Amikor az élet már nem játszik akkora szerepet,
Csak veled lehetnék,mert hiányzol,szerelmem.
Elhagyott a lélek,elhagytak az álmok.
Nélküled még,a vágyakat se látom.
A világ bennem,már régen szét szakadt.
Szerelmünk eltűnt,mint egy kósza széldarab.
Látnálak még egyszer,ígérem nem sírnék,
Mégis ha rád gondolok,a szívem mélyen vérzik.
Azt mondják,hogy a sebeket ne kapard el,
Már késő,sokszor a lelkem veszik el.
Bárcsak itt lennél,bárcsak ölelnél újra,
Ehelyett én,most sietek a múltba.
Sietek hozzád,álmom ígérted régen.
A város kihunyt,a szemem eltévedt.

Az életet látni,s nem álmodni kell.
Kíséret nélkül jövünk,s megyünk el.
Hiányzol,nem tehetek ellene,
Mégis néha mosolygok kedvesen,
Mert hiába fájt régen minden szó,
Az idő múlik és tovább esik a hó.
Tél van itt belül,de már jön a nyár.
A szavak elvesznek,nincsen sár,
Mivel dobáloznánk,mint két idegen,
Kiknek közös a múlt,a jelen végtelen.

Az életet élni kell,nem pedig hagyni,
Hogy elvesszen,mint egy eltörött Barbie.
Kimondott szavak,leírt töredékek,
Most már csak ezek,mik előkerülnek:
Mert tőled más nem nagyon maradt,
Kósza idegenként egy levél elszaladt.
Miben leírtam mindent,mit bennem hagytál.
Anno sírtam,most az angyalokkal száll
Minden szívdobbanás,majd lüktetve áll tovább,
Az élet kósza színpadán.

Belém kötött minden apró könnycsepp,
Miket mellém rendeltél.
Fájó emlékek,a múlt felkavar,
De ezek már nem számítanak.
Ez csak egy üzenet neked,
Miben írom,hogy végleg elmentél,
Hideg hajnalokon,a harmattal elvesztél.
Itt hagytál,egyedül,de én felálltam.
Könnyes szemmel a vágyakat láttam,
S valóra váltottam,mit régen terveztél,
De te soha nem az élettel léteztél,
Hanem a vágyaiddal,kósza idegenként.
Szellő futott,az angyal ködként
Terült el,s létezett bennünk egy emlékkert,
Majd egy szó,mit suttogtam halkan:
Szeretlek,ennyi a dallam.

Meg is zenésítettem,bár a hangminőség nem a legjobb,de azért igyekeztem:
http://www.youtube.com/watch?v=Pm7Q_CId4rU&feature=youtu.be