Ősember.

       Jó kis barlangjuk volt, a horda apraja, nagyja elfért benne, a bejárat mégis jól védhető volt, és éjszakára egy hatalmas kővel eltorlaszolták, körben a maradék réseken mindig beszűrődött a fény, jól követhették a napszakok váltását. Van tüzük is, a varázsló szerezte, már évek óta táplálják, lángja néha magasra csap a rádobott gallyaktól, ilyenkor félelmetes árnyak vetődnek a sziklás falakra. Ma éjszaka Mol , a csapat kőpattintó mestere volt a szolgálatos, neki kellett a tüzet éberen tartani. Mikor a többiek elfészkelték magukat, lekuporodott egy kőre a tűz mellett, ahonnan kényelmesen rakhatott a lángok közé újabb fadarabokat. Egy-két horkantáson és morgáson kívül más nesz nem hallatszott, a csöndben nehezére esett ébernek maradni. Tudta, ha elalszik, a halál vár rá, nem kegyelmeznek neki a többiek. Ez a tudat, és néhány trükk éberen tartotta. Egy kivájt fatörzsben vizet tartott, néha felállt, hátra ballagott a fekhelyéhez ahol a víz is volt, kezével kimert egy adagot, és a fejére öntötte. A hideg víztől felfrissült, a vízcseppek lepörögtek zsíros bundáján, meg sem álltak az alfeléig, olyan volt, mintha vizelne, pedig dehogy!

       Ahogy nézegette magát, neszezésre figyelt. Tor, a horda legerősebbje osont hátra a nőkhöz, és rámászott Panra, aki még nagyon fiatal volt, csupán tizennégy telet vészelt át. A lány erőtlenül tiltakozott, Tor befogta a száját és a helyére tette hímtagját. Mol nem törődött vele, nem az ő ügye, és esélye sem lenne Torral szemben. Felfigyelt viszont egy másik árnyékra, a sziluettből kivette, hogy bunkó is van nála. Ahogy az alak elhaladt a tűz fénykörében, ismerőssé vált. Gun volt az, egy öregedő vézna harcos, lopakodva, nesztelenül közeledett a nők szállása felé. Észrevétlenül megközelítette az aktussal elfoglalt párt, lendítette a bunkót és iszonyatos ütést mért Tor fejére. Csontok ropogása hallatszott, Tor véres fejjel fordult le Panról, és többé nem mozdult. Gun megfogta a két lábát a hullának, és elvonszolta a köztes területre, amilyen halkan csak tudta. Molhoz fordult, intett neki, hogy maradjon titokban a dolog, aztán  visszaosont a helyére.

       Másnap a horda főnöke Fis  morgott, hogy mi a fene történhetett az éjjel. Kérdőre vonta Molt, hogy mit látott, de ő mentegetőzött, hogy csak a tűzzel foglalkozott, így nem látott semmit. Mérgelődött Fis, de aztán tehetetlen dühét visszafogva megparancsolta Molnak, hogy készítsen büntetésből egy hatalmas kőbaltát a vezérnek, teljesen ingyen. Mol visszahúzódott a sarokba és nekilátott, keresgélte a kövei között a leginkább megfelelőt. A többiek körbefogták Tor tetemét és kihurcolták a barlangból, aztán ledobták az áldozati szikláról. Gun hátramaradt és Mol mellé guggolt. Kezdetleges nyelvükön elmakogta és eljátszotta, hogy Pan az ő lánya, és hát úgy érezte, hogy meg kell védenie Tortól, mert még túl fiatal a leányzó az ilyesmire. Ő volt az első, aki apai szeretetében mindent kockára tett, csak hogy védelmezze gyermekét. Mol megértően bólogatott, érezte, hogy egy új érzéssel gazdagodott az emberiség, megszületett a szeretet.