam. Rohadt életbe! Valahogy át kellett változtatnom, de nem tudtam, hogy működik a dolog. Újra megharaptam, és próbáltam koncentrálni, hogy változzon át.

            Egy óra telt el, de még mindig semmi! Aztán még egy, de Susie hullája csak ott feküdt a földön. Azt hallottam, az átváltozás kilenc órát is igénybe vehet. Kettő telt el még csak, Davey pedig hamarosan kopoghat az ajtómon. Istenem, de ostoba voltam, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Még szerencse, hogy ez nem Jenny-vel történt meg. Jó kis tanulság mi? Legalább megtudtam, hogy mire kell majd figyelnem.

            Susie folyton bámult rám az értetlen tekintetével. Mintha egy fénykép lett volna, bár ő benne még annyi élet sem volt. Egyre bizonytalanabbá váltam, hogy valaha is át fog-e változni, mert nem úgy nézett ki, mint akinek szándékban állt. Vér sem maradt már az ereiben. A felét én szívtam ki, a másik fele meg szét volt locsolva az ágyneműn és a padlón.

            - Térj már magadhoz, nem hallod! –nem válaszolt semmit. A rohadt életbe. Kinyírtam Davey lányát! Kinyírtam! Egy ártatlan lányt! Na, jó, ártatlannak nem mondható. Kitudja hányakat fertőzhetett már meg AIDS-szel, nem igaz? Lehet Isten így tett igazságot. Sőt, biztos! Az Ő útjai kifürkészhetetlenek! Csak azt köszönöm meg neked, Uram, hogy ez nem Jenny-vel történt meg! Susie vére fertőzött volt, ezért émelyegni kezdtem. A dolgon pedig a szörnyű idegesség sem javított, alig láttam a dühtől, a félelemtől. Megvan! Beletekerem egy lepedőbe a hullát, és tetőn keresztül kiviszem. Viszont az átkozott nap még mindig nem ment le! Nem baj, a lepedőbe bele kell tekerni! Csak ne lássam, azt a tekintetet. Akkor mi van, ha eltemetem, de ő meg mégis átváltozik! Kétszer nyírom ki egy nap alatt? Fel alá járkáltam, hogy rájöjjek, mit kezdjek a hullával, ami nem is biztos, hogy hulla, bármikor visszatérhetett volna. Járkálás közben többször is majdnem elcsúsztam a vértócsán. Fertőzött vért nem volt kedvem felszürcsölni, elég rosszul voltam már tőle így is.

            - Csillagom? –Davey hangja olyan volt, mint egy kés, ami egyenesen a szívembe vájódott. Hírtelen az ajtó is kinyitódott, csak állt ott tátott szájjal. Annyira lefoglaltak, a gondolataim, hogy nem számoltam a vérrel. Kiszivárgott a lakókocsiból. Bizonyára ez szúrt szemet neki.

            - Nyugi! Nincs semmi baj, minden rendben van. –nem érdekelte, amit mondok. Sírógörcsöt kapott, de az átkozott vigyor ugyan úgy ott maradt a képén.

            - Megölted a lányomat, az én kicsikémet. Megölted őt! –kiabálta.

            - Nem történt semmi, át fog változni, ő kérte, hogy tegyem ezt vele! –hiába mentegetőztem, Davey előhúzta a kését, ami most kétszer akkorának tűnt, mint tegnap. Nagyon ostobán nézett ki, ahogy habzott a szája a hülye vigyorával, ami sehogy sem tudott le konyulni. Nekem ugrott, majdnem a torkom vágta a késével, de én erősebb voltam nála. Jobb megoldást nem láttam, megharaptam őt is. Különben is terveztem, hogy megszabadulok már tőle, szívességet téve a város összes lakójának. Egyedül Bob-ot sajnálom, hogy nem lesz aki, kifizesse a tartozást neki.

            - Tűnj el innen, te démon! –nem is tudom, mi volt előbb, a kiáltás vagy az ablakcsörömpölés. Ugyanis valaki egy baltával beverte az üveget. Szerencsére a függönyben nem esett kár, de a nap fénye így is megégette az ujjaim hegyét. További baltacsapások érték a lakókocsimat, teljesen átütötte a falat. A napfény könnyedén beszűrődött rajta, annyi lyuk volt már a falon, hogy nem tudtam mivel betakarni őket, több helyen is megégett a testem. Megjegyezném, hogy még mindig meztelen voltam.

            - Pokolra veled, démon! –kántálták odakint az emberek.

            - Égessük el!

            - Igen! Hozzátok a benzint!

            - Tűzre vele! –elkezdték benzinnel lelocsolni a kocsit. Jó sokkal, egyáltalán nem sajnálták. Arra sem vártak sokat, hogy meggyújtsák. Eszméletlen gyorsan kapott lángra minden. Leszedegettem gyorsan a családi képeket a falról, nehogy az utolsó emlékem anyámról és apámról a tűz martalékává váljon. Az ágy alól előhúztam egy acél kazettát, amiben a régi iratokat tartom, plusz a szüleim kéziratait. A leveleket, amiket régen halott anyámnak írtam. Belehelyeztem a képeket, hogy biztonságban legyenek. Már csak ki kellett találni valamit, hogyan meneküljek meg.

            A Halálos Fegyver 2-ben volt, hogy Mel Gibson egy lakókocsiban lakott, aztán jöttek helikopterrel meg mindennel és szitává lőtték a lakhelyét. Ha jól emlékszem, úgy menekült meg, hogy a padlón volt egy fedél, amin keresztül alul ki tudtak mászni a szőkenővel, aki aztán a folyó alján végezte. A jó hír az, hogy ilyen fedél itt is van. A még jobb hír pedig az, hogy évekkel ezelőtt, terveztem egy búvóhelyet, amit a földbe kell ásni. Szóval, ha baj van, oda lemászok, megvárom, amíg elmúlik a veszély, aztán visszajövök. Főleg ilyen esetekre találtam ki, amikor hétágra süt a nap és nincs hová menekülni… A rosszhír pedig, hogy ez csak fejben létezik. Sosem készítettem el, lusta voltam gödröt ásni.

            A füst teljesen belepte a helységet, mérgezést nem kapok tőle, de attól még pokolian rossz érzés, hogy megtelik vele a tüdőm. Úgy tűnik most tényleg nincs menekvés, a lángok már idebent is elleptek mindent. Magamhoz szorítottam az acéldobozt, hogy az emlékeim itt legyenek, hogy apa és anya kísérhessen át a túlvilágra. Még szerencse, hogy Davey lenyúlta a gázpalackokat, legalább nem szakadok darabokra. Muszáj lennie valami megoldásnak, vegyük át újra! Ha kimegyek napra, elégek, ha itt maradok, szintén elégek…       

            Ég veled, ó, szép világ!