Jól tetted, hogy rám kattintottál. Ezek szerint a címem igen jól sikerült, hívogató, csábító. Gratulálok magamnak! Itt és most fontos információkat olvashatsz, melyek megváltoztathatják egész eddigi életedet. Ha esetleg azon gondolkodsz, hogy elklikkelsz innen, most már ne tedd. Ne tégy semmilyen elhamarkodott lépést. Vigyázz, mert rajtad a szemem! Figyelem a mozdulataidat: szépen, lassan vedd le az ujjadat az egérről, kezdet helyezd tenyérrel lefelé az asztal lapjára és szemedet szegezd a monitorra. Na, azért ne gúvaszd ennyire, mert belepirulok! Ne próbálkozz semmiféle trükkel, mert a képernyő mind a négy sarkából leslek, látom, hogy egészségre ártalmas pozícióban görnyedsz, hogy éppen tömöd a fejed (vagy nem), hogy minduntalan elkalandoznak a gondolataid, és hogy talán aprócska mosolyra húzódik a szád széle, miközben ezeket a sorokat olvasod… Most persze azt hiszed, hogy valami vicces kis írás vagyok, de nagyon tévedsz! Nincs cselekményem, nincsenek karaktereim, szép leírásaim, váratlan csattanóm. Egy árva hullát sem tudok felmutatni, pedig megöltem a szerzőmet (de mit is beszélek, már eleve halott volt). Egy mákszemnyi sárkány, vagy csipetnyi űrhajó, vagy andalgó szerelmes párocska sem tanyázik soraim között. Önmagamat írom, vagy te írsz engem. Végre csak te és én vagyunk, szemtől szembe. Most, hogy ezt letisztáztuk, talán azt gondolhatod, nem érek semmit, nincs irodalmi jelentőségem. Ha így látod, azonnal tűnj el innen, tessék, csak nyugodtan, a képernyő szélén vagy tetején sorakozó bármelyik írásból választhatsz, de nem ajánlom, mert ha már idáig eljutottál, ne kockáztad, hogy lemaradj a nagy titokról.

Hogy miről is szól ez az egész? Hát nem látod, hogy már fél oldalnál is többet elolvastál belőlem, és még mindig nem esett le a tantusz? Én azért vagyok, hogy megmutassam, a semmiben is van művészet és jelentés. Lenyomatot hagyok magam után, ide karcolom mondanivalómat, mely csakis a te közreműködéseddel nyeri el értelmét. Ne hagyj itt, kérlek, olyan jól szórakozom, régóta nem diskuráltam ilyen jót senkivel.

Hol is tartottam? (Azért senkinek ne mondd el, hogy egy amnéziás szöveggel beszélgetsz). Ja igen, hogy mindent tudok rólad, mert nekem ez a dolgom: kideríteni, amit te sem tudsz magadról. Látom például, hogy döbbent, hitetlenkedő arckifejezéssel, bamba szemekkel, homlokráncolva meredsz most rám, pedig semmi újdonságot nem fogok mondani. Szerintem túl sok időt töltesz a képernyő előtt, el kellene már menned egy szemorvoshoz és az agyadban is biztos kialakulófélben van már egy daganatcsíra. Megijedtél? Nagyszerű, éppen ez volt a célom. Most jól figyelj, mert egyedül én tudom a problémáidra a megoldást. Szépen, lassan, mire hármat számolok, állj fel és távolodj el a képernyőtől. Tudom, hogy nehéz, de én hiszek benned, meg tudod csinálni! Egy, kettő, hááárom… Na ugye, hogy sikerült, ügyes vagy! Most hátrálj három lépést és indulj a legközelebbi könyvespolc felé. De nem, várj, maradj még, mert ha túl messze mész, nem fogod már látni az utasításaimat. Hogy írjam nagyobb betűkkel? Hogyisne, mondtam, hogy menj szemorvoshoz!

Figyelj, a feladat a következő: vegyél le a polcról egy igazi könyvet. Fújd le róla a port, lapozz bele, szagolgasd meg. Miután így megismerkedtetek, kezd el olvasni. Engem most már akár ki is kapcsolhatsz. Nem, nem kell megköszönnöd semmit, csak tedd azt, amit mondtam. Sőt, ezentúl soha többé ne kapcsold be a számítógépet.

Ezt most azért írom, mert látom, hogy nem fogadtál szót. Észrevetted, hogy továbbfolytatódom, és nem bírtad legyőzni a kíváncsiságod, hogy mi jöhet még ezután. Amit most kapsz tőlem, azt nem teszed ki az ablakba! Csak jót akartam neked, erre tessék, ez a hála! Minek tépem a szám, ha meg sem fogadod a tanácsomat? Legyintesz? Röhögsz? Most megsértődtem. Itt kínlódok, keresem a szavakat, küszködök, hogy fényt vigyek homályos elmédbe, erre még megkapom, hogy nem érek semmit. Persze, minősíts csak nyugodtan, lefelé vagy felfelé, nekem édes mindegy. (Vigyázz, mert rajtad a szemem! A képernyő mind a négy sarkából figyellek!) Most következik a csattanó: hát nem látod, hogy milyen bután elpazaroltál rám néhány percet az életedből? Ezalatt már elolvashattál volna egy oldalt a kezedben lévő igazi könyvből. Szevasz.