Az új sofőr

I.

Végigsétált az autó mellett. Jól megnézte, minden oldalról, minden porcikáját. Az egyenletesen futó vonalakat, a nagy felniket, a lesötétített ablakokat. Megállt és egy pillanatig önnön torzult tükörképén is elidőzött. A fekete autó még a félhomályban is csillogott.

- Mi ez a gönc? – kérdezte végül.

- Ez kérem egy 1.8-as motorral felszerelt Opel Insignia. Minden kényelmi extrával.

- Azt látom… De mi ez?! Én autókat szoktam vezetni… - förmedt rá.

- Ne velem veszekedjen, kérem! Engem csak azzal bíztak meg, hogy adjam át Önnek az autót. Én megtettem. Maga a kocsi a fiatalúr ötlete volt. Ő választotta ezt a típust.

- Na, ő sem látott még autót… - nyögte, majd kivette az indítót a jól öltözött úr kezéből. Szinte belesüppedt a fotelszerű ölésekbe, a műszerfal és a középkonzol szinte körülölelte, kicsinek érezte a teret. Megnyomta az indítógombot. Az autó műszerfalán mindenféle digitális műszer villant ki, színesben nézhette a tolatóradar képét és a benzinállást. Fanyalogva lépett rá a kuplungra és a fékre. Az autó halk morajjal elindult. Csodás, szinte alig hallható alapjárat. Beállította a tükröket, és ülést. Kicsit lehúzta az ablakot.

- Jó utat! – mosolygott rá a fickó.

- Meglesz… - mondta kelletlenül, majd rányomott a gombra, az ablak pedig lassan felemelkedett.

Az autó lámpái szinte teljesen bevilágították az üres parkolóházat, felmordulása pedig még sokáig visszahangzott.

II.

Ed sofőrt akart. Az a tipikus újgazdag ficsúr volt, aki még ahhoz is lusta volt, hogy beüljön valami apukától kapott, automata váltós, magától beparkolós vadiúj göncbe. Noha csak 13 kilométerre lakott az egyetemtől, cipelni kellett a seggét. Ezért apja úgy döntött, Ed, mivel hajlandó volt középiskola után egyetemre menni, megkapja, amit szeretne. Egyedüli gyerek volt, aki csak sokadik próbálkozásra sikerült, így hát a világon mindent megkapott.

Megelégedve szállt be a vadi új autóba. Természetesen hátra. Nagyokat sóhajtott.

- Hello! Ed vagyok! – nyúlt előre. Kézfogása egy pasihoz képest meglehetősen puha és erőtlen volt.

- Alex… - jött a válasz egy erős szorítás kíséretében.

- Menjünk a suliba! –rikkantotta.

- De vidám vagy így reggel negyed nyolckor… - morgolódott Alex, aki megint nem aludt két óránál többet. Már harmadik napja…

- Látom kávézol – hajolt előre menet közben – Nem kellene. Károsítja a szervezetedet. A koffein nagy mennyiségben nagyon is egészségkárosító.

Alex belefékezett, a srác pedig belefejelt az első fejtámlán található monitorba.

- Kicsifiú! –nézett hátra – Hallottad te azt a kérdést, hogy „Ed, elmagyaráznád nekem a kávé káros hatásait?”

- Nem… - lepődött meg.

- Talán azért, mert nem kérdeztem… És, ha nem kérdeztem, az azért van, mert nem érdekel. Vágod? - közölte, majd újra elindult.

- Nem vagy valami kedves hallod-e! – kezdte megint a srác.

- Apád nem a kedvességemért fizet… De szerintem, ha szeretnéd, vesz fel arra is egy embert.

III.

- Úgy látom hosszú napod volt… - mondta a szoba sarkában, Alex kedvenc fotelében ücsörgő férfi.

- Áh, ne is beszéljünk róla! –dobta le a kabátját –Egyébként hogy az Istenbe jöttél be? Múltkor cseréltettem zárat.

- Megvannak a trükkjeim – mosolyodott el.

- Te meg a trükkök… – sétált át a konyhába.

- Hallom Mr Ed bérelt fel, hogy pátyolgasd a fiacskáját. Most komolyan,

ezeknél szánalmasabb emberkékkel, ha akartál sem tudtál volna lepaktálni – sétált át a fazon is a konyhába.

Alex közben valami ennivaló után kutatott, de a keze megakadt a Coronitas üvegen. Kivette a sört, kinyitotta, majd leült az étkezőasztalhoz.

- Kellett a meló… - zárta le a témát.

- Kellett a faszt… – bólogatott a fazon, majd nekidőlt a konyhaszekrénynek. –Viszont van egy ajánlatom…

- Őszintén megmodva Billy, nem tudom, hogy érdekel-e… - tűrte el a haját a szeméből.

- Azért hallgass meg! - húzta fel a szemöldökét, közben egy nagyméretű konyhakéssel kezdett el játszani.

- Rendben… - nézett fel rá Alex.

A konyhába beszűrődő fények vészjóslóan világították meg mindkét alakot.

Baby baby

I.

A bár tele volt furábbnál -furább fazonokkal. Azok az igazi simlis arcok, akikről az ember elsőre megmondja, hogy miből is él. A színpadon lányok vonaglottak, ők pedig vagy pókereztek vagy pedig épp valami üzleti ügyet intéztek. A félhomályos teremben csak a színpadot és az asztalokat világították meg egy-egy halvány lámpával. A rudak körüli rózsaszín fényben néhol csak a ritmusra táncoló lányok sziluettje látszott, a férfinép mégis nagy megelégedéssel figyelte a produkciót. Nekik ez csak amolyan kiegészítés volt, hogy kellemesebben teljen a „munkaidő”, hiszen azt a nőt kapták meg, akit csak akartak, nem kellett nyáladzaniuk holmi kis stripperek után.

Azonban volt egy lány. Egy olyán lány, aki, ha a színpadra lépett, mindenki őt figyelte. Nem azért, mert olyan kiemelkedően bombázó volt, hanem azért, mert egyszerűen volt benne valami, valami amit senki nem tudott megfogalmazni. Muszáj volt nézni, és ezt ő is tudta jól. Hátközépig érő, egyenes vörös haját szinte sosem kötötte össze, hagyta, hogy mozgás közben, simogassa a hátát. Fekete melltartója, alig takart valamit, ugyanúgy, ahogy icipici feszülős szoknyácskája sem. Úgy táncolt a minimum tizenhárom centis tűsarkakon, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. Mikor letérdelt, mindig odahajolt a legközelebb ülő férfihez, szürke szemeivel és vörös ajkaival, szinte felkínálta magát. Viszont aztán kétségek között hagyta az urat egy időre. Szokása volt ugyanis, hogy kiszemelt egy áldozatot, akit aztán a műsor után elvitt magával. Nem ment el mindenkivel… Itt ő választott, nem pedig őt választották. Rohadt mázlistának találták, akivel leállt…

II.

- Na, gyere ide kicsi lány! – mondta a fickó, majd aranygyűrűktől roskadozó kezével Baby mellei felé nyúlt.

A lány hagyta, majd erősen hozzásimult a fazonhoz. Az a nyakát kezdte el csókolgatni. Ezután a lány, a kanapéra lökte, majd lovagló pózban ráült.

- De tüzes a kicsike… - suttogott a pasas, és lágyan végigsimította a lány fenekét, majd erősen belemarkolt. Érezte, ahogy erekciója a támad, szinte már letépte volna a lányról a ruhát.

Baby olyan közel hajolt hozzá, hogy érezte a férfi kissé állott leheletét. Mélyen a szemébe nézett, majd előkapott egy apró pisztolyt a párna alól, és a csóka fejéhez nyomta.

- Na, – húzta magát hátrébb – akkor most olyat játszunk, hogy te ideadod szépen a kocsi - kulcsot.

- Mi van?! – nézet rá a férfi meglepetten.

- Azt hiszem, elmondtam mit akarok… Add ide a kulcsot vagy szétterítem az agyadat a kanapén. Világos? – mosolyodott el bájosan.

- Büdös ribanc… - nyelt egy nagyot, majd belenyúlt a zsebébe, de a pénztárcáján kívül nem talált mást.

- Nos? – kérdezte újból.

- Nem találom… - izzadt le a fazon.

Hát akkor így jártál. Biccentette oldalra fejét, majd egyetlen mozdulattal meghúzta a ravaszt, mielőtt a férfi még bárhogy védekezni tudott volna. A lány felkelt, majd a csaphoz sétált, hogy lemossa, magáról a vért, és az egyéb szétfröccsent trutymót. Közben tangája egyik száráról leakasztott egy kis bikavál díszített, bőr kulcstartót.

- Hupsz… - nevette el magát.

III.

Hajnali fél négy körül egy sárga, lapos sportautó gördült be egy ócska gyártelep udvarára. Régen itt valami cementgyár lehetett, már vagy húsz éve nem üzemel. Nem üzemel, mint gyár. Azonban van itt valami egészen más. Műhelyek egymás hegyén – hátán. Autószerelők, karosszérialakatosok, és lelkes amatőrök tömkelege nyüzsögnek itt éjjelente. Van munkájuk bőven, nemrég beindult a bolt. Nagy kereslet lett a luxusautókra.

Az autó egy leghátsó épülethez suhant. Kamera figyelte az érkezését, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem ellenség, felnyílott a kapu. Az autó moraja szinte teljesen betöltötte a hangárnyi teret, habár az összevisszaságban, és a különböző műszerek zajában ez majdnem, hogy elveszett.

A kocsi megállt a terem közepén, majd a felnyíló ajtó mögül előbukkant két tűsarkú, a hozzá tartozó lábak, egy miniszoknya, egy vékony derék, kék nagy cici, és egy vörös hajú fej.

- Nesze! – dobta oda a kulcsot az éppen közeledő férfinak, aki megelégedve konstatálta a látványt.

A pasi meglehetősen magas volt, széles vállakkal, és több napos borostával. Arcát több helyütt csúnya hegek borították, jobb vállát pedig egy teliholdra üvöltő farkas díszítette.

A férfi közelebb lépett a csajhoz, aki még tűsarkúban sem ért a válláig sem. Néhány másodpercig csak nézték egymást, aztán lágyan szájon csókolta.

- Mi a fene ez? – jött egy hang kicsit messzebbről.

- Lamborghini Gallardo LP560-4, 5.2 literes V10-es motor hajtja – mondta a lány valami belülről jövő természetességgel.

- Azt a mindenségit… - nézték most már többen is az autót.

- Ügyes kislány vagy, Baby – mondta a magas pasi – Sosem kell csalódnom benned.

- Jól van srácok, én azt hiszem végeztem mára. Megyek és ledőlök kicsit – fordult meg.

Lassú léptekkel egy, terem egyik falánál parkoló matt fekete ’67-es Mustanghoz sétált. A fiúk gyönyörködve nézték, ahogy ide-oda ingott a csípője a szűk ruhában.

- Baby! – kiabált utána a nagydarab srác – Tudod ugye, hogy jól áll neked a vörös! Kár, hogy csak paróka!

Pénz beszél, kutya ugat

I.

Billy LaRock birodalma az üzleti negyedtől nem messze, egy eldugottabb utcában volt. A környék kissé lepattant volt, egyedül Billy öt emeletes, tökéletes állapotban lévő kúriája lógott ki az utcaképből. Egy hatalmas fotocellás ajtó vezetett a hallba, ahol a vörös szín játszotta a főszerepet. Vörös függönyök, vörös szőnyeg, és hozzá illő szófák. A recepción egy kedves úriember mosolygott az érkező vendégekre.

Mosolygott arra a 15 év körüli, csapzott, kócos, barna hajú lányra is, akit két megtermett fickó kísért végig a termen. A lány egy ócska farmer inget, szakadt nadrágot és egy vásott tornacipőt viselt. Kezei hátul bilincsben.

- Meghoztuk a lányt… - nézett a recepciósra az egyik nagydarab fickó.

- Mr. LaRock mindjárt itt lesz… - mondta, majd egy mosolyt villantott az őrök felé – Foglaljanak addig helyet.

- Megvárjuk inkább itt…

- Ahogy óhajtják – billentette oldalra a fejét.

A két férfi szinte mozdulatlanul állt a lehajtott fejű lány mellett. Ha rá is néztek, olyan megvetéssel tették, ahogyan a legmocskosabb bűnözőkre szoktak.

Pár perc múlva megérkezett Billy, a főnök. Fehér öltönye hibátlanul állt rajta, egyik kezében zsebórát tartott.

- Ó, késtek… - közölte.

- Elnézést, akadt egy kis problémánk útközben – dörmögte az egyik.

- Szóval ő lenne az… - lépett oda a lányhoz. Lágyan végigsimította az arcát, majd az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét. Belenézett a zöld szemeibe, és egyből tudta, hogy ez a csaj nem olyan, mint a többi. Volt benne valami. Valami őrültség és valami olyan szintű elszántság, amit még senkinél nem látott.

- Vegyétek le róla a bilincset, innentől az enyém… - parancsolta, mire a két férfi szó nélkül teljesítette, amit mondtak neki. Ezután illedelmes búcsút vettek, és kisétáltak az épületből.

Billy a lányt egy első emeleti, csendes irodába kísérte. Az irodában minden bútor fekete volt, kivéve az íróasztalt. Csak annak a vörössége harmonizált a fal színével.

- Maga nagyon szereti a vöröset – nézett körbe a lány, majd megsimogatta a szoros bilincstől megnyomódott csuklóját.

- Szép szín… - nézett körbe Billy, majd a kanapén hellyel kínálta a lányt, aki le is ült. Lábait illedelmesen keresztbe tette. – Tudod mi ez a hely, ahol most vagy, ugye? – kérdezte.

- Már hogyne tudnám. Ahonnan én jövök, mindenki erről beszél – mosolyodott el. – Sokan nagyon sok mindent megtennének azért, hogy ide kerüljenek.

- Ezt jó hallani – nyugtázta a férfi, majd rágyújtott egy szivarra. – Tudod Sandy, mikor meghallottam a történetedet, egyből tudtam, hogy te nem azok közé való vagy. És tudtam azt is, hogy egy nevelőintézet neked nem válna a javadra. Viszont én tudok belőled olyan nőt nevelni, aki később is megállja a helyét a világban. Belőled lehet…

- Én is így érzem… - mosolyodott el a lány.

- És ugye azt is tudod – váltott hangnemet a férfi – hogy azért, hogy itt élhess, mit kell tenned?

- Tudom… - nyelt egy nagyot a lány.

- Nem fog neked gondot jelenteni ugye?

Sandy megrázta a fejét. Ezek a férfiak legalább tiszták, gazdagok, és befolyásosak, nem úgy, mint azok a mocskos balfaszok, akikkel eddig volt dolga.

II.

Billy LaRock mindent megadott a lányainak. Pénzt, védelmet, és luxust. Ezért a lányok persze hálások is voltak rendesek, mindig gyönyörűek voltak, és kedvesek a vendégekkel.

Billy egyre nagyobb forgalomra tett szert, a lányokat már szinte minden pénzes alvilági figura ismerte. Legalábbis a lányok között ez volt a cél. A minél nagyobb ismeretség.

- Nézd már, az nem az egyik LaRock-lány? – nézett végig a srác, a tűsarkút, icipici miniszoknyát és egy alig atakaró felsőt viselő, göndör, sötétszőke hajú lányon.

- Dehogynem… Méghozzá nem is akármelyik… - léptek közelebb. –A legjobb… Szia Sandy!

- Mi van fiúk? – forgatta meg a szájában a rágót, majd megállt előttük és csípőre tette a kezét.

- Mit keres egy ilyen gyönyörű lány, egy ilyen eldugott helyen? Billy bácsi háta mögött üzletelgetünk? – lépett közelebb az izmosabbik, majd megigazította a fején a kendőt.

- Semmi közöd hozzá, Sisco! – hajolt közel hozzá.

- Amíg a mi területünkön ólálkodsz, addig mindenhez közünk van, amit csinálsz – simította végig a lány haját.

- Már pedig, ehhez nincs – nézett a szemébe.

Erre a srác, megmarkolta Sandy haját, és egy parkoló autóra lökte. Az autó ugyanúgy reccsent egyet, ahogy a lány háta. Ezután mindketten odaléptek hozzá. A dagi a lány mögé állt, és lefogta mindkét kezét, a másik pedig szétfeszítette Sandy combjait, majd közel hajolt a csaj arcához, és végignyalta. A szőkeség érezte a rothadó fogak bűzét, és az állott olajszagot, amit a fickók ruhája árasztott.

- Mit húzogatod a szádat cica, nem ilyen pasikhoz van szokva a finnyás kis pinád, mi? – hörögte.

- Szánalmasak vagytok. Csak úgy tudtok nőt szerezni, ha ketten elkaptok egyet éjjel az utcán… - köpte szembe a férfit.

- Kicsit nagy az arcod ribanc! Attól még, hogy drága rongyokban rázod a segged, még ugyanolyan vagy, mint azok, akik fillérekért lecidáznak egy bokor mögött – engedte ki az övét.

- Hát illik így viselkedni egy hölggyel? – jött egy mély hang Sisco háta mögül.

- Ha megmutatod, hol látsz, te itt höl… - fordult hátra, majd nyelt egyet. Egy levágott csövű puskával nézett farkasszemet. -… gyet.

- Ha hátrébb lépsz, szívesen. Te is dagi! – hadonászott a puskával.

- Jól van, nyugi testvér. Tiéd lehet a kurva! – léptek hátra felemelt kézzel.

- Kicsoda? Van neve is a csajnak, ha jól tudom… - lőtt egyet a földre, pont a nagypofájú srác orra elé.

- Sandy. Jó szórakozást az este további részéhez… - gúnyolódott, majd szinte egyszerre fordultak meg, és eloldalogtak az egyik sikátorban.

Eközben a lány összekaparta magát, és az autónak támaszkodva figyelte, ahogy megmentője leereszti a fegyvert és odasétál hozzá.

- Csak azt áruld el, mi az Istent kerestél itt ilyenkor? – lépett egész közel a lányhoz, aki óvatosan a mellkasára hajtotta a fejét.

- Ne haragudj, ha bunkó voltam veled a múltkor kérlek! – nézett fel rá. – Igazán nem akartalak megbántani!

- Bunkó voltál, az tény… De csak azért jöttél, hogy ezt megmond? Tudod te milyen veszélyes egy ilyen lánynak ilyenkor itt kóricálnia? – nézett rá rosszallóan.

- Tudok vigyázni magamra… - durcáskodott.

- Látom mennyire! – döntötte oldalra a srác a fejét.

- Csak azért történt, mert nem tudtam előkapni a stukkerem a táskámból! – pislogott.

- Imádom a zöld szemed! – mondta a srác, majd megcsókolta Sandyt.

- Azt hiszed, nem tudnék embert ölni? – kérdezte a lány pár perc múlva.

- Tudom, hogy tudnál. És tudom, hogy már nem egyszer csináltál ilyet! Gyere fel hozzám! – nézett le a lányra, hiszen vagy harminc centivel magasabb volt nála.

- Oké… - suttogta a lány.

III.

Percekig csak nézte a lányt, aztán végigsimította a pucér hátát.

- Gyere el Billy-től! – mondta.

- Szívem, tudod te is, hogy ez nem ilyen egyszerű! – fordította oda a fejét, közben jobban magához szorította a párnát. – Ha nincs Billy, nincs lóvé… Ha nincs lóvé…

- Menj már! Ha bejön a bolt, több pénzünk lesz, mint ami elég – feküdt el.

- Ha bejön… - ismételte a lány.

- Nem bízol bennem… - húzta magához.

- Itt nem arról van szó. Csak… - hunyta be a szemét.

- Értem én, nem akarod feladni ezt az élet, mi? Pénz, ruhák, luxus…

A lány könnyes szemmel ránézett. Tagadni akart, de felesleges volt, hisz tudta, hogy  a férfinak teljes mértékig igaza van. Megszokott valamit, amitől nem képes elszakadni.

- Én most azt hiszem megyek – öltözött fel – Így lesz a legjobb.

- Szerintem is – mondta a pasi szigorúan, majd elfordult és bekapcsolta a tv-t.

(folyt. köv.)